A Premier League csapatai annyit keresnek az új televíziós megállapodással, hogy gyakorlatilag nincs felső határ a költekezésben. A világ leggazdagabb ligájának tavalyi utolsó helyezettje több pénzt kasszírozott a garantált szerződéseivel, mint amennyit a Bajnokok Ligája-győztes Real Madridnak fizetett az UEFA. Mindezt érdemes figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogyan költhetett a teljes PL-mezőny összesen több mint 1 milliárd (egészen pontosan 1 milliárd 175 millió 230 ezer) fontot új igazolásokra a most véget ért nyári transzfer-időszakban. A húsz PL-csapatból tizenegynél megdőlt a klubtörténeti transzfer-csúcs!
Az angol után második legtöbbet költő olasz bajnokság összköltsége kb. 595 millió font, a Premier League-klubok kiadásának nagyjából a fele… Így nem csoda, ha az angol klubok vezetőit olyannak képzeljük, mint Leonardo Di Capriót A Wall Street farkasa című filmben, amint “csak úgy”, a “pórnép” bosszantására marékszámra hajigálja a luxusyacht fedélzetéről a dollárkötegeket. Pedig azért nem ész nélküli, öncélú pénzszórásról van szó, mint azt Szabados Gábor sportközgazdász a Rangadónak kifejtette.
– Eddig a Real Madrid és a Barcelona volt a listavezető a bevételeket illetően, idén pedig valószínűleg a Manchester United lesz. Már tavaly a világ negyven legnagyobb bevétellel rendelkező csapatának felét az angol élvonal adta ki. Óriási a bevételi fölényük – szögezte le bevezetésképp a szakember.
– A transzferpiac nem csak arról szól, hogy ami pénze van egy klubnak, azt „ész nélkül” elkölti. A költségvetés legnagyobb része mindenhol a játékos, az ő fizetése. Amióta elkezdődött a futballcsapatok bevételének növekedése (90-es évek), azóta nőnek a fizetések és a transzferekre költött összegek is. Ezek a bevételek gyakorlatilag “átfolynak” a klubokon: amint van bevétel, azonnal megy el a játékosokra. Angliában, ahol óriási bevételei vannak a kluboknak, óriási összegeket is költenek. Mert a játékos és az ügynök olyan alkupozícióban van, hogy kedvére srófolhatja fel az árat. Akármelyik most oda szerződött játékost nézzük: ha nem egy angol klub vette volna meg, jóval kevesebbet fizetett volna érte. Mert az ügynök és az eladó klub sem hülye, tudja, hogy tőlük többet kérhet – fejtette ki a közgazdász, hozzátéve: nem mindig az a legdrágább igazolás, amelyik annak látszik…
– Nyilván a Premier League-be mindenki drágábban adja el a játékosát, mint máshová. Ugyanakkor épp a világ legdrágább labdarúgójává előlépett Paul Pogbával kapcsolatban azt is kiszámították, hogy a Manchester United a bevételeihez képest sokkal kevesebbet költött rá, mint a hetvenes években George Bestre… A klub mostani és akkori bevételei közt olyan nagy a különbség, hogy ez a transzfer relatíve kisebb kiadás volt.
– Amíg a kluboknak ilyen bevételeik lesznek, addig ilyen pénzek mennek el minden igazolásra. Amint lesz egy recesszió, rögtön csökkennek majd a transzferösszegek. Vannak persze hülye klubvezetők, de a legtöbb döntés gazdaságilag racionális. Az más kérdés, hogy a játékos nem okvetlenül tesz hozzá annyit a klub teljesítményéhez, amennyit ráköltöttek. Egy Hull City vagy Sunderland többnyire olyan futballistát igazol, aki nem extraklasszis – és az indokoltnál látszólag drágábban szerződtetik őket –, ám a cél eléréséhez ezek is megfelelő igazolások. A cél ugyanis az, hogy bennmaradjanak a Premier League-ben, ami további évekre biztosítja az elképesztő bevételeket, még a leggyengébb csapatoknak is – tette hozzá Szabados Gábor.
