Egyre-másra jelennek meg az elemzések, nemcsak az angol, a magyar portálokon is (a Rangadón is olvashattak ilyet) arról, mennyire kiábrándító José Mourinho eddigi tevékenysége a Manchester Unitednél. Van, aki már most biztos benne, hogy a portugál bukni fog, miután három egymást követő meccsen (két bajnoki és egy Európa Liga) vereséget szenvedett, ráadásul nem igazán találja a megfelelő felállást a sztárokkal megtűzdelt csapatnak.
De nem mindenki tör pálcát ilyen gyorsan Mourinho felett: az egyik legnagyobb hazai United-rajongó, Dénes Ferenc sportközgazdász szerint érdemes kicsit visszafogni magunkat és távolabbról – vagy éppen közelebbről – is ránézni a problémára, mielőtt néhány forduló alapján ítélkezünk.
– Nagyon kedvelem a fiatal blogger nemzedéket, akik nagyon értenek a játékhoz, prímán tudják, hogyan kellene működnie egy csapatnak, ide teszik, oda teszik a játékosokat. Ehhez én nem értek. De úgy gondolom, bemenni a Manchester United öltözőjébe mégsem ugyanaz, mint megnyitni egy futballmenedzser játékot. Mondjuk, szemben ül veled Wayne Rooney, akinek a fizetése annyi, amennyi, mögötte egy nem akármilyen pályafutás és sok millió szurkoló. Ez egy helyzet, egy kihívás, ami nem ugyanaz, mint a számítógépen szerkeszteni egy csapatot. Ha már itt tartunk, ez az egyik problémája Mourinhónak: neki a valóságban is át kell vezetnie egy új korszakba a klubot, de közben valamennyire a folytonosságot is meg kell tartania – véli Dénes Ferenc.
– Emlékezhetünk rá, annak idején Rooneyt Ferguson is el akarta adni, hatalmas balhé volt miatta. Azt mondta, most van a csúcson, rengeteg pénzt lehetne kapni érte. Most derül ki, hogy ebben is igaza volt az öregnek. Ahogy én látom, az egyik legnagyobb problémája a csapatnak jelenleg az, hogy nem tud mit kezdeni Rooneyval. Szakmailag is probléma, de futballgazdaságilag is. Ugyanakkor ő köti össze a régi korosztályt a mostaniakkal, ezért nem lehet csak úgy kitenni.
Mindez nem azt jelenti, hogy az Ed Woodward klubigazgató által menedzselt folyamatok mindegyikével egyetértene a sportközgazdász, az anyagi és szakmai szempontok ellentéte számára is világos.
– Miközben a futballüzlet nagy híve vagyok, azért tudom, hogy valamilyen egyensúlynak lennie kell üzleti érdek és szakmai érdek között: a Unitednél mintha átesnének a túloldalra. Nézzük a nyári történéseket. Kínába mennek túrázni, ahol vacak pályán játszanak, el is marad egy meccs, közben Pogba ügye nyúlik, mint a rétestészta, a marketingszempontok miatt is, aztán megjelenik augusztus végén, egyből berakják a csapatba, hogy tessék, játssz. Ibrahimovicnak ez nem probléma 35 évesen, túl megannyi átigazoláson, neki igen. Kérdés, hogy el tudja-e viselni vagy sem, hogy neki azonnal vezérnek és a legjobbnak kell lennie: az sem biztos, hogy 23 éves gyerekre kell ezt a terhet rárakni. Mentálisan nem olyan erős még, sok mindennek kell még történnie vele, hogy megedződjön.
– Továbbra is tartom: Mourinho tökéletesen illik a Manchester United nevű futballvállalathoz. Hogy szakmailag mit tud, azt nem nekem kell megítélnem. De ő azért jött, hogy nyerjen, ehhez kért embereket. Megkapta. Most majd megint kér, télen megkapja azokat is. És nincs mese, ő viszi a bulit és alkalomadtán a balhét is. Ez így teljesen korrekt. Az égvilágon semmi nem történt eddig, ami miatt temetni kellene. Kikaptak a Watfordtól, ilyen van.
A Mourinhót kritizálók egyik érve a város másik vége: a Manchester Citynél is edzőváltás volt, oda is sztáredző érkezett, és Josep Guardiolával egyenesen szárnyal a City, amely még pontot sem vesztett a Premier League-ben. Dénes szerint ezzel sem érdemes Mourinhót revolverezni:
– Szerintem az ilyesmi egy komoly edzőt inkább motivál, mint deprimál. Egy budapesti bérházból nézve borzasztó lehet látni, hogy a City mindig nyer, de a pálya mellől nem valószínű, hogy ez befolyásolja a munkát. Ne feledjük, a Citynél a kulcsemberek eddig is ott játszottak, évek óta együtt vannak. A City 173 milliót fontot költött egy kész vagy félkész csapatra, a MU meg 145-öt egy szétesett keretre, mégis utóbbit emlegetik kidobott pénzként…
