A féltávhoz közeledő francia bajnokság az egyik legizgalmasabb is lehet az európai top-ligák közül, igazi meglepetésekkel, “leicesterező” bajnokjelölttel – Szabó Christophe, a francia futballal foglalkozó Omlett du Fromage blog szerkesztője, a Rangadó francia-szakértője a legérdekesebb csapatokat elemezte kérésünkre.
Fiatal szökevények (Nice)
Fél távnál se jár a francia bajnokság és már őszi bajnoknak mondhatja magát az OGC Nice. Annak ellenére, hogy erre nem sokan adtak esélyt a szezon elején, menetelésük mégsem a Leicester tavalyi sorozatához hasonló tündérmese, hanem egy évek óta tartó, lépcsőzetes építkezés eredménye.
A Nice sikeréhez elsősorban kellett egy focimániás befektető Jean-Pierre Riviere személyében, aki a Cote D’Azur-ön ingatlanbizniszből komplett kiskirályságot épített fel, ennek ellenére mégsem puskával lövöldözi az égbe a pénzkötegeket. Amikor 2011-ben Riviere átvette a klubot, hamar felismerte, hogy az eszetlen költekezés sehová nem vezet, így a zsetonokat három kupacba rendezte: felújítatta az akadémiát, 16 fősre bővítette a játékosmegfigyelő-divíziót és új stadionba fektetett. Nem utolsósorban, 2012-ben megbízta a Lyonból csúfosan távozó Claude Puelt a csapat élére, aki 4 év barkácsolás, tervezés és újratervezés után a harmadik helyre tolta be a Nizzát.
A Les Aiglons (Sasfiókák) pedig továbbröppentek és azóta is magasan szállnak. A csapat mesterelméje a Puelt váltó Lucien Favre, aki több évnyi sikeres németországi szereplés után taktikai fegyelmezettségét és minden részletre kiterjedő látásmódját is behozta a kissé egysíkú francia bajnokságba. A Nizza jelenleg egy taktikai svájci bicska, mely képes bármikor átváltani egy magasan letámadó 4-3-3-ból egy mindent bejáratot lereteszelő 3-5-2-re. A középpálya technikailag ügyes és kreatív, apró termetű, spanyolos-stílusú játékosokkal (Koziello, Cyprien, Seri, Walter) van tele tűzdelve, akik remekül szolgálják ki a különböző profilú támadókat (Belhanda – cselek; Balotelli/Pléa – fizikai jelenlét).
Favre akkor érkezett Nizzába, amikor a klubelnök befektetései elkezdtek beérni: az akadémia referenciájának számít a pehelysúlyú középpályás Vincent Koziello vagy a 17 éves balhátvéd, Malang Sarr, emellett a rekrutálás is világminőséget képvisel fiatal tehetségek becserkészésével (Cyprien, Dalbert, Lusamba), vagy az utolsó esélyükkel élő játékosok megvásárlásával (Balotelli, Dante, tavaly Ben Arfa).
Balotelli – a tavalyi Ben Arfához hasonlóan – sokadvirágzását éli a francia Riviérán, jelenleg 8 gólnál tart, mellyel már túlszárnyalja elmúlt 2 évének góltermését, hasznosságát pedig mutatja, hogy meccsenként átlag 3,6 szabálytalanság elszenvedője (európában az 5. legtöbb), mellyel értékes pontrúgásokat hoz a Nizzának. Nem mellesleg, eddig a botrányok is elmaradtak – értékeli a listavezetőt és legnagyobb sztárját a francia-szakértő.
Üldözöttből üldöző (PSG)
– Amennyire sokkoló a Nizza szereplése, annyira csalódást keltő a párizsiak botladozása. A fővárosiak nyáron 3 év után búcsút vettek Laurent Blanc-tól, és egy nemzetközi színtéren bizonyított edzőt szerződtettek. Unai Emery feladata a bajnokság és hazai kupák megőrzése mellett a Bajnokok Ligája meghódítása, ahonnan valljuk be, szinte csak bukni lehet. A problémák pedig már a szezonkezdet előtt jelentkeztek.
Ugyanis a PSG meglehetősen rosszul igazolt. A manchesterhez vándorolt Zlatan Ibrahimovic egyszerre volt az öltöző vezére és a csapat játékának motorja, pótlására viszont csak a Real Madridnál marginális szerepet kapó Jesét gyűjtötték be. Javier Pastore padoztatása mellett nem tűnt indokoltnak Ben Arfa leigazolása, amit súlyosbít, hogy Emery nem is számít rá kezdőként. Szintén nem jó jel, hogy a támadó-front vékonyságát esetenként Matuidi feljebb tolásával próbálják befoltozni, miközben Di María élete egyik legrosszabb szezonját futja – tette hozzá Szabó Christophe.
– Emery emellett felrúgta a csapat csigatempóban építkező labdatartó stílusát, helyette egy ritmusváltásra és gyors fázisugrásokra képes elképzelést próbál a játékosok fejébe ültetni. Az eredmény viszont vegyes: néhány kiemelkedően jó pillanatra jut rengeteg tapogatózás.
A hézagos keret és a kusza játék mellett a PSG igazi vakfoltja a szakmai igazgatónak szerződtetett Patrick Kluivert. A katari vezetőség titkos fiókjából előhúzott holland nem hallatott magáról az elmúlt időszakban, miközben több átigazolási pletyka és öltözői balhé (Aurier, Jesé) is felütötte a fejét. Párizsban javában ketyeg az óra, hogy januárra és a Barcelona elleni nyolcaddöntőre kellően megerősítsék a keretet.
Vágtató fekete lovak (Monaco)
– Ha a PSG játéka dinamit-szerű, akkor a Monaco maga a tűzijáték – jelenti ki Szabó Christophe – Csak ősszel 77 gólt szereztek, meccsenként több mint 3 gólt rúgtak, miközben nagyjából annyit lőnek kapura meccsenként, mint a Deportivo La Coruna vagy az AC Milan. Kevesebb lövésből több gól – nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, a Monaco jelenleg Európa leghatékonyabb csapata.
Leonardo Jardim együttesének szinte minden bejön. Az eredményességet egy kiegyensúlyozott keret biztosítja, ahol a portugál tréner ügyesen keveri a kártyákat az okos igazolások, (Glik, Sidibé, Mendy) a fiatal akadémisták (Lemar, Mbappé, Bakayoko) és a nagy visszatérők között (Falcao, Germain).
A csapat fegyverraktára olyannyira változatos, hogy ha kiesik egy kezdő játékos, a beugró szinte azonnal feledteti. Idén már 5 játékosuk rúgott legalább 5 gólt és összesen 14-en szereztek legalább 1 találatot ősszel. A veszély bárhonnan jöhet, ha a Monacóról van szó.
Legutóbb botlásukat a Lyon ellen (1-3-as vereség) értékelhetjük kijózanító pofonként az esztelen szárnyalás után. Ha kitart a lendület, valós esélyük lehet a BL-továbbjutásra egy védelmi gondokkal küzdő és a hátrányból nehezen visszakapaszkodó Manchester City ellen.
