Ki-ki döntse el maga, mennyire lepődött meg azon, hogy a Barcelona 2-1-es hazai Bajnokok Ligája-győzelmét követően idegenben elvérzett az Atlético Madriddal szemben, mindenesetre az leszögezhető: nem várt eredmény született.
Kiesett a címvédő, ezzel biztossá vált, hogy a BL híres-hírhedt hagyományához híven ezúttal sem tudja ugyanaz a csapat kétszer egymás után megnyerni a sorozatot. A Barcelona tehát a negyeddöntőben búcsúzott. De hol hasalt el a többi címvédő? Mekkora eredmény ez a többi csapathoz képest? Ennek járt utána a Rangadó.hu.
A Bajnokok Ligája névre keresztelt sorozat 1992–1993-ban vette kezdetét a korábban használatos BEK helyére lépve. Az első kiírást az Olympique Marseille nyerte meg és vált az egyetlen csapattá, amely a BL soron következő évadjában részt sem vehetett. Hozzájuk kötődik ugyanis a sorozat talán legnagyobb bundabotránya: Bernard Tapie elnök ugyanis lefizette a Marseille bajnoki ellenfeleit, hogy hamarabb bajnokok lehessenek és jobban koncentrálhassanak a Milan elleni döntőre. A francia gárdát ezt követően mind a BL-ből, mind az első osztályból kizárták, utóbbi bajnoki címétől is megfosztották.
Az 1993–1994-es győztes Milan egy idénnyel később éppenhogy továbbjutott csoportjából, majd a Benfica és a Paris Saint-Germain testén keresztül döntőzött is, de ott az Ajax Kluivert 85. perces góljával megállította őket, és így a címvédés esélyét is elvették.
Az, hogy két egymást követő évben ugyanaz a csapat nem tudott nyerni, azért is ilyen csodálatos, mert 1995–1996-ban az Ajax még a Milannál is közelebb járt ehhez: könnyedén nyerték a csoportjukat, majd a Dortmund és a Panatinaikosz csapatait is simán ütötték ki, a döntőben pedig a Juventus volt az ellenfél. 1-1-es hosszabbítást követően 4-2-re győzött a torinói gárda a büntetőpárbajban (Davids és Silooy rontottak).
1996–1997-ben már zsinórban harmadszor esett meg az, hogy a címvédő döntőzhetett: a Juventus a kieséses szakaszban a Rosenborgot és az Ajaxot búcsúztatta és toronymagas esélyesnek számított a fináléban, de a Dortmund meglepte őket és 3-1-re győzött.
A Borussia Dortmund egy évvel később sem teljesített rosszul, hiszen könnyedén nyerték csoportjukat, majd a Bayern Münchenen is felülkerekedtek, de az elődöntőben jött a későbbi győztes Real Madrid, és 2-0-val elütötte őket.
A Real Madrid a következő évben már koránt sem voltak ilyen meggyőzőek, csoportjukból csak legjobb másodikként jutottak tovább, és a negyeddöntőben a Dinamo Kijev véget is vetett álmaiknak.
Már az új évezredben rendezték a következő finálét, a Manchester United címvédőként pedig az első és az újonnan bevezetett második csoportkört is győzelemmel tudta le, de a nyolc között kiestek: a későbbi győztes Real 3-2-re nyert ellenük.
Az egy évvel korábbi címvédőhöz hasonlóan a Real Madrid is behúzta mindkét csoportkörét, sőt a negyeddöntők során még a Galatasaraynál is jobbnak bizonyultak, de ismét a sorozat végén ünneplő csapat, ezúttal a Bayern München állította meg az aktuális bajnokot.
https://www.youtube.com/watch?v=YnecJa5satA
2001–2002-ben aztán jött a visszavágás: a müncheniek első csoportkörüket még sikerrel tudták le, a másodikban pedig a Manchester United mögötti második hellyel maradtak állva, de a negyeddöntőben ismét a madridiakkal akadtak össze, a Real pedig bosszút állt – aztán a BL-serleget is elhódította.
Ez a tendencia 2002–2003-ban szakadt meg, amikor a Real a második csoportkör második helyéről a Manchester Unitednél is jobbnak bizonyult, de aztán az elődöntők során a Juventus összesítésben 4-3-mal masírozott tovább – és kapott ki tizenegyesekkel a fináléban a Milantól.
2003–2004-től megszűnt a második csoportkörös rendszer és visszaállt a kieséses szakasz már az első kvartettet követően. A Milan csoportelsőként továbbjutott ugyan, és még a Sparta Praha is könnyebb ellenfélnek bizonyult, de a furcsa BL-szezonban (ebben az évben rendeztek Porto–Monaco döntőt) nagyot menetelő Deportivo La Coruna a negyeddöntőnél megálljt parancsolt nekik.
2004–2005-ben így a Portónak nem is igazán volt reális esélye a címvédésre, bár a négyesből még második helyen továbbküzdötték magukat. Az Inter azonban már a nyolcaddöntőben nagy falatnak bizonyult, pedig a következő körben ők is 5-0-s összesítéssel búcsúztak a Milan ellen. Igen, ez az a Milan, amely Isztambulban örökké emlékezetes körülmények között maradt alul a Liverpool ellenében…
Ugyanakkor a Liverpool is csak a Porto teljesítményét tudták megismételni a rá következő szezonban: csoportkör, majd korai és sima kiesés a nyolcaddöntőben. A legyőző a Benfica volt, amely egy körrel később a végső győztes Barcelona ellen vérzett el.
Rijkaard sem tett viszont csodát, hiszen a 2007-es finálé a Milan–Liverpool visszavágója lett, ellentétes eredménnyel. A Barcelona a Chelsea mögött második helyen zárt a csoportban, de a Liverpool idegenben lőtt góllal kiütötte őket a nyolcaddöntők folyamán.
2007–2008-ban sem sok sót evett meg a címvédő, hiszen csoportkörös első helyezése után nem sok köze volt az újabb győzelemhez: az az Arsenal ejtette ki a Milant a nyolcaddöntőben, amely utána kikapott a Liverpooltól, amely utána kikapott a Chelsea-től, amely utána a Luzsnyikiben finálét bukott a Manchester United ellen…
És ekkor olyat láthattunk, amit előtte már hosszú ideje nem: a Manchester United címvédőként döntőzhetett 2008–2009-ben. Más kérdés, hogy az Inter, a Porto és az Arsenal kiejtése után a Guardiola-féle Barcelona ellen már nem sok esélyük volt, 2-0-ra alulmaradtak…
Újabb unikumnak számított 2009–2010-ben, hogy a Barca címvédőként a csoportkör során 2-0-ra, illetve 0-0-ra végzett az Internazionale ellen. No nem önmagában ez a meglepő, hanem hogy a két csapat az elődöntőben is összeakadt később, ott pedig már 3-1, 0-1 után az olaszok ünnepelhettek. Aztán nem sokkal később a BL-serleget is, mivel a Bayern München nem tudott válaszolni Diego Milito duplájára.
A Barca azonban egy évre rá visszahódította a trófeát, miután az Internazionale a csoportban a Tottenham mögött végezve az első helyről érkező Bayernt ugyan újra kiütötte, de egy másik német csapat, a Schalke már nagy falatnak bizonyult: a gelsenkircheniek döbbenetes, 5-2-es kiütéssel abszolválták az odavágót, ráadásul a második meccsen is győztek 2-1-re. A katalánok ezzel szemben habkönnyen, útközben még a Realt is megverve fináléba jutottak, és ott 3-1-re nyertek.
Ennek tükrében a Barcelona a 2011–2012-es idényben is esélyesként vágott a sorozatnak, főleg, hogy a Bayer Leverkusen teljes megsemmisítését követően a Milant is viszonylag könnyebben verték, de aztán az elődöntőben jött a Chelsea és minden idők egyik legdrámaibb párharca, Ramíres és Torres góljai pedig a londoniak továbbjutását jelentették. A bajnokságban csak szenvedő Kékek aztán a döntőt is drámai körülmények között húzták be, és csak a címvédő jogán kvalifikáltak a 2012–2013-as Bajnokok Ligájára.
Nem is jutott tovább a csoportkörből a Chelsea, mivel a Juventus mellett a Sahtar Donyeck is több pontot szerzett a hat mérkőzés során. A Marseille el sem indulása után tehát ez az év volt az első, amikor még a kieséses szakaszt sem érte meg a regnáló együttes. A BL-t végül a Bayern nyerte.
A Bayern München már nem vallott akkora szégyent 2013–2014-ben, hiszen nemcsak a nyolcaddöntőt, de az elődöntőt is megérték (az Arsenal és a Manchester United bánta ezt), ott viszont a később óriási szerencsével, az utolsó pillanatokban a döntőt hosszabbításra mentő, majd megnyerő Real simán, 5-0-val volt jobb.
A Real Madrid aztán 2014–2015-ben enyhén szólva is komoly eséllyel indult neki a címvédésnek, hiszen a Schalke és az Atlético Madrid felettébb szűkös kiejtését követően már az elődöntőben találták magukat, de ott jött a Juventus és kisebb meglepetésre a döntőbe rúgta magát – ezt viszont a Barcelona nyerte meg.
Ezzel el is érkeztünk az idei sorozathoz, ahol a Barcelona a negyeddöntőig jutott, ami ugyan nem a legcsúfosabb elképzelhető eredmény, de az elmúlt évekhez képest – és persze a csapat súlyához mérten is – csalódásnak számít. 2016–2017-ben a Manchester City, a Real Madrid, a Bayern München és az Atlético Madrid közül az egyik próbálkozhat majd ismét…
