Lionel Messi, a futballtörténelem egyik legnagyobb játékosa huszonkilenc évesen visszavonul. Mármint a válogatottól. Az argentin zseni, akinek pályafutása gyakorlatilag egyet jelent a sikerrel és a számtalan góllal, teljesen kiborult, miután zsinórban negyedik Copa Américáján sem tudott győzni Argentínával. Érthető az elkeseredése: a négyből háromszor 11-esekkel vesztettek, kétszer a döntőben, ez balszerencse a javából. Messi ráadásul, most először, maga is elrontotta a 11-esét, szinte kirúgta a stadionból a labdát a Chile elleni fináléban. Mintha szimbolikus gesztus lett volna: elege van az egészből.
A válogatott maga a frusztráció a világ jelenlegi legjobb futballistájának. Három év, három bukott döntő, hiszen 2014-ben a világbajnoki finálét is elvesztették. Felejtsük el a „sokan elfogadnának ilyen kudarcot” sablonszövegét: ha valakinek annyira a győzelem a lételeme, mint Messinek, minden újabb ezüstérem egy arculcsapás. Főleg, ha közben klubjával „betegre” nyeri magát szinte minden évben, és megváltóként várja őt a válogatottba a közönség… Koppányi Gergely, futball-szakíró, blogger, az MTVA Eb-közvetítéseinek szakértője próbálta a Rangadó kérdésére megfejteni a Messi-paradoxont: a Barcelonával mindent, Argentínával semmit.
– Azért nehéz megmondani, mitől nem sikerül nekik soha nyerni, mert az argentin keret mindig elképesztően jó, sírva fakadunk, ha látjuk a középpályától felfelé az állományt. Orrnehéz keretük van szinte mindig, azt se tudják, kit hagyjanak ki belőle. A védelem viszont a támadókhoz képest rendre lutri. Az elmúlt három évben játszottak egy vb-döntőt, két Copa-döntőt, tehát nem lehet mondani, hogy gyengék lennének. De tény, hogy nem is játszottak jól egyik döntőben sem – véli a szakértő.
Messi ugyanúgy origó, igazodási pont a válogatottban, mint a Barcában, sose menekült el a szereptől, sőt, igényli, hogy köré épüljön a játék. Akkor miért nem működik az a klasszisokból álló argentin keretben, ami a katalán klubcsapatban igen?
– A Barcelona futballját a spanyol válogatott másolja, nagyjából egy éves spéttel, akár tikitaka, akár a direktebb futball a jellemző épp a katalánok stílusára. Az argentinok viszont nem ezt játsszák. De mindig olyan jó keretük van, hogy úgy érzem, már régóta valami mentális gátról lehet szó náluk. Ha ez lett volna az első nagy döntőjük, és nem buktak volna el előtte már kettőt, lehet, hogy Messi sem rúgja ki a stadionból a labdát a tizenegyeseknél, hanem szép nyugodtan behelyezi a kapuba. De például Higuaínnál is megvan ugyanez a blokk, aki minden fontos meccsen borítékolhatóan kihagy egy száz százalékos ziccert, most sem volt másként – mondja Koppányi Gergely.
Messi 2006-ban szerepelt először világbajnokságon, abban az évben, amikor a Barcelonával első Bl-győzelmét aratta. Azóta még kétszer ért a csúcsra Európában, ötszörös aranylabdás lett, Spanyolországban hétszer nyert bajnokságot. A válogatottban viszont szinte mindegy volt, ki a kapitány, a dilettáns Maradona vagy a megbízható Pekerman, Messinek nem jött össze a siker. De Koppányi Gergely szerint mostani lemondása aligha végleges.
– Nagyon más a státusza a klubjában és a válogatottban. A Barcelonában, kis túlzással, ha leheveredne a kezdőkörben és húsz percig heverészne, a maradék hetvenben meg focizna, már akkor is szobrot állítanának neki. Ehhez képest Argentínában annak idején 3-4 rosszabb meccs után „kutyázták”. Ha mentális gátról beszélünk, ennek is szerepe lehet benne. Azért ezt a mostani döntését a válogatottról való lemondásról fenntartásokkal kezelem, Ibrahimovic is jelentette már be a visszavonulását, aztán meggondolta magát. Messi még nincs harminc. Meglepődnék, ha 2018-ban nem lenne benne a vb-keretben.
Adódik a kérdés: az utókor máshogy fogja-e megítélni Lionel Messit, ha a válogatottal trófea nélkül marad pályafutása során? Számít-e még manapság annyit a nemzeti csapatok vetélkedése, hogy a sok elbukott döntő miatt megkérdőjelezzük helyét a legeslegnagyobbak között? Szakértőnk szerint a legkevésbé sem, és erre más példákat is fel tud hozni.
– A renoméján csak Argentínában ront, ha nem nyer vébét vagy Copát, sehol máshol. Messi a futballtörténelem élő klasszikusa már most, ehhez képest nem túl lényeges, hogy van egy hiányzó címe. Megint Ibrát hozom fel: nagy valószínűséggel nem fog BL-t nyerni pályafutása során. Fogjuk mondani rá, hogy „á, jó kis futballista volt, na de nem nyert BL-t?” A brazil Fenomén, Ronaldo sem nyerte meg soha a Bajnokok Ligáját, ront ez valamit a megítélésén? Vagy itt van a legnagyobb kedvencem, Raúl, aki szintén jó példa: király Madridban, igazi ikon Spanyolországban, de Eb-t mégis csak Güiza meg Sergio Garcia nyert helyette 2008-ban, mert Aragonés kihagyta a keretből. És…?
Koppányi Gergely hozzáteszi: Messi akár a hatodik aranylabdáját is megnyerheti jövőre, a mostani kudarccal együtt – mert ez a díj már régóta nem szakmai kérdés, hanem hitvita, marketinglufi és szimpátiaszavazás. Legalább két alkalom volt, amikor más jobban megérdemelte volna nála, mégis ő nyerte, úgyhogy ezzel az elbukott Copa-döntővel semmit sem csökkentek az esélyei az idei szavazáson.
