Nemzetközi foci

A Premier League és a pénz: mint Di Caprio a hajóján

Több, mint egymilliárd fontot költöttek az átigazolási szezonban az angol ligában klubok, miközben összesen egy igazi extraklasszis érkezett. Miből és meddig...?

A Premier League csapatai annyit keresnek az új televíziós megállapodással, hogy gyakorlatilag nincs felső határ a költekezésben. A világ leggazdagabb ligájának tavalyi utolsó helyezettje több pénzt kasszírozott a garantált szerződéseivel, mint amennyit a Bajnokok Ligája-győztes Real Madridnak fizetett az UEFA. Mindezt érdemes figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogyan költhetett a teljes PL-mezőny összesen több mint 1 milliárd (egészen pontosan 1 milliárd 175 millió 230 ezer) fontot új igazolásokra a most véget ért nyári transzfer-időszakban. A húsz PL-csapatból tizenegynél megdőlt a klubtörténeti transzfer-csúcs!

Az angol után második legtöbbet költő olasz bajnokság összköltsége kb. 595 millió font, a Premier League-klubok kiadásának nagyjából a fele… Így nem csoda, ha az angol klubok vezetőit olyannak képzeljük, mint Leonardo Di Capriót A Wall Street farkasa című filmben, amint “csak úgy”, a “pórnép” bosszantására marékszámra hajigálja a luxusyacht fedélzetéről a dollárkötegeket. Pedig azért nem ész nélküli, öncélú pénzszórásról van szó, mint azt Szabados Gábor sportközgazdász a Rangadónak kifejtette.

– Eddig a Real Madrid és a Barcelona volt a listavezető a bevételeket illetően, idén pedig valószínűleg a Manchester United lesz. Már tavaly a világ negyven legnagyobb bevétellel rendelkező csapatának felét az angol élvonal adta ki. Óriási a bevételi fölényük – szögezte le bevezetésképp a szakember.
– A transzferpiac nem csak arról szól, hogy ami pénze van egy klubnak, azt „ész nélkül” elkölti. A költségvetés legnagyobb része mindenhol a játékos, az ő fizetése. Amióta elkezdődött a futballcsapatok bevételének növekedése (90-es évek), azóta nőnek a fizetések és a transzferekre költött összegek is. Ezek a bevételek gyakorlatilag “átfolynak” a klubokon: amint van bevétel, azonnal megy el a játékosokra. Angliában, ahol óriási bevételei vannak a kluboknak, óriási összegeket is költenek. Mert a játékos és az ügynök olyan alkupozícióban van, hogy kedvére srófolhatja fel az árat. Akármelyik most oda szerződött játékost nézzük: ha nem egy angol klub vette volna meg, jóval kevesebbet fizetett volna érte. Mert az ügynök és az eladó klub sem hülye, tudja, hogy tőlük többet kérhet – fejtette ki a közgazdász, hozzátéve: nem mindig az a legdrágább igazolás, amelyik annak látszik…

– Nyilván a Premier League-be mindenki drágábban adja el a játékosát, mint máshová. Ugyanakkor épp a világ legdrágább labdarúgójává előlépett Paul Pogbával kapcsolatban azt is kiszámították, hogy a Manchester United a bevételeihez képest sokkal kevesebbet költött rá, mint a hetvenes években George Bestre… A klub mostani és akkori bevételei közt olyan nagy a különbség, hogy ez a transzfer relatíve kisebb kiadás volt.
– Amíg a kluboknak ilyen bevételeik lesznek, addig ilyen pénzek mennek el minden igazolásra. Amint lesz egy recesszió, rögtön csökkennek majd a transzferösszegek. Vannak persze hülye klubvezetők, de a legtöbb döntés gazdaságilag racionális. Az más kérdés, hogy a játékos nem okvetlenül tesz hozzá annyit a klub teljesítményéhez, amennyit ráköltöttek. Egy Hull City vagy Sunderland többnyire olyan futballistát igazol, aki nem extraklasszis – és az indokoltnál látszólag drágábban szerződtetik őket –, ám a cél eléréséhez ezek is megfelelő igazolások. A cél ugyanis az, hogy bennmaradjanak a Premier League-ben, ami további évekre biztosítja az elképesztő bevételeket, még a leggyengébb csapatoknak is – tette hozzá Szabados Gábor.

Szakmai szemmel: nem csak a nagyok igazoltak jól

Úgynevezett “vitán felüli szupersztár” csak kettő érkezett a Premier League-be, egyikük ráadásul szabadon igazolható volt. Zlatan Ibrahimovicért nem kellett fizetnie a ManUnitednek, Paul Pogba ellenben a világ legdrágább futballistája lett az érte a Juventusnak kipengetett több mint százmillió fonttal. Kele János angol-foci szakértő, blogger szerint tendenciát jelez, hogy a kettőnél több top 10-es futballista nem jött Angliába.
– A Manchester Uniteden kívül nem hozott befutott játékosokat senki, a City inkább a fiatalokra, a potenciálra ment rá. De a piac eleve elment abba az irányba, hogy a potenciált többre értékelik a csapatok, mint egy befutott 25-26 éves játékost. Lásd tavaly Martial, idén Sané, aki nem tudom, hol ér annyit, amennyit fizettek érte, vagy John Stones, aki a középhátvédek között közepes teljesítményt nyújtott az Evertonban, mégis hatalmas pénzt fizetett érte a Manchester City. Egyre fiatalabb az egész Premier League, huszonhat év körül van az átlagéletkor. Ez is azt jelzi, hogy a fiatal tehetségek értéke növekszik.

– Ami érdekes, hogy egymás között is igazolnak a PL-csapatok, amire talán kevesebben számítottak. Az óriási tévés pénzek miatt azt gondoltam, nem fogja megérni a kluboknak. Az 1,2 milliárd font nagy része egy „futballista-infláció” eredménye, ami azt jelenti, hogy a legszegényebb klub is olyan gazdag, hogy bagóért nem mond le egyetlen játékosáról sem. Bolasie három év alatt tizenhárom gólpasszt tudott szélsőként összehozni, mégis 25 millióért passzolta el a Crystal Palace az Evertonba. Hogy ezzel párhuzamosan 32 milliót adjon ki a liverpooli Bentekéért… De egyszerűen megtehetik, mert az angol klubok ennyire gazadagok: lehet, hogy ez arányaiban kisebb ráfordítás nekik, mint amikor egy spanyol kiscsapat 5 milliót ad ki bárkire.
– Ha eltekintünk az ártól, szakmailag vannak jó igazolások a nagyokon kívül is: a már említett Benteke vagy Loic Rémy nagyon jó döntés a Palace-tól. Az Everton is nagyon jól igazolt: Stekelenburg, Ashley Wlliams remek húzás, ők erősek lesznek, hiszen még nem beszéltünk a nyáron érkezett menedzserről, Ronald Koemanról. A Manchester United átigazolási időszaka is tetszett, gyorsan letudták a négy kulcsember igazolását, a top-csapatok közül kiemelkedőek. A kicsik közül a Watford is jól igazolt, amelyik a 3-5-2-es rendszerhez igazodva keresett embereket. Persze még mindig vannak csapatok, amelyek próbálnak „potyautaskodni”, kölcsönjátékosokkal dolgozni, de nem ez a jellemző. Ami számomra érthetetlen, a Tottenham passzivitása, egy szűk és kizsigerelt kerethez alig igazoltak – mondta Kele János.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.