4-0, 4-1, 4-2 – íme, a Premier League három éllovasának múlt hétvégi eredménye. Szinte hihetetlen, mennyire egymásra “licitálva” nyerte soros bajnokiját a Manchester City, az Arsenal és a Liverpool. Ezek után természetesen azonos pontszámmal, 23-23 ponttal állnak a táblázat elején, mindegyik csapatnak egy-egy veresége volt tíz forduló alatt. Jelen pillanatban úgy tűnik, minden idők egyik legizgalmasabb angol bajnoksága lehet a 2016-17-es szezon, hiszen nagy formátumú edzők remek csapatai suhannak fej-fej mellett a végső győzelem felé.
De mi szól egyik, illetve másik favorit mellett? Ki lesz a nyerő edző? Netán a Tottenham, Chelsea, Manchester United hármas is beleszólhat még a versenyükbe? Nehéz jósolni, hisz a bajnokságból csaknem háromszor annyi forduló hátra van még, amennyi eddig eltelt. Kele János, a Splíer Tv szakértője, a Britnannia blog szerkesztője a Rangadó kérésére azért megpróbálta számba venni, melyik csapat mire számíthat a szezonban – és azt is, mennyit jelenthet e versenyben, hogy az angliai első, illetve második szezonját töltő Pep Guardiola és Jürgen Klopp kihívója, Arsene Wenger éppen huszadik (talán utolsó) idényét kezdte meg augusztusban a világ egyik legerősebb ligájában… Íme, az angol foci szakértőjének gondolatai.
Arsenal
– Eddig a szokásos minta érvényesül a szezonjukban: nyögvenyelős kezdés, majd gyors lábrakapás, és egy hibátlan október. Novemberben viszont hagyományosan gyengélkedni szoktak, nem véletlen, hogy Wenger is úgy nyilatkozott, a következő hónapban dől el, valóban versenyben tudnak-e lenni a végső győzelemért. Cazorla sérülése ebben nyilvánvalóan nem segít, ő továbbra is a legkevésbé pótolható láncszem ebben a csapatban, de ha Alexis zseniális formája kitart, akkor akár még Özil szokásos módon hullámzó teljesítményét is elbíthatják a támadóharmadban. Giroud potens B-terv lehet arra az esetre, ha Sanchez esetleg nem jelentene megoldást középcsatárban, ez így együtt pedig akár az utóbbi 5-6 év legeredményesebb Arsenalját eredményezhetik a következő szezonra. És hogy ez mire lesz elég? Az már javarészt a többieken múlik.
Manchester City
– Ijesztően jól kezdték a szezont, de Guardiola az első válogatott szünetet követően leselejtezte az alsóházi ellenfelek ellen nagy sikert arató 4-1-4-1-es formációt. Az azóta próbálgatott háromvédős felállás egyelőre nehezebben áll össze, de nem sok kétségem van afelől, hogy előbb-utóbb – akár Kompany jegelése árán – ez is elkezd majd működni, ha pedig a letámadás is rendszeresen olyan intenzitással tud majd pörögni, mint a Barca elleni idegenbeli BL-meccsen, kevesen tudnak majd ellenállni a ligában a City-nek. Az ugyanakkor tökéletesen látszik: a mostani eddig Pep legnehezebb feladata menedzseri pályafutása alatt.
Liverpool
– Klopp alatt napról, napra, hónapról hónapra lett egyre jobb a csapat, és ma már egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy egyértelműen a bajnoki címért kell menniük. Jól passzolnak, rengeteget futnak, a letámadásuk ligaelit, egyedül a védekező pontrúgások és a bunkerező ellenfelek ellen lenne még hova fejlődniük. Ezzel együtt a fejlődési irány világos, a stílusukhoz pedig jól passzol, hogy idén nem kell megosztaniuk a figyelmüket valamelyik európai kupasorozat és a bajnokság között. Nem mondom, hogy most vagy soha, de évek óta ez a legjobb esélyük arra, hogy végre odaérjenek az aranyra. Alig várom a City elleni meccseiket.
Tapasztalat (Wenger vs. Pep vs. Klopp)
– Ha pusztán a rutint nézzük, egyértelmű, hogy Wengernél az előny: úgy ismeri ezt a bajnokságot, mint a tenyerét, sőt, javarészt miatta olyan, amilyen – ennek ellenére nem hiszem, hogy ebből komolyabb előnye származna két riválisával szemben. Inkább az lesz a döntő, hogy kit, mennyire köt le az európai porond – a ‘Poolt ugye semennyire, és ez nagy előny lehet a február-március időszakban -, illetve, hogy melyik csapatot mennyire sújtják a sérülések. Az Arsenal január környékén hagyományosan le szokott ereszteni, Pep egyelőre elképzelni sem tudja, mit jelent Angliában az ünnepi hajtás, Klopp viszont már megfizette ennek az árát tavaly egy látványos és sokkoló sérüléshullám formájában. És, hogy mi a tanulság? Valószínűleg az, hogy egyelőre még nem érdemes a tabellát nézegetni, a top öt-hat csapat között várhatóan csak az ünnepek alatt-után alakulnak majd ki a végleges törésvonalak a tabellán.
