Korábban beszámoltunkarról, hogy nagy lehetőséget kapott Steer Bence. A norvég harmadosztályú Nardo FK-t erősítő hálóőr a múlt héten a Rosenborgnál edzhetett. A Rangadó.hu a 23 éves magyar kapustehetséget kérdezte a norvég kalandról.
– Korábban, pályafutása elején megfordult a Vasas, a REAC és a PMFC színeiben is. 2014-ben miért döntött Norvégia mellett?
– Utánpótlás-éveimet az MTK-ban és a Vasasban, majd pedig egy évet a harmadosztályú REAC csapatában töltöttem – felnőtt tapasztalatszerzés gyanánt. Ezek után szerződtetett az akkor NB I-es PMFC. Pécsett belekóstolhattam a profi első osztályú világba. Sajnos nem volt lehetőségem a debütálásra, csupán két alkalommal ültem a kispadon. Ezt követően a családommal együtt Norvégiába költöztünk és itt kerestem magamnak csapatot. Nagy segítségemre volt Rézmányi György barátom, aki elintézte a próbajátékot, illetve segített a mindennapokban.
– Immár két éve áll a harmadosztályú Nardo FK alkalmazásában. Hogy érzi magát a klubnál?
– Jól érzem magam a Nardónál, elárulhatom, a klub nagyon megbecsült játékosa vagyok. Az elmúlt két év elég sikeres volt, tavaly harmadikként zártunk a bajnokságban és idén is jó eséllyel pályázunk a dobogóra. Azt tudni kell a klubról, hogy részben önfenntartó csapat, valamint elég minimális a költségvetése norvég szinten. A csapat egyetlen játékosa vagyok, aki profi szerződéssel rendelkezik. Csapattársaim nagy része dolgozik vagy éppen tanul a labdarúgás mellett. A szerződésem viszont az év végén lejár és bár kaptam új ajánlatot, úgy döntöttem, jövőre szeretnék magasabb osztályban védeni, döntésemet a Nardo el is fogadta.
– Hogy kell elképzelni a norvég harmadosztályú körülményeket?
– A körülmények kiválóak a klubnál. Van egy jó minőségű műfüves pályánk, valamint minden felszerelés adott, amire szükségünk lehet. Heti négy edzésünk van, hétvégén pedig mérkőzést játszunk.
– Hogy néz ki egy átlagos hétköznapja?
– Egy átlagos hétköznapom fix pontja az edzés. Emellett pedig norvégul tanulok, illetve egy hotelben dolgozom részmunkaidőben. Trondheimben jól érzem magam, a beilleszkedés jól ment. Magyarok is vannak a városban, van már néhány barátunk is. Az időjárást viszont eléggé nehéz megszokni. Októbertől márciusig gyakorlatilag majdnem mindig mínusz van, és sokat esik az eső, illetve a hó is. Ami a kommunikációt illeti: amikor megérkeztem az országba, először az angolt használtam társalgási szinten. Mára már megértem a norvégot és alapszinten beszélem is a nyelvet. Emellett viszont komoly honvággyal küszködöm, emiatt elképezhető, hogy a következő szezontól újra Magyarországon játszom majd. Ez persze attól is függ, milyen lehetőségeim lesznek itt, Norvégiában, illetve otthon.
– Néhány napja arról cikkeztek, hogy a norvég élcsapat, a Rosenborg BK edzéseit látogathatta. Hogyan jött a lehetőség?
– Igen, az elmúlt héten a Rosenborg csapatával edzettem. Hatalmas élmény volt, nagyon profi világ, ami a játékosokat körülveszi. Ez egyébként a hatodik alkalom volt, hogy meghívtak edzésre az elmúlt fél évben. Számomra ez nagyon nagy lehetőség volt, hiszen nem mindennapos, hogy a harmadosztályból hívnak meg kapust Norvégia legjobb csapatához. Egyébként a Rosenborg kapusedzőjétől tudom meg mindig, mikor nyílik lehetőségem bizonyítani. A két klub jó viszonyt ápol egymással, ezentúl pedig egy bajnokságban szerepelünk a Rosenborg tartalékcsapatával is. Meglepő módon nagyon sok mindent tudnak rólam a klubnál, ami pozitív, hiszen ez azt jelenti, valószínűleg követik a karrieremet.
– Lehet szó megállapodásról és szerződéskötésről a Rosenborggal?
– Sajnos azt kell mondjam, most még nem erről van szó… Csupán kapushiányuk volt a válogatott szünet miatt, mivel az első csapat keretéből négy hálóőr is a nemzeti csapattal készült.
– Milyen visszajelzéseket kapott?
– Az edzések végén csak jó visszajelzést kaptam az edzői stábtól. Mindenki pozitívan reagált a teljesítményemre, valamint én is úgy éreztem, nem behozhatatlan a lemaradásom. Természetesen a tempó sokkal gyorsabb és a játékosok is képzettebbek, mint a harmadosztályban, de úgy gondolom, megálltam a helyemet.
– Mit jelentett önnek, hogy nem először kapott lehetőséget Norvégia legmagasabban jegyzett csapatában?
– Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy ilyen nagy klubbal készülhettem. A benyomásaim nagy része egy szó körül forgott: profizmus. Minden erről szól a klubnál, a játékosnak nincs semmi dolga, csupán a futballra kell koncentrálniuk, minden mást a személyzet intéz. Hogy csak egy példát említsek: az edzés előtt másfél órával a csapat éttermében volt a találkozó, közös svédasztalos reggelivel indítottuk a napot, majd pedig edzés következett és ezek után jött a kötelező ebéd. Nagyon barátságosak és segítőkészek voltak velem a klubnál; mindenki kedvesen fogadott.
– Utánpótlás-szinten válogatott is volt. A magyar csapat teljesítményét figyelemmel követi?
– Figyelemmel kísérem a válogatott mérkőzéseit, szurkolok is a fiúknak. Azt gondolom, jó úton halad a nemzeti együttes. Az Európa-bajnokság nagyon jó visszajelzés volt, hogy nem vagyunk nagyon lemaradva, ezt a munkát kell folytatni és meg is lesz az eredménye. Sajnos most a világbajnoki selejtezőcsoportban nem állunk túl jó helyen, nem lesz egyszerű kivívni a kijutást, de ameddig matematikai sanszunk van, addig küzdeni kell és bízni a jó eredményekben. Összességében látni kell, hogy a világbajnokságra sokkal nehezebb kijutni, mint az Európa-bajnokságra.
