A magyar bajnok idén sem érte el a főtábla kapuját (még a küszöböt sem) a legrangosabb európai kupasorozatban, ami nekünk szomorú, de szenzációnak nem nevezhető. Az elmúlt tíz évben még a selejtezők utolsó körét sem sűrűn sikerült elérni, a főtáblára pedig egyetlen egyszer jutott fel a magyar bajnok: akkor, amikor életbe lépett az új selejtezőrendszer és a bajnoki ágnak köszönhetően már nem a legerősebb csapatokat kaphatta a play-off körben. 2009-ben ezt azonnal sikerült kihasználni, a Debrecen a Levszki Szófia kiütésével bejutott a klubcsapatok álmát jelentő Bajnokok Ligájába. A csoportban a Liverpool, Lyon, Fiorentina hármas ellen hat mérkőzésen hat vereség, 5-19-es gólkülönbség lett a mérleg.
De élt a remény, hogy a Platini-modellnek köszönhetően ezután sűrűbben bukkanhat fel magyar résztvevő a legjobbak között. Mostanra kiderült, hiú remény volt: azóta a hetedik szezon kezdődik, és egyszer sem élte túl a magyar bajnok a selejtezőt. Pedig top-kategóriás ellenfele az elmúlt tíz évben egyetlen egyszer akadt, még a 2005-ös selejtezőkben, amikor a Loki a Manchester Uniteddel futott össze, még a Platini-féle reformok előtt. Azóta verte a mieinket macedón, svéd, török, svájci, belorusz, osztrák, izraeli és albán ellenfél is. A BATE Boriszov háromszor lett a végzetünk, kétszer a DVSC, egyszer a Videoton ellen…
Csak a BATE és az APOEL nőtt fel
Ám nem csak a magyar klubok nem tudnak közelebb kerülni az ígéret földjéhez, a mostani selejtezősorozat végére már látni lehet, idén is maximum három kelet-európai együttes szerepelhet a legjobb 32 csapat között. A bolgár Ludogorec és a lengyel Legia élt az eséllyel, a zágrábi Dinamo még élhet, bár nem túl kedvezőek a kilátásai a Salzburg elleni visszavágó előtt. Összességében bebizonyosodott, hogy sosem fog közelíteni egymáshoz a szegényebb és a gazdagabb réteg a csúcsfutballban, hiába hirdette ezt Platini. Mert a főtáblára jutott együttesek közül alig egy-kettő van, amelyik képes volt stabilizálni a helyét (és anyagi helyzetét) annyira, hogy visszatérő vendég legyen a nagyok között.
Egyértelműen az említett BATE Boriszov a kivételek egyike, a fehérorosz bajnok 2008-ban jutott először a főtáblára és akkor még szenzációt jelentett, hogy 3 pontot összeszedett a csoportjában, a Juventus ellen például kétszer is ikszelt. Azóta még négyszer jutottak be, ami egyetlen keleti csapatnak sem sikerült – igaz, az első továbbjutásukra a csoportkörből még várni kell. A másik egykori „kicsi”, amely messzire jutott a BL által, a ciprusi APOEL, igaz, őket nem a keleti régióba soroljuk. Viszont övék az egyetlen „Platini-csapat”, amely eddig képes volt bejutni a kieséses szakaszba a BL-ben, sőt, ha már ott volt, 2012-ben még a Lyont is kiverte és a negyeddöntőig menetelt. Összesen háromszor szerepeltek a főtáblán és az idén meglehet a negyedik.
Egy-egy sikerélmény, aztán csak a statisztálás
A többi – majdnem néma csend. Ha a nem kelet-európainak számító, de a gazdagabb ligáktól azért erőben elmaradó osztrák bajnokság képviselőit is ide számítjuk, összesen tizennégy ország „kiscsapata” léphetett fel a főtáblán, ami szép szám, jár a taps az azóta letűnt volt francia világklasszisnak, de maradandó károsodást a nagyok egójában aligha okozott a reform, a Bajnokok Ligája „érdemi” része továbbra is februárban kezdődik, és nincs benne szerepük a kicsiknek.
Lássuk, rajtunk kívül kik és hányszor várhatták izgalommal az augusztus végi BL-sorsolást! Szerbia (Partizan), Szlovénia (Maribor), Ausztria (Austria Wien), Kazahsztán (Astrana) és immáron Lengyelország (Legia) ugyanúgy egyetlen egyszer jutott el idáig, mint a magyar bajnok (DVSC). Az osztrák klub öt pontot szerzett, a kazah négyet, a szlovén hármat, a szerb és a magyar egyet sem – de mindannyian az utolsó helyen zárták a csoportjukat. Szlovákia kétszer tette tiszteletét az elitben, és ebben az időszakban ők adták az első, nem sereghajtóként záró csapatot, a szép emlékű Petrzalka Artmedia ugyanis hat ponttal harmadik lett a négyesében 2005 őszén, megelőzve a Portót. A Zilina viszont ugyanúgy pont nélkül zárt 2010-ben, mint egy évvel korábban a Debrecen, és még a Lokinál is negatívabb, mínusz 16-os gólkülönbséggel.
A bolgárok is előttünk vannak
Bulgária, Horvátország és Izrael 3-3 alkalommal köszönte a lehetőséget, hogy aztán ne tudjon érdemben beleszólni a fontos dolgokba a csoportkörben. A Dinamo Zagreb egymaga hiába képviselte a horvát futballt a palettán: első két bejutása alkalmával összesen 1 pontot szerzett tizenkét meccsen, 4-36-os gólkülönbséggel… A Levszki Szófia és a Ludogorec sem jutott tovább egyszer sem, de utóbbi 4 pontot azért összeszedett első fellépésekor, most pedig jön a második. (A Levszki a Debrecen 0 pontos teljesítményét hozta, még az övénél is rosszabb gólkülönbséggel.) De legalább ott voltak/lesznek háromszor, ahogy Izrael is, a Maccabi Haifa, Maccabi Tel-Aviv és Hapoel hármassal.
A keleti blokkból a csehek és a románok az élmenők, legalábbis a selejtezésben. Előbbiek négy, utóbbiak hat főtáblás szereplést mutatnak fel, persze, ne feledjük, ezekben az országokban régen is volt hagyománya a jó európai szereplésnek (a Steaua BEK-et is nyert) – ezzel együtt, a Plzen, Sparta, Slavia, illetve Steaua, CFR, Unirea hármas nem tudott az EL-nél tovább jutni, igaz, a CFR 2012-ben 10 pontot (!) szedett össze a csoportjában, de ez sem volt akkor elég a továbbjutáshoz.
A Platini-modell tehát nem váltotta be a reményeket, a neki köszönhetően évente bejutó 3-4 kiscsapat semmivel sem tette változatosabbá, kiszámíthatatlanabbá a sorozatot – sajnos, az is roppant kiszámítható évről évre, hogy a magyar bajnok még annyira sem viheti, mint a csoportkörben minimális teljesítménnyel elvérző régiós társai.
