Pep Guardiola érkezésével a Premier League első számú favoritja lett a Manchester City, ezt nem mi mondjuk, hanem az angol fogadóirodák sugallták: a 2016-17-es idény előtt kivétel nélkül mindegyiknél a manchesteri kékek voltak a bajnokság esélyesei (többnyire a José Mourinho által átvett városi rivális United előtt). A világ egyik legsikeresebb, legjobb edzője érkezett meg a világ legnézettebb bajnokságába, ráadásul a City tulajdonosai, szokás szerint felső határt nem ismerve, alaposan megerősítették a keretet: repkedtek a húsz, harminc, ötvenmillió fontok a vásárláskor. És a City állománya addig sem volt gyenge.
Náluk játszik a Premier League (és a világ) egyik legveszélyesebb csatára, Sergio Agüero; a mai, modern futball egyik legjobb támadó középpályása, a rendkívül komplex Kevin De Bruyne; megvették a Dortmundtól a szintén klasszis Ilkay Gündogant, a védelembe pedig az angol futball ügyeletes reménységét, John Stonest. És úgy is kezdték a szezont, mint akik nem hagynak kétséget afelől, ki lesz a legjobb… Guardiola nagyon sok „szöszölést”, tanulást, döntéshozatalt igénylő komplex stílusát már az első meccseken fel lehetett fedezni a csapat játékán, augusztus-szeptember során pedig egyre csak érett és javult a játék. A City a szezon első tíz (!) meccsét sorozatban megnyerte, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is hasított, a nagy rivális Unitedet (Guardiola újabb győzelme Mourinho ellen!) idegenben győzte le, Agüero pedig szakmányban rugdosta a gólokat.
Szeptember óta szinte semmi
Az első döccenő a glasgow-i BL-csoportmeccs volt, amin nem a döntetlen volt a meghökkentő, hanem a City-védelem sebezhetősége. És ezzel a 3-3-as meccsel bele is futott Guardiola addigi karrierje leghosszabb nyeretlen sorozatába: a bajnokságban rögtön utána odalett a veretlenség, a Ligakupában revánsot vett rajtuk a United, összesen hat meccsen maradt győzelem nélkül a City, át is kellett adnia a PL első helyét a Liverpoolnak. És ez, mint kiderült, csak a krízis kezdete: hihetetlennek tűnik, de szeptember közepe óta, tizenöt lejátszott meccséből csak négyet (!) tudott megnyerni a csapat (a bajnokságban a mutató 9/3). Igaz, ebben a Barcelona elleni parádés győzelem is benne van – ám mellette csak olyan kiscsapatok ellen sikerült nyerni, mint a West Brom, a Crystal Palace és a Burnley. Miközben a fontos rangadókon nem megy a játék: a Chelsea szétkontrázta őket, elvéve hazai veretlenségüket, legutóbb pedig a bajnoki címvédő, de idén otthon csak küszködő Leicester öt perc alatt porrá zúzta és 4-0-s előny után 4-2-re megverte Guardiola csapatát.
A „filozófus” (bece- vagy gúnynév?) Guardiola edzői karrierje legnehezebb szakaszát éli. Négy gólt eddig mindössze kétszer kapott bajnoki mérkőzésen csapataival: egyszer a Barcelonával az Atlético Madridtól, egyszer a Bayer Münchennel a Wolfsburgtól. Legsúlyosabb veresége a Bajnokok Ligája elődöntőjében a bajorokkal a Real Madrid elleni hazai 0-4 volt – szombaton Leicesterben a 80. percben még fennállt a veszély, hogy ezt a rekordot is beállítja. Mi a legnagyobb probléma a Mancehster Citynél?
A rendszer működik, csak…
Kele János, a Rangadó angol-szakértője, a Spíler Tv közvetítéseinek szakkommentátora szerint Guardiola rendszere alapvetően működik, pontosabban látszik, hogy a játékosok értik, amit kér és próbálják megvalósítani – ám közben a rendkívül kemény sorozatterhelés miatt semmi idő nincs csiszolni a részleteket és javítani a javítanivalót. Ráadásul a szerencse is elpártolt a csapattól, ami az első tíz meccsen sikerült, az most véletlenül sem jön össze. A Chelsea ellen a második félidő első negyedéig lefutballozta ellenfelét a City, de a legnagyobb helyzetek is kimaradtak, De Bruyne az üres kapuba sem talált be, aztán két kontrával padlóra küldte őket Conte csapata. A Leicester ellen pedig rémálomszerűen kezdtek, az első két lövésből két gólt kaptak és oda is lett a meccs…
Amúgy ez a találkozó rengeteg muníciót adott a Guardiola labdabirtoklásra és labdajáratásra épülő taktikáját hangosan ellenzőknek: világcsúcs-gyanús statisztikát produkált a City, 76 százalékban birtokolták a labdát, majdnem ezerszer passzoltak – és közben a hajráig egyetlen kapura tartó lövést sem tudtak felmutatni! A Leicester meg öt kísérletből berámolt nekik négy gólt… Guardiola persze nem fogja feladni a stílust, kérdés, mikorra áll össze úgy minden, hogy passzoljanak a részletek. Agüero és Fernandinho buta és durva megmozdulásokkal eltiltatta magát december végéig – a City játékának két alapemberéről beszélünk. És közben sorra jönnek a bajnoki meccsek, a Premier League őrült menetrendjében decemberre tetőzik a hajtás, így sok ideje nem lesz rendezni a sorokat a katalán edzőnek.
Nincs idő a “filozófiára” – már nem ők a favoritok
A Chelsea elleni meccs előtt már születtek elemzések az angol sajtóban azzal kapcsolatban, mitől működik jobban a szintén teljesen új terepre érkezett Antonio Conte játéka és csapata Guardioláénál. Conte egy szerkezetben gondolkodik (az Arsenal elleni vereség után állt át három védőre, azóta kilencből kilencszer nyert a csapata), amiben, kis túlzással, mint a bábuknak, szigorúan megvan mindenkinek a helye és egyszerűen „csak” végre kell hajtani, amit az edző kér tőle – állítólag Conte mondta egyszer, azt szeretné, ha úgy mozgathatná játékosait, mint a play station-ben szokás. Guardiola rendszere sokkal több önálló döntést, gondolkodást, reakciót, változtatást vár el a játékosoktól, rendkívül sok helyváltoztatással – nem véletlen, hogy a Bayern Münchennél annak idején a játékosok eleinte egy szót sem értettek belőle, ahogy mondták, szinte újra kellett tanulniuk a futballt. Ehhez a közös alkotói folyamathoz még nem volt elég idő – ráadásul a sérülések, eltiltások és a többfrontos terhelés, a sűrű menetrend miatt szinte semmi idő nincs a gyakorlásra. A City gyakorlatilag utazik és játszik, folyamatosan, így pedig nehéz „csiszolással” foglalkozni.
A fogadóirodáknál jelenleg már a Chelsea és az Arsenal is esélyesebb a PL-győzelemre a Manchester Citynél, avagy Guardiola „tanulóéve” lehet, hogy a második edzői szezonja lesz, amelyben nem nyer bajnokságot. Ám ne feledjük, a 2016-17-es szezon még a felénél sem tart, a nagy dolgok nem decemberben dőlnek el, a City pedig a BL-ben is versenyben van még. Az biztos, a világ talán még ma is legtöbbre tartott szakemberének rengeteg tanulsággal szolgál majd első angliai szezonja: a tapasztalatokat pedig mindig is képes volt saját maga és csapatai továbbfejlesztésére fordítani eddigi pályafutása során.
