A Real Madrid ötgólos győzelmet aratott a Granada felett a spanyol bajnokság 17. fordulójának szombati játéknapján, ezzel beállította a spanyol veretlenségi rekordot.
A fővárosiak legutóbb több mint fél éve, tavaly április 6-án Wolfsburgban kaptak ki – a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első találkozóján –, azóta immár 39 tétmérkőzésen nem találtak legyőzőre, ezzel megismételték a Barcelona rekordját.
A csúcsbeállítás apropóján a Reuters brit hírügynökség öt pontból álló elemzést készített, amelyben a sikersorozat okait vizsgálta.
1. Ésszerű csapatösszeállítás
Zinedine Zidane vezetőedző rendre alaposan megkeveri csapatát, amely a bajnokság, a spanyol Király Kupa és a Bajnokok Ligája mellett az európai Szuperkupa-mérkőzésen és a klubvilágbajnokságon is pályára lépett, vagyis összesen három sorozatban, és még néhány meccsen érdekelt ebben a szezonban.
Húsz játékosa is 900 perc körül játszott eddig, 2000 perc fölé pedig senki nem jutott. Ez azt jelenti, hogy mindenki friss marad, annak ellenére, hogy olyan kulcsemberek, mint Gareth Bale, Toni Kroos, Luka Modric, Sergio Ramos, Pepe vagy Casemiro még sérüléssel is küszködtek.
Az edző nemrégiben kifejtette: remek dolog, hogy minden játékosa elkötelezett a sikerek mellett, nincs különbség közöttük, és ez sokat elárul a csapatról.
2. Gólok a pálya minden pontjáról
A spanyol média előszeretettel kritizálja a Realt, amiért túlzottan támaszkodik Cristiano Ronaldo góljaira, de a Cristiano-függőség vádja az idei szezonban még alig hangzott el, mert mostanság sokkal egyenletesen oszlanak el a gólok a játékosok között.
Huszonegy játékos volt eredményes tétmérkőzésen ebben az idényben, tíz ember talált be legalább kétszer. Ronaldónak összesen 16 gólja van eddig, Karim Benzemának tíz, Alvaro Moratának kilenc, Gareth Bale-nek hét.
A nyolc hátvéd közül már heten betaláltak a hálóba, Sergio Ramos csapatkapitány ötször, Raphaël Varane négyszer.
3. Eredményesek a hajrában is
A Sevilla elleni európai Szuperkupa-meccsen, a Barcelona elleni klasszikus rangadón, vagy a Deportivo La Coruna elleni bajnokin és a Sporting CP elleni BL-csoportmeccsen is az utolsó pillanatokban szereztek nagyon fontos gólokat, amelyek a győzelemhez vagy a döntetlenhez kellettek.
Összesen tíz alkalommal voltak eredményesek az utolsó tíz percben, így az ellenfelek egyáltalán nem mehetnek biztosra a meccsek hajrájában.
A műfaj specialistája mostanság Sergio Ramos, aki az európai Szuperkupa-meccsen, illetve a Barcelona és a Deportivo ellen is beköszönt a legvégén.
4. A Zidane-faktor
Már a 2002-es Bajnokok Ligája-győzelem idején a modernkori klublegendák közé emelkedett a Realnál, majd az edzőként elért sikerekkel megszilárdította helyét. Kellett egy kis idő, hogy megnyerje magának és felrázza a csapatot, amely elődje, Rafael Benítez időszakában nem volt megfelelően motivált, de lenyűgözte a játékosokat karizmatikus személyiségével.
„Mindenki tiszteli őt labdarúgóként és emberként, de most már edzőként is. Bármit mond, mindenki nagyon figyel a szavaira” – árulta el Bale.
Zidane a híresen erőszakos spanyol médiával is nagyon jól bánik, gyakran reagál mosolyogva a nehéz kérdésekre, és nem hajlandó belemenni ellentmondásos helyzetekbe.
5. A csapategység
Annak ellenére, hogy rengeteg tehetség és több nagy név szerepel a csapatban, úgy tűnik, a mostani társaságot nem hátráltatja az egoizmus, mint például a galaktikusok generációját, amelyben Zidane is játszott.
Az edző már nem fél kihagyni a kezdőből olyan futballistákat sem, mint a 80 millió euróért aláíró kolumbiai James Rodríguez, sőt még Ronaldót is sikerült meggyőznie arról, hogy szüksége van néha a pihenésre, mert csak így maradhat kiváló állapotban. Ezek mind annak az egyértelmű jelei, hogy az edző a főnök az öltözőben.
