Nagyon közel járt hozzá az Atlético Madrid, hogy harmadik nekifutásra végre játékosai emelhessék magasba a legrangosabb európai klubtrófeát. Sőt, igazából nem három, hanem négy nekifutásról beszélünk: mert az 1974-es fináléban a döntetlen után még nem hosszabbítás, hanem újrajátszás következett. Így amikor a Bayern München az utolsó percben kiegyenlített ellenük Brüsszelben, másnap megismételték a döntőt – amit 4-0-ra vesztett el a spanyol csapat.
Atlético, Valencia: ötből semmi
Hihetetlen, förtelmes balszerencse üldözi őket az elitliga fináléiban: ahogy 74-ben az első találkozón, negyven évvel később is a döntő legeslegvégéig vezettek, aztán a Real Madrid Ramos fejesével kiegyenlített, majd jött a korábbi „recept”, összeomlás, csak újrajátszás híján ezúttal a hosszabbításban (1-4). És végül az idei finálé, ahol 11-est rontottak a rendes játékidőben, így lett 1-1 a meccs, aztán a büntetőpárbaj egyetlen rossz kísérlete is tőlük jött. Ha az Atlético Madrid BEK/BL-döntői egy perccel hamarabb véget érnek, illetve Griezman nem lövi lécre a 11-est a Real ellen, háromszoros győztes lehetne a klub – amely így viszont egyszer sem győzött.
Ilyen „lúzerségre” nincs másik példa a kupa történetében, mert akadnak többszörös vesztesek, de azok legalább egyszer meg is nyerték a sorozatot. A kivétel a Valencia, amelyik két egymást követő évben jutott meglepetéscsapatként a döntőbe, miközben Spanyolországban nem ért a csúcsra – végül a BL-ben sem, mert 2000-ben a Real Madrid simán (3-0), 2001-ben a Bayern München büntetőkkel legyőzte. Az andalúzok azóta közelébe sem értek a finálénak. Az Atlético eredményesebb náluk a nemzetközi kupákat tekintve (van KEK- és két Európa Liga-sikerük, míg a Valenciának csak egy győztes KEK-döntője), de ez jelen pillanatban aligha vigasztalja a Matracosokat.
Magyar átok, luzitán lúzerek
Ahogyan az sem, hogy három vesztes BL-döntővel sem ők a legtöbbet bukó csapat. A híres-neves „Guttmann-átkot” nyögő Benficánál is odaadnának mindent végre egy győztes döntőért, miután a klub második BEK-győzelmét követően (1962) a nagyon rossz oldalára kerültek a fináléknak… A legendás magyar edző összeveszett a vezetőséggel és a legenda szerint átkot mondott a klubra, amely azóta képtelen nyerni: öt BEK-döntőt vesztettek el, és ha ez nem lenne elég, három UEFA Kupa/Európa Liga finálét is. Az öt BEK-döntőből hármat egy góllal, egyet hosszabbításban, egyet tizenegyesekkel, ahogy a legutóbbi EL-döntőjüket is, egy évvel korábban pedig a 93. percben kapták a sorsdöntő gólt a Chelsea-től… Van ennél átkozottabb sors?
A legnagyobbak is sokszor estek arcra
Nem mintha a világ egyik legpatinásabb és legnépszerűbb csapata, a Juventus büszke lehetne a felhozatalra, ami a finálékat illeti: a nyomasztó emlékű 1985-ös Heysel-beli döntőt ugyan megnyerték és 1996-ban is győztek 11-esekkel az Ajax ellen – de így is van öt vesztes döntőjük. 1983-ban meglepetésre a Hamburg megverte Platiniéket, 1997-ben szintén esélyesként buktak a Dortmund ellen és 1998-ban is ők voltak a favoritok, mégis a Real Madrid nyerte a döntőt, a Lippi-féle, Zidane-nal felálló korszakos Juventus így két BL-döntőt bukott el. Aztán jött a harmadik is, 2003-ban, hiába ütötték ki a Realt bámulatos játékkal az elődöntőből, a fináléban minden idők legpocsékabb meccse után bukták a 11-es párbajt a Milan ellen. Végül tavaly is kikaptak a döntőben, igaz, ott a Barcelona volt az esélyes. A Juve így is büszkélkedhet vele, hogy mind a három nagy európai trófea ott van a vitrinjében, még ha 1995-ben egy UEFA Kupa-döntő is a veszteségek listájára került a Parma ellen.
Egyébként a Bayern München is öt döntőt bukott a BL-ben, közte olyan „agyonnyert” meccseket, mint a Porto elleni 87-es és a Manchester elleni 99-es finálé, nem beszélve a hazai pályán játszott 2012-es döntőről, ahol a 83. percben megszerzett előny és a hosszabbításban nekik befújt 11-es, majd a büntetőpárbaj 2-0-s előnye sem volt elég a Chelsea ellen a győzelemhez. De a Juvét és a Bayernt mégsem a nagy vesztesek között szokás emlegetni, hiszen odahaza és Európában is a legsikeresebb klubok közé számítanak – ez az, amit az Atlético Madrid nem mondhat el magáról, ezért többszörösen fájhat nekik az újabb elszalasztott lehetőség.
Vb-k vesztesei: Hollandia, Magyarország
Végül persze érdemes megemlíteni a válogatott szinten legnagyobb vesztest, amely nem más, mint Hollandia. A csúcsok csúcsának számító világbajnoki címhez háromszor járt nagyon közel a holland válogatott, 1974-ben és 78-ban is nekik adta volna a címet a futballközvélemény legnagyobb része, a korszakos Cruyff-féle csapat, majd a már nélküle küzdő következő is a házigazdák ellen bukta el a finálét az NSZK-ban és Argentinában. 2010-ben jött a harmadik esély, de ekkor a spanyol válogatott volt a jobb – a 118. percben szerzett góllal… Hollandia két éve újabb döntő küszöbén állt, de 11-esekkel kikapott az argentinoktól az elődöntőben, ki tudja, megtörik-e valaha a vb-átkuk.
A mienk, magyaroké aligha, mostanában nem is ez lenne a mérce, ha végre kijutnánk egyszer – de ettől még a két elvesztett vb-döntőnkkel mi is a balszerencsés (egykori) futballhatalmak közé tartozunk. 1938-ban és 1954-ben is a világ futballkultúrájának meghatározó, vezető országaként jutottunk fináléba, hogy aztán mindkétszer kikapjunk. Különösen az 54-es trauma nehezen feldolgozható, hiszen nem volt ember, aki előzetesen ne Puskásékat tartotta volna a legnagyobb esélyesnek. De hát, a futballsors olykor az igazán nagyokkal is kegyetlen, nemhogy a nagyra törő „kicsikkel”, igaz, az Atlético Madrid szurkolóit ez nyilván jelenleg nem érdekli.
