Nemzetközi foci

Chapecoense-tragédia: furcsa politikai szálak – korábban forgalomból kivont géppel repültek

Tudták, hogy plusz üzemanyag nélkül éppen csak eljut a gép a reptérig.

Néhány napja a brazil Chapecoense labdarúgócsapat tagjaival és kísérőivel lezuhant a LaMia légitársaság gépe a kolumbiai Medellín közelében. Érdemes megvizsgálni a vállalat hátterét: közismert politikusok, közeli rokonok és titokzatos pénzemberek bukkannak fel, és egy sor megmagyarázhatatlan esemény – írja összefoglaló cikkében a Magyar Nemzet.

A brazil és a bolíviai sajtót olvasva egészen meghökkentő dolgok derülnek ki a vállalattal, a tulajdonosával és az igazgatójával kapcsolatban. A légitársaság már születésekor kivételes helyzetben volt: Hugo Chávez venezuelai vezető elnöki rendelettel alapította 2010-ben. A tulajdonosa egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező üzletember, Ricardo Albacete Vidal, aki lapértesülések szerint különböző kormányzókkal és venezuelai chávezista politikusokkal üzletelt, befektetőket keresve. A politikusok azt ígérték neki, hogy pénzt hoznak a vállalatba, de ez nem történt meg, ezért a cég 2015 januárjában otthagyta Venezuelát, és átköltözött Bolíviába. Vidal egy lapnak később arról beszélt, végül kínai befektetőket talált.

A Bolíviába költözés után igazgatónak egy nyugdíjazott vadászpilótát, Gustavo Vargast neveztek ki, aki 2001 és 2007 között az aktuális bolíviai elnököt szállító gép pilótájaként is szolgált, így jó barátságba került Evo Moralesszel is. (Gustavo Vargast egyébként a napokban, vagyis a Chapecoense tragédiája után a bolíviai hatóságok letartóztatták.) Különös véletlen, hogy Gustavo Vargas az édesapja a bolíviai légi közlekedési hatóság egyik vezetőjének, Gustavo Vargas Villegasnak – utóbbit is felfüggesztették állásából a múlt héten, mert a hatóság túl engedékeny volt a légitársaság sorozatos szabályszegéseivel szemben.

Érdekes a balesetet szenvedő gép pilótája, Miguel Quiroga sorsa is. Ő is a hadseregnél szolgált korábban, ahol állítólag megzsarolták, ezért kellett leszerelnie. A férfi ugyanis egy ellenzéki szenátor, Roger Pinto Molina veje. A jobboldali politikus a La Paz-i brazil követségre menekült, amikor letartóztatási parancsot adtak ki ellene a bolíviai hatóságok. Erre azután került sor, hogy nyilvánosságra hozott adatokat arról, a kormányerők katonai gépekkel csempészik külföldre az országból a kokaint. Később a szenátort is kicsempészték Brazíliába, ahol politikai menedékjogot kapott.

Nem szokványos a balesetet szenvedett gép sorsa sem. Az Avro RJ85 típusú gépet 2011 és 2013 között kivonták a forgalomból, egy angliai hangárban állt, innen vásárolta meg a LaMia légitársaság 2013 októberében. Először Arubában regisztrálták, hogy aztán 2014 februárjában Venezuelában jegyezzék be, majd 2015 januárjában Bolíviában vetessék lajstromba.

A bolíviai sajtó nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogy a balesetet szenvedő gépen ült – alig két héttel a tragédia előtt – az ország elnöke is, több minisztere társaságában. Az elnök ugyanis személyesen részt vett november tizenötödikén Rurrenabaque településen egy új kifutópálya avatóünnepségén, ahol a LaMia gépe volt a főszereplő, és ez a gép szállította el az ünnepség után a politikusokat La Pazba.

Különös véletlen, hogy az egyik fotón Evo Morales bolíviai elnök azzal a légikisasszonnyal, Ximena Suárezzel pózol, aki a kolumbiai tragédia egyik túlélője.

A szövevényes történet legérdekesebb szereplője is egy nő, Celia Castedo. Ő az AASANA nevű cégnél dolgozott, a vállalat a bolíviai repülőterek adminisztrátora, és a légi navigációt segítő szolgáltatásokat is végez. Mivel a tragikus sorsú járat engedélyeztetésében ő is részt vett, le akarták tartóztatni, ezért Brazíliába menekült, ahol már meg is kapta az ideiglenes menedékjogot.

A brazil ügyészség előtt azt vallotta: nyomást gyakoroltak rá, hogy változtassa meg a jelentését, amely szerint nem repülhet a gép a Santa Cruz – Medellín szakaszon. Ő a járat engedélyezése előtt öt észrevételt fogalmazott meg a repülési tervvel kapcsolatban, egyebek között azt, hogy a gépben nem marad üzemanyag-tartalék az esetleges vészhelyzetekre: a 4 óra 22 perces tervezett repülési idő ugyanannyi volt, mint a gép maximális repülési ideje. A kapitány azzal próbálta megnyugtatni őt, hogy hamarabb oda fognak érni, és eddig egyszer sem volt probléma. Végül a helyi légügyi hatóság gond nélkül engedélyezte a gép felszállását, elfogadva a repülési tervet.

A végeredményt már tudjuk.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik