Az első két Bajnokok Ligája-elődöntőhöz hasonlóan a ma esti mérkőzésekről is megkérdeztük korábban is megszólaltatott szakértőinket. A francia és az angol fociról író bloggerekként Szabó Christophe, az Omlet du fromage, és Kele János a Britannia-blog szerzője is a PSG-City párharcra „élesít”, de a Real Madrid wolfsburgi fellépése is tartogathat érdekes történéseket…
Paris Saint Germain – Manchester City
Rangadó.hu-vélemény: A kő(olaj)gazdag új-elit végre eljutott az álmok kapujáig, kérdés, melyik sejk koronagyémántja csilloghat majd a legjobb négy között. A két állomány közül a párizsi tűnik kicsit erősebbnek és csillogóbbnak, ezt a Manchester Citynek angolos (?) küzdenitudással kell ellensúlyoznia. Nem okvetlenül perdöntő, mert a BL nem azonos a bajnoksággal, de tény, a PSG felfelé, a City lefelé halad odahaza, ráadásul Ibráéknak a bajnoki cím birtokában tényleg már csak erre a meccsre kell élesíteniük – igaz, a szezon végén távozó Pellegrini csapata se nagyon foglalkozik már a bajnoksággal, legfeljebb a jövő évi BL-hely biztosítása okán. Meglepő lenne, ha a hazai meccset nem húzná be a Párizs, igaz, Zlatan a BL-ben ritkán szól akkorát, mint mindenkori klubcsapataiban.
Szabó Christophe: Számomra a legérdekesebb párbaj, mert egyik csapatról sem lehet megmondani meddig juthatnak el egy BL-sorozatban. Az összecsapást lazán “Cheick Clasico”-nak hívja a sportmédia: két kőolaj-testvér, akik az elmúlt években hármasával vették a lépcsőfokokat. A City mintha leeresztett volna az elmúlt időben, a PSG viszont a fölényes bajnoki győzelem után is menetel, a hétvégén Ibra egy 112 km/h-s szabadrúgás góllal vicsorított oda Manchester felé.
Kele János: Mindkét csapatnak jelentős szintlépés lenne innen továbbmenni, a City most jár először a nyolcban, de a katari tőkeinjekció óta a párizsiaknak is ez a legjobb esélye arra, hogy bekerüljenek a BL-végjátékba. Ráadásul egyértelmű esélyesek, a City ugyanis feltűnően lépést tévesztett, mióta bejelentették, hogy a következő szezontól Pep Guardiola veszi át a csapat irányítását. A Dinamo Kijev elleni nyolcaddöntős továbbjutás sem volt különösebben meggyőző, ráadásul Kompany, Joe Hart és Kevin de Bruyne sérülése miatt eleve hátrányból indulnak. A PSG ellenben már bajnok odahaza, Ibrahimovic remek formában van, tényleg csak az a kérdés, leeresztett-e a keret a sétagaloppban behúzott hazai címek megszerzése óta.
Wolfsburg – Real Madrid
Rangadó.hu-vélemény: A keretek értékét, a hagyományt, a nimbuszt vagy a népszerűséget tekintve szinte nincs is miről beszélni: a világelit találkozik a lelkes kiscsapattal. Ráadásul a Real Madrid az elmúlt években tésztaszűrővé lyuggatta német ellenfeleit a BL-ben – ám akadt a meccsek közt olyan is, ami óvatosságra intheti a fehéreket (a Schalke és a Dortmund is összekuszálta olykor a királyi magabiztosságot). A Wolfsburg csapatként egyáltalán nem gyenge, hazai pályán pedig aligha fog szőnyeget teríteni a királyi ellenfél elé. Valószínűleg sok múlik azon, mennyire vakítja el saját fennségének tudata az ilyesmire hajlamos Real Madridot, mert ha Ronaldóék „gálázni” mennek ki a Volkswagen Aréna gyepére, kedves kis balesetet szenvedhetnek. A Wolfsburg ambíciója nyilván az, hogy a párharc ne dőljön el már az első meccsen, erre van esély, ha nem is túl sok. Győztes Clásicó ide vagy oda, korántsem hibátlan a madridiak szezonja, viszont a BL-ben nem ismertek tréfát az eddigi meccseiken.
Szabó Christophe: A fehér óriás a zöldfülű Babszem Jankó ellen. A Wolfsburg idegenbeli mérlegét nézve ezt a párbajt a Real a Bernabeuban tudja eldönteni, Draxlerék otthonában elég, ha tartják a hátukat.
Kele János: Egyénileg nincs egy szinten a két csapat, de taktikailag a Wolfsburg kompaktabbnak tűnik. Dieter Hecking 4-2-3-1-es formációja kifejezetten tetszetős csapatjátékban ölt testet, főleg, ha nem a németeknek kell dominálniuk a meccseiket: Draxler, Schürrle és Max Kruse neve garancia a kiváló kontrajátékra, és akkor még nem is beszéltünk Ricardo Rodriguez pazar pontrúgásairól.
A Real ellenben továbbra is az egyéniségeiben bízik, Zidane kinevezésével sem lett sokkal kompaktabb a Benítez alatt katasztrofálisba hajló csapatjáték. A Barca elleni győzelem sem a zseniális taktikának volt köszönhető, mint inkább pár klasszis villanásnak, ezzel együtt meglepetésként hatna, ha ebben a párharcban nem az egyéni kvalitások aratnának győzelmet.
