Akár azt is mondhatjuk, érdekesebb lesz a nyári átigazolási időszak az edzők között, mint a játékosoknál – persze ez nyilván túlzás lenne, hiszen a kispadok világa ritkán érdekesebb a játéktérnél. De ha generációs szempontból nézzük a dolgot, kétségtelen, történhetnek szimbolikus változások: leléphet a színről egy évtizedekig sikeres korosztály, ugyanakkor arra is lesz példa, hogy valaki vissza akar kapaszkodni az egyszer vagy többször már meghódított csúcsra.
Pep-José harc, újratöltve?
A megnyert címeket tekintve elképesztően gazdag mezőny kereshet magának új csapatot. Van, aki már hónapokkal ezelőtt talált is, hiszen Pep Guardiola távozását Münchenből és érkezését Manchesterbe rég bejelentették. Guardiola a futballfesztivál Nagyszínpadának sztárja, akit mindenhol a legnagyobbaknak járó figyelemmel fogadnak. A Bayernnel csak Németországban ért a csúcsra, a Bajnokok Ligájában nem, de ettől még ő napjaink talán első számú edző-sztárja. Spanyol, német bajnokként, kétszeres BL-győztesként érkezik a Cityhez, ahol igen szép kihívás lesz megismételni ezeket az eredményeket.
Főleg, ha José Mourinho is sorompóba áll ismét. A portugál Speciel One-nak lenne mit fltozni a renoméján, pár éve a világ tetején járt és legfeljebb az ortodox Guardiola-fanok fokozták le a földkeregség második legjobb edzőjévé. Most meg az se biztos, hogy végül szívesen látják a Manchester Unitednél, odáig fajult a helyzet, hogy a tépázott tekintélyű Mourinhónak üzengetnie kell, hogy döntsenek már róla… A sport- és bulvárlapok pedig alig várják, hogy a két dudás, Pep és José ismét egy ligában, sőt, egy városban kakaskodhasson. Ha a MU-nál mégis mást választanak, Mourinho mehet Párizsba, hogy egy újabb ország bajnoki aranyával fényesítse kopott nimbuszát.
A Liverpool-Milan főszereplői is pakolnak
Ez eddig (többek között) négy Bajnokok Ligája-győzelem, melynek kovácsa új klubnál lesz ősztől, de van még több is: Carlo Ancelotti, a háromszoros BL-győztes kevesek egyike Guardiola örökébe lép Münchenben, és máris sztárigazolások egyengetik útját. Az elitliga jövő évi esélyesei közül jelenleg a bajorokra lehet talán a legkisebb odsszal fogadni, persze, kérdés, hogy ami Guardiolának három év alatt nem sikerült, összejöhet-e Ancelottinak elsőre. (A Real Madridnál speciel összejött.)
És még mindig nincs vége az egykori BL-győztes, most meg váltás előtt álló edzők sorának. Ancelotti egykori nagy ellenfele, a két Milan-Liverpool Bl-döntőben is érintett Rafa Benítez sem fogja élete legjobb időszakaként emlegetni a 2015/16-os szezont, mely alatt előbb megbukott a Real Madridnál, majd kiesett a Newcastle Uniteddel az angol élvonalból… Utóbbi nyilván nem az ő sara elsősorban, egyszerűen nem sikerült a tűzoltás. De jó kérdés, a jelek szerint bármit elvállaló spanyol tréner (mellesleg az egyetlen az eddig említettek közül, akinek a BL mellett Európa Liga-győzelme is van, anno szintén beugróként a Chelsea-vel nyert) mihez adja legközelebb a nevét.
Lecsengő (?) edzőóriások
A Chelsea-nél is új időszámítás kezdődik, egy háromszoros olasz bajnok edző, Antonio Conte érkezik – és nicsak, még egy távozó BL, illetve BEK-győztes, Guus Hiddink távozik, alighanem végleg, ami a legnagyobb csapatokat illeti. Hiddink még 1988-ban nyerte meg az első számú európai kupát a PSV-vel, aztán a világ futballjának egyik legnagyobb hatású, földrészeket összekötő edzőjeként dolgozott kluboknál, válogatottaknál, most viszont valószínűleg lelép a reflektorfényből (bár sose tudni). Ha látjuk is még kispadon, az nem valamelyik topliga élcsapatánál lesz.
Vége is a BL-győztes, most pedig váltásra kényszerülő nagy edzők névsorának? Nana, várjunk még ezzel… Az ABC-rend és a kronológia végén még következhet egy sajtfejű holland, Luis Van Gaal, akinek szerződése szerint a következő idényt is a Manchester United padján kell megkezdenie, ám korántsem biztos, hogy így is lesz. Az FA Kupa esetleges megnyerése sem mentheti meg, ha közben lemarad a Bajnokok Ligája-indulásról… Márpedig le fog maradni, és népszerűsége igen mélyen van a szurkolók körében.
Mancini mehet, Simeone jöhet
Aztán itt vannak még a BL-t ugyan nem nyert, de bajnoki címekkel kidekorált jó nevű edzők, akiknek alighanem szintén megköszönik eddigi munkájukat. Robero Manciniét csak ironikus értelemben. Az Interrel korábbi időszakában háromszor is scudettót nyert olasz idén egyértelműen megbukott: hiába volt pénz, paripa, fegyver, a dobogó elérhetetlen maradt számukra, így a Bajnokok Ligájáról is újfent lecsúsztak. És a mutatott kilátástalan játékról még nem is beszéltünk. Manuel Pellegrini is jó nevű edzőként, Mancinihez hasonlóan Premier League-győztes trénerként, de rossz szájízzel távozik a Citytől, kérője ellenben biztosan lesz. Akárcsak Laurent Blanc-nak, aki még csak meg sem bukott Párizsban, szállította a soros bajnoki címet, nyolc közé jutott a BL-ben, mégis elege lett kicsit belőle a klubnak.
Végül pedig essen szó a fiatalabb nemzedék edzői közül azokról, akik iránt komoly kereslet lehet: Mauricio Pochettinót, a Tottenham mesterét egyenesen a második legesélyesebbnek tartják a fogadóirodák a Manchester United padjára (Mourinho mögött, de a hírek szerint a klub tulajdonosai már inkább őt választanák a portugál helyett); Ronald Koeman jó munkája a Southamptonnál szintén előrelépést érhet; és a Sevillával harmadszor is Európa Liga-döntős Unay Emery is keresett lehet a kontinensen. És az alighanem legnagyobbat szóló átigazolásról még nem beszéltünk: Diego Simeone – akár BL-győztesként, a csúcson – távozhat Madridból, amennyiben az Inter hívása és pénze meggyőzi őt…
És a meglepetés: van, aki marad
A fentiek tükrében igai nagy szám azonban az, hogy vannak sikeres edzők, akik maradnak, ahol voltak. Zinedine Zidane esetében ugyan a sikeresség még egyáltalán nem faktum (ha bukja a BL-döntőt, két ezüstéremmel, egy Real Madridnál, messze lesz a legnagyobbaktól), ám beugrása után alighanem megkapja a további esélyt Florentino Péreztől. Massimiliano Allegrit a fél kontinens szívesen vitte volna, de marad a Juventusnál, tovább erősíteni a torinóiak elképesztő egyeduralmát a Serie A-ban (és persze feljebb emelni őket Európában).
És hát természetesen szóba sem jöhetett az év legnagyobb sikerét elért, tisztességben megőszült edzőjének a klubváltása sem: Claudio Ranieri megpróbálhatja a lehetetlent a Leicesterrel, megismételni az idei szezont. Ha a várhatóan távozó kulcsemberek és a nagyobb terhelés miatt nem sikerül, bukott edző akkor sem lesz – legfeljebb egy év múlva az ő átigazolása is csemege lehet az edzőkeringő hírei közt.
