1986. június 22. A dátum – vagy minimum a nap történése – alighanem a legtöbb argentin és angol szurkoló fejében ott van, persze más-más előjellel. A mexikói világbajnokságon ekkor játszották az Argentína-Anglia negyeddöntőt, amely két dologról örökké emlékezetes marad.
A több mint 114 ezer néző előtt játszott összecsapáson az első félidő nem hozott gólt, de az 51. percben lenyúlt “Isten Keze”. Maradona középen lépett be több védő közé, de az utolsó pillanatban kiosztotta a labdát Jorge Valdanónak. A rossz minőségű gyepen felpattanó játékszert nem tudta rendesen megszelidíteni a támadó, így magasra szállt. Az angolok bal oldali középpályása, Steve Hodge azonban szerencsétlenül ért hozzá, gyakorlatilag saját kapuja felé húzta azt, így szó sem lehetett lesről, amikor Maradona berobbant.
Úgy tűnt azonban, hogy az argentin zseni és Peter Shilton hálóőr egyszerre érik el a labdát, ám az váratlanul elment a kapus mellett, egyenesen az üresen tátongó célterület irányába. Az angolok azonnal kezezést reklamáltak, de mindhiába: Ali Bin Nasser tunéziai játékvezető megadta a gólt, amivel 1-0-s vezetéshez jutott a tornát később megnyerő Argentína.
Mindössze négy perc telt el, amikor még egy örökké emlékezetes jelenet zajlott le: Maradona saját térfelén kapott labdát, majd nagyjából 55 méteres sprintbe kezdett, miközben egyre-másra kerülgette az angol védőket: Peter Beardsley-t, Peter Reidet, Terry Butchert (kétszer), valamint Terry Fenwicket. Ezután elfektette Shiltont is, majd éles szögből az üres kapuba passzolt. A minden idők legszebb egyéni megmozdulásának tartott jelenetsort az Évszázad Góljaként szokás emlegetni.
Bár az angolok a hajrában szépítettek, egyenlíteniük már nem sikerült, így búcsúztak a tornától.
