1997 január elseje óta áll a Hertha BSC alkalmazásában Dárdai Pál, ez azt is jelenti, hogy a most 40 éves berlini ikon fél életét a berlini klub kötelékében élte le. A jubileum alkalmából hosszas interjú keretében tekintett vissza a szakemberrel az elmúlt két évtizedre a klub hivatalos oldala.
Az első benyomások a Hertha BSC színeiben – 1997
A korábbi magyar kapitány kiemelte: amikor megérkezett Berlinbe, a csapat még a másodosztályban szerepelt, ám fél év után sikerült felkerülniük a Bundesligába. „Magyarországon Király Gábor és én toptehetségnek számítottunk, de Berlinbe érkezve megtapasztaltam, hogy rengeteg tehetséges játékos van, nem voltam tehát már kivétel. Ehhez hozzá kellett szoknom, keményen kellett dolgozni, így fejlődni tudtam a csapattal együtt.”
Az első mérkőzés játékosként
– Az első mérkőzésemet 1997 márciusában a Wolfsburg ellen vívtam berlini színekben, a második félidőben cserélt be az edzőm. Pontosan emlékszem a részletekre: egy-egyre álltunk, de volt még elég időnk a magunk javára fordítani a mérkőzést, nekem is volt lehetőségem a gólszerzésre, de a próbálkozás kimaradt… Végül azonban nyertünk, Sixten Veit lőtt győztes gólt.
Feljutás 1997-ben és 2011-ben
– A klub számára nagyon fontos volt, hogy 1997-ben feljussunk az élvonalba – akkoriban azonban még nem is fogtam fel, ez mekkora jelentőséggel bír. Új voltam a városban és az egyesületnél is, nem realizálódott bennem, mennyire fontos ez. Később, 2011-ben a keserű kiesés után újra feljutottunk, ebből már sokkal több mindent felfogtam. Kezdtem sejteni, mit jelent a feljutás vagy éppen a kiesés a klub, Berlin, a szurkolók vagy éppen a fiatal tehetségek számára.
Kiesés a 2009–2010-es szezonban
– Ez nagyon keserű volt, számomra azért is különösen, mert boksasérülés miatt keveset játszottam. Nem azért estünk ki, mert rossz csapat voltunk, hanem mert egész egyszerűen katasztrofálisan használtuk ki a kapu előtt adódó helyzeteinket.
Edzői karrier a Hertha-utánpótlás csapatainál
– Andy Thommal és az U17-essekkel már az első szezonomban (2011–2012) bajnokok tudtunk lenni. Aztán olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az akadémián szabad kezet kaptam, rengeteget tanultam az ott töltött évek alatt, sok mindent kipróbáltam a fiatalokkal. Azokat a gyakorlatokat, amiket most a felnőtteknél végzünk, mind-mind kipróbáltuk az utánpótlásban. Szép és eredményes focit játszottunk az ificsapataimmal, erre törekszem most is a csapattal.
Az első mérkőzés vezetőedzőként a Mainz (2015.02.07.) elleni Bundesliga-bajnokin
– Az édesapámnak köszönhetően a focipályán nőttem fel, így ott érzem jól magam, és ennek minden percét élvezem is. Jól sikerült a felnőtt csapat élén a debütálásom, hiszen kettő-nullra nyertünk. Amikor átvettem a nagycsapat irányítását, arra gondoltam, a játékosoknál csak a fejekben van probléma. Sajnos ennél többről volt szó! A csapat zavarodott, bizonytalan volt; ráadásul rendkívül rossz volt a passzolási mutatónk. Sokat dolgoztunk azon, hogy javítsunk hibáinkon, és végül kis szerencsével a Bundesligában tudtunk maradni szezon végén.
– A felkérés után hezitáltam, átvegyem-e a csapat irányítását, mivel a téli alapozást nem közösen végeztünk, ami szerintem nagyon fontos. Szerencsém volt, hiszen nem volt rajtam nyomás. Tudtam, egy-két éven belül nem kell BL-csapatot építenem Berlinben.
A jövőről
– Mindig azt mondtam: először a fiatalokkal szeretnék dolgozni, aztán a Hertha BSC nagycsapatánál, később pedig a nemzeti válogatottnál. Mindhárom megvalósult , szóval vissza is vonulhatnék… (nevet) Kevesen gondolják, de könnyedén el tudom képzelni, hogy újra az utánpótlásban dolgozzak.
– Jól érzem magam Berlinben, ahogy a családom is. Ami biztos: szeretnék sikeres lenni a munkámban és egészséges maradni… Egyébként pedig el tudom képzelni, hogy a következő húsz évben is Hertha-tréner leszek.
