Elhamarkodott gondolat volna, hogy manapság, amikor gyakorlatilag minden épkézláb, komolyabb ligákban már megfordult játékost el lehet adni a világ bármely pontjára, az átigazolási időszak után csak a „kis halak”, a kevésbé jegyzett országok és bajnokságok futballistái maradnak hoppon. Nem, igazi sztárok, nem is olyan régen még a csúcson vagy annak közelében járt futballisták is megtapasztalják, hogy van lejtmenet is egy karrierben. Az alábbiakban egy csapatra való, korábban jól ismert labdarúgót gyűjtöttünk össze, akik a tegnapelőtt éjfélkor véget ért transzferidőszak végére klub nélkül maradtak – természetesen még találhatnak maguknak csapatot, hiszen ingyen igazolhatóak.
A lista tizenegy játékost tartalmaz, de nem posztok szerint állítottuk össze, kapus például nincs rajta (miután Joe Hartot végül csak kölcsönvette a Torino). Védő viszont igen: Lorik Cana, az albán válogatott bekk, aki az Európa-bajnokságon a legelső piros lap mérsékelten büszke tulajdonosa volt. A 33 éves bekk fénykorát a Lazióban töltötte, de játszott a Marseille és a Sunderland csapataiban is, olasz és francia kupát nyert – most pedig a Nantes csapatában vált feleslegessé. Nála sokkal sikeresebb volt és még csak 29 éves az uruguayi Martin Cáceres, aki hiába nyert öt (!) scudettót a Juventussal és volt a Barcelonával spanyol bajnok, sőt BL-győztes (egykor 16 millió eurót fizettek a katalánok a Villarelnak érte), a Juvénál létszám felettivé vált és csapatot keres – több poszton bevethető, tapasztalt játékosként azért alighanem találni is fog.
Egy sorral előrébb, a középpályán jó pár hoppon maradt klasszist találunk. A mali Mohamed Sissoko közülük már elkezdte az idősödő, de még jó karban lévő játékosok kanyargását, legutóbb Kínában futballozott, ahová a spanyol Levantétől igazolt – de nem innen ismerjük, hiszen korábban a Liverpool, Juventus, Paris Saint Germain útvonalon mozgott, régebben spanyol bajnok volt a Valenciával… Még mindig csak 31 éves. Vagy ott van az Arsenalba még tavaly is beférő Mathieu Flamini: ki hinné, hogy egy jónevű francia középpályás, aki az ágyúsok két időszakban történt szolgálata között a még bajnoki fényben tündöklő AC Milanban is alapember volt pár éve, mostanra szintén csapat nélkül marad? Akárcsak egykori csapat- és poszttársa, a Serie A-ban sokáig nélkülözhetetlen Sulley Muntari, aki ugyan elment már haknizini Szaúd-Arábiába, de mostanra az Al Ittihad keretében sincs ott a neve.
És még mindig maradva a volt milanosoknál (alighanem az egyik legnagyobb hagyományú európai klub elmúlt évekbeli lejtmenetét remekül illusztrálják e nevek): a korábbi holland válogatott Urby Emanuelson is addig lépkedett egyre lejjebb az itáliai grádicson (Milan után Roma, Atalanta, Hellas Verona), míg 30 éves korára csapat nélkül maradt. Akárcsak a portugál válogatott egykori harcosa, a Chelsea-vel négy éve még BL-t nyerő Raul Meireles, aki rögtön utána a Fenerbahcéhoz igazolt és tavalyig többé-kevésbé alapember volt, most azonban létszám feletti lett.
Na jó, de a csatárok közt aztán tényleg bárki eladhatja magát, hiszen ez a legkeresettebb, legjobban fizetett poszt – mondhatnánk joggal. És mégis, akad itt is olyan klasszis, akiért nemrég sorban álltak, most meg ő állhat sorba. Jó, Nicolas Anelka nevét csak a pedigréje miatt említjük, hiszen az egykor világrekorder francia csatár (emberért nem fizettek összesen annyit különböző klubok, mint érte pályafutása során, amíg nem kezdtük el írni az új idők gigászainak sztoriját) már 37 éves és alighanem vissza is vonul, legutóbbi csapatánál, az indiai Mumbai Citynél (…) már edzőként tüntetik fel a nevét. Azért emlékezzünk meg karrierje érdekesebb állomásairól: PSG, Arsenal, Real Madrid, Liverpool, Mancester City, Chelsea, Juventus.
A nála két évvel fiatalabb Dimitar Berbatovról még mindig elhinnénk, hogy könnyen talál magának csapatot. Az egyik legfinomabb technikájú, legintelligensebb, ám leglustább klassziscsatárok egyikeként a Tottenhamnél, a Manchester Unitednél és a Monacónál is jó szívvel emlékeznek rá, tavaly még a görög PAOK-ban szerzett 17 bajnokin 4 gólt, és ez a jelek szerint kevés volt a folytatáshoz. Harmincöt évesen már nem várható gyökeres megújulás nála.
Végezetül két egykori arsenalos fenegyerek – bár a togói Emanuel Adebayort alighanem törölték már az Ágyúsok történelemkönyvéből, miután a Mancehster City játékosaként volt szíves egy Arsenalnak lőtt gól után látványosan cukkolni az Emirates közönségét. Adebayor egy időben afféle majdnem-topcsatárnak számított, a Real Madrid is kölcsönvette fél szezonra, aztán a Tottenhamben egész sokáig megmaradt, idén januártól viszont kölcsönben a Crytsal Palace-nál nem csinált semmi különöset. És hiába a Premier League klubjainak nyakló nélküli pénzköltése mindenféle egymás közötti transzferekre, Adebayor így is kimaradt a buliból. Akárcsak Niklas Bendtner, aki még mindig csak huszonnyolc – az Arsenal és a Juventus után a Wolfsburgig „ereszkedett” az erős egójú, de sérülékeny dán csatár – most pedig várja, hogy ingyen vigye valaki.
