Dobogón áll az AC Milan az olasz bajnokságban – ez nem volt hír az elmúlt húsz-huszonöt évben, most viszont az. És az egyeduralkodó Juventus szombat esti legyőzésével ennek nyomatékot is adott a csapat… Pedig a Silvio Berlusconi-korszak vége a folyamatos süllyedés és egyre nagyobb apátia volt Európa egyik legsikeresebb és valaha legnépszerűbb klubjánál. A Milan utoljára 2013-ban végzett a dobogón a Serie A-ban, azóta sorrendben nyolcadik, a tizedik, majd hetedik lett, minden értelemben középcsapattá süllyedt. A Bajnokok Ligájában évek óta nem mutatta meg magát, komoly eredménye pedig lassan egy évtizede nincsen (2007-ben még megnyerték a sorozatot, összesen hétszer, a Real Madrid mögött a legeredményesebb klub az európai csúcs-sorozatban).
Berlusconi nehezen és főleg hosszasan vált meg szeretett klubja többségi tulajdonától, a leépülés már a XXI. század első évtizedének közepétől tart. Emblematikus volt, amikor az utolsó két igazi világsztárt, Thiago Silvát és Zlatan Ibrahimovicot, a máig utolsó bajnoki cím két főszereplőjét egyszerre adták el Párizsba – onnantól kezdve (2012 nyara) gyakorlatilag tűzoltás folyt a San Siro környékén. Massimiliano Allegri még kicsit képes volt fényesebbé csiszolni a kirakatot, mint amilyen valójában, aztán ő is elment, azóta egy szürke, jellegtelen, unalmas együttes futballozott az egykori nagy csapat helyén.
Most viszont megint kicsit büszkébben járhatnak a szurkolók, mert az idei Milan sok tekintetben üde színfolt az előző évekhez képest, igaz, egyelőre csupán résztávon teljesített jól. Vincenzo Montella személyében egy fiatal (de már tapasztalt) edző kezdett fiatalításba: ha nem is lesz egyhamar régi önmagához méltó a Milan, de legalább lehet jövője. A Chievo elleni 3-1-es győzelem alkalmával tele volt fiatalokkal a kezdőcsapat, ami régen szintén elképzelhetetlen volt a Rossonerinél. A kapus Donnarumma 17 (!) évesen az olasz foci egyik legnagyobb ígérete, a védelemben De Sciglio még mindig csak 23 éves (de már világversenyek vannak mögötte a válogatottban), Calabria (aki ezúttal nem játszott) 19, a középpályán Locatelli 18, elöl a spanyol Suso 22, a francia Niang még mindig csak 21 éves.
Hogy lesz-e ebből valaha „nagy” Milan, az persze jó kérdés, a kínai tulajdonos viszont a remények szerint lassan elkezdi dúsítani a keretet valódi erősítésekkel is – ehhez kellhet egy biztató bajnoki szezon, hogy többé ne a leszedált, öreg futballisták „elfekvőjeként” gondoljunk a minden ambíció nélkül tengő-lengő klubra. Mártha Bence, az Origo szakírója, a Digisport olasz futball-szakértője úgy véli, lehet kezdeni az építkezést, de egy ideig még nem lesz veszélyes a nagyokra a Milan.
– Egyáltalán nem rossz irányba mozdultak el Montellával, viszont a tavalyi nagy költekezés után, amikor 90 millió euró fölött költöttek, idén kevesebbet vásároltak. De ha az új tulajdonos elkezd ésszerűen, mondjuk kettesével vásárolgatni valóban értékes játékosokat, szépen lépegethetnek előre. Az ésszerűséget jelzi, hogy nem adták el Baccát, aki ebben a csapatban a fő gólfelelős (bár már nem fiatal). Szerintem hamarosan elkezdik leépíteni az „öreg” és nem annyira hasznos embereket, Luiz Adrianót vagy akár Montolivót, kérdés, kiket tudnak megszerezni. Van egy olyan érzésem például, hogy Fabregast el fogja engedni Conte a Chelsea-től, akkor lecsaphat rá a Milan, ő nagyon jó lenne ebbe a csapatba.
– A mostani Milan egy fiatal, reményteljes csapat, egy hosszabb távú projekt, olyan olasz tehetségekkel, akik beépülhetnek és később alapjai lehetnek egy erősebb Milannak is. Romagnoli és Locatelli is nagyon jó kis játékosok, Niang meg már rutinos is, hiszen sokadik évét tölti a Serie A-ban, de még mindig képes lehet javulni. Ha feljebb tudnak lépni a középmezőnyből és odaérnek egy Európa Liga-helyre, akkor nyilván megtartják Montellát és elkezdenek újra sűrűbben igazolgatni – véli Mártha Bence.
– Azt ugyanakkor még nem hiszem, hogy a Juventusszal, az AS Romával vagy a Napolival lesznek versenyben a dobogóért. A nagyobb olasz klubok kezdik belátni lassan, hogyan kell manapság a futballüzletet csinálni, megjelennek a hazainál gazdagabb külföldi tulajdonosok, kínaiak, amerikaiak, a Milannak még kell egy kis idő, amíg anyagilag megint olyan magasan lesz, mint régen. Nem lenne rossz az olasz focinak, a Serie A-nak, hiszen mégis csak a világ egyik nemrég még legnépszerűbb klubjáról van szó, amely mára kikerült az első tízből a mez-eladások terén. A gigantikus pénzekből gazdálkodó európai top-klubokkal egyelőre nem versenyezhet, de Olaszországban visszatérhetne a középszerűségből. Nyilván ez is a rövid távú cél – tette hozzá Mártha Bence.
