Szokatlan időpontban (szombaton délután) és szokatlan helyzetben találkozik egymással az új szezon első el Clásicóján a Barcelona és a Real Madrid: a fővárosiak hat pont előnnyel vezetik a táblázatot a Barca előtt, márpedig az elmúlt években nem sűrűn fordult elő ilyesmi. Ráadásul a madridi vezetőedző, Zinedine Zidane tavasszal már legyőzte egyszer a Barcát a Camp Nouban, így minden adott, hogy lélektanilag előnyösebb pozícióból vághasson neki a Real a meccsnek. Csakhogy itt nincs papírforma… Messi jobb formában termeli a gólokat, mint Cristiano Ronaldo, viszont a Madrid kiegyensúlyozottabbnak tűnik csaaptként. Vajon mennyi ebben Zidane szerepe? És bajnoki címek, BL-győzelem után veszélybe kerülhet-e Luis Enrique pozíciója egy vereség esetén?
Koppányi Gergely újságíró, blogger, az M4 Sport szakértője, a Real Madridról szóló könyv szerzője a Rangadó kérésére sorra vette a legérdekesebb szempontokat a szombati találkozó előtt – elsősorban az edzők szerepét illetően.
A Realnak jó az iksz?
– A mindenkori soros El Clásico kimenetelét megtippelni az egyik leghálátlanabb feladat, pontosan azért, mert a megelőző pár hét információiból ki lehet indulni ugyan, csak nem érdemes. A komoly tét és felfokozottság gyakorlatilag megjósolhatatlanná teszi ezeket az ütközeteket. Számtalan példát láttunk már arra, hogy a kissé hanyatló formában lévő csapat végül felülkerekedik az örök ellenlábason. Szerintem most sem lehet előre leírni semmit; a Barcelona mellett nyilván a hazai pálya és az utóbbi évtized jól csengő mérlege áll, míg a Real Madrid a veretlenségi sorozatába kapaszkodhat. Véleményem szerint egyébként a bajnokságban elért, Barcelonával szemben meglévő hat egységnyi pontelőny miatt a madridiak – persze nem nyilvánosan bevallva, de – nem lennének elégedetlenek egy döntetlennel sem.
Eddig jobbak a madridi beugrók
– Mindkét oldalon tömegesen fordulnak elő sérülések ebben a szezonban, tehát száz százalékos formában lévő gálakezdőket biztosan nem láthatunk majd, a kérdés, hogy a kispadról érkezők meg tudják-e közelíteni az alapcsapat szintjét. Ebből a szempontból inkább a Madrid van kedvezőbb helyzetben: eddig Isco, Kovacic és Lucas Vázquez is többször helyettesítette kiválóan a kimaradókat, a Barcelonában Denis Suárez és André Gomes még bőven adós a jó játékkal – mondja Koppányi.
Enrique: újra a kritikusok kereszttüzében?
– Az edzők szempontjából azért érdekes a találkozó, mert Luis Enrique lassan hasonló spirálba kerül, mint kinevezése után pár hónappal, amikor mindenki arról beszélt, hogy Messi játékosként felülkerekedik az edzőn és a tréner a tavaszt sem éri meg a Barcelona padján. Ehhez képest pedig triplázott a szezon végén. Ha nem nyeri meg a hétvégi Clásicót, könnyen felerősödhetnek újra azok a hangok, hogy nem tesz hozzá eleget taktikai szempontból a kolosszális keretéhez.
Zidane: nem csak szerencselovag
– Zidane-t hasonló vádak érik, amelyekkel én nem igazán értek egyet. Egy morálisan teljesen szétesett csapatot vett át bárminemű felnőttcsapatos vezetőedzői rutin nélkül, és ott tart, hogy első 32 bajnoki meccsén több pontot szerzett, mint bárki a spanyol bajnokság történelmében. Többet, mint Guardiola, Mourinho, Ancelotti vagy akár Miguel Munoz. Azért ez nem rossz adat. Sokan emlegetik az állandósuló szerencsét vele kapcsolatban, de az én álláspontom szerint ezt nem lehet pusztán szerencsével elérni. Kitart az elvei mellett, továbbra is jegeli az egyik kirakatigazolás Jamest, ami nem lehet könnyű feladat egy Florentino Pérezzel a feje fölött. Megtalálta Casemiro kulcspozícióját, az ő kiesése óta pedig Kovacicot húzta elő a kalapból, ezek a változtatások pedig ültek. Sokan a BL-címet hozzák fel védelmére, de szerintem ennél is fontosabb, ahogyan rámászott a tavalyi szezonban a korán elúszott bajnokságban a Barcelona nyakára. Ember- és gólhátrányban fordított a legutóbbi Clásicón, kétgólos hátrányból jött ki győztesen a Rayo vagy a Wolfsburg ellen: Zidane csapatát szinte lehetetlen végleg kiütni. Ebből persze adódik az, hogy nem játszanak olyan ellenállhatatlanul és látványosan, mint mondjuk a kétezres évek eleji Real (Zidane-nal a fedélzeten), de Madridban lassan el kellene dönteni, mi a fontosabb: nyerni vagy üldözni a Fehér Balett mítoszát. Elnézve a tömeget, ha a győzelmet készpénznek veszik a madridi szurkolók, úgyis találnak más fanyalogni valót – véli a szakértő.
Futballforradalmat nem kell várni
– A két edző hozzáadott értékével szerintem túl nagyok az elvárások. El kell fogadni, hogy nem minden edző tud olyan látványos változást, futballforradalmat csinálni, mint amit például Guardiola tett a Barcelonával vagy Simeone az Atléticóval. Ilyen markáns, a többiektől jól elkülöníthető filozófia mentén dolgozó edző nagyon kevés van, és tudomásul kell venni, hogy ezek nem ülhetnek mindig a Barcelona és a Real Madrid padján. Ennek ellenére munkájuk egészen biztosan meglátszik a csapatokon: Zidane legnagyobb erőssége az lehet, hogy pszichikailag kiválóan készíti fel a csapatát és pontosan leoktatja, milyen stratégia mentén tudnak a lehető legnagyobb valószínűséggel nyerni (vagy nem kikapni). Akinek ez nem elegendő, az megvárhatja az első trófea nélküli idényét, amelynek a végén annak rendje és módja szerint az elnök lapátra teszi – zárta mondandóját Koppányi Gergely.
