Csaknem napra pontosan 86 évvel ezelőtt, 1930. július 13-án az uruguayi Montevideóban elkezdődött egy futballmérkőzés és elkezdődött egy fantasztikus történet. Ekkor játszották ugyanis a Franciaország-Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok-Belgium találkozókat, a világbajnokságok első 90 perceit.
A franciák játszottak előbb és 4-1-re nyertek, az első gól a 19. percben Lucien Laurent révén esett – a mai napig az utolsót pedig Mario Götze szerezte.
A félkész stadionokban játszott tornát tizenhárom csapat részvételével játszották, selejtezőkre nem volt szükség: akkoriban még kevés együttes engedhetett meg magának dél-amerikai túrákat bizonytalan jövőjű tornákra.
Kilenc, az amerikai kontinensről származó csapat (Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Mexikó, Paraguay, Peru, USA és a házigazda Uruguay) hamar jelezte indulási szándékát, de Európából szinte a szó szoros értelmében lasszóval kellett fogni a csapatokat: két hónappal a torna megkezdése előtt még egy válogatott sem jelezte indulási szándékát kontinensünkről. Sőt, az akkoriban a FIFA-val összekapó és nem is tag (a FIFA megegyezett a NOB-bal, hogy fizetést kapó focisták is játszhatnak az olimpián, az FA szerint pedig ez megsemmisíthette az amatőr sportot) angolok még a külön kérés ellenére is elutasították a részvételt.
Nem kizárt, hogy ez a torna nagy szerencséje. Ha a Háromoroszlánosok ott lettek volna Uruguayban, könnyen lehet, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség soha nem ismeri el hivatalos vb-ként az 1930-ast.
Ekkor lépett közbe a ma már a kupa névadójaként ismert FIFA-elnök, Jules Rimet és négy nemzet: Franciaország, Románia, Belgium és Jugoszlávia indulását tető alá hozta.
A négy csoportot Argentína, Jugoszlávia, Uruguay és az USA nyerte, így ők játszhatták az elődöntőket. Ezek elég egyoldalúra sikerültek: a két dél-amerikai ország egyaránt 6-1-re nyerte a saját meccsét. A július 30-i döntőben a házigazdák bizonyultak jobbnak, 4-2-re nyertek, így ők lettek a világbajnokságok történetének első bajnokai.
A gólkirály az 5 meccsen 8 gólos argentin Guillermo Stábile lett. A tornán gólt szerzett a román színekben játszó Kovács Miklós, aki 37 válogatottsága mellett 1941-ben egyszer magyar színekben is pályára lépett (a második bécsi döntést követően viselhette hazánk címeres mezét). Az öccse, Kovács István két európai trófeát is nyert az Ajax edzőjeként 1972-en és 1973-ban.
