A Bajnokok Ligája negyeddöntőjének sorsolása úgy hozta, hogy a favoritok elkerülték egymást. Egyedül a holnap sorra kerülő Paris Saint Germain – Manchester City párosításnak nincs egyértelmű esélyese, a mai két találkozón a fogadóirodák (is) pontosan ki tudják jelölni, melyik csapat mellett szól a papírforma. Ugyanakkor a nyolc között már érdemes a “kisebbek” mellett szóló érveket is figyelembe venni, mert remegő lábú kiscsapatok ide ritkán jutnak el.
A Rangadó.hu két, máskor már többször megszólaltatott szakértője, az angol és a francia fociról író bloggerek, Kele János (Britannia-blog) és Szabó Christophe (Omlett du fromage) segítségével igyekszik latolgatni az esélyeket. Először természetesen a ma esti két párharcét.
Bayern München – Benfica
Rangadó.hu-vélemény: A Bayern a szakadék széléről táncolt vissza a Juventus ellen, két percen múlt, hogy nem ejtette ki őket Münchenben az olasz bajnok. Ilyen trauma után a végső győzelemre is esélyesnek tartott csapatok a következő ellenfelet hajlamosak “kifilézni”, és ha arra gondolunk, mit művelt tavaly a Porto ellen hazai pályán a Bayern, most is sima bajor sikert jósolunk. Guardiola aligha szeretne megint olyan pillanatokat átélni, mint a Juve ellen, és a portugálok stílusa talán jobban is fekszik nekik, mint az olaszoké.
Szabó Christophe: “It’s a trap!” – villog piros fénnyel a fejemben. A Bayernnek dupla oka van az eufóriára a Juventus kiejtésével és a Benfica sorsolásával. A portugálok viszont mégiscsak oda-vissza verték a Zenitet és a csoportkörben az Atleticot is megfékezték. Erős csapat a Bayern, de ha megcsúsznak az elején, nehezen képzelem el, hogy marad annyi tartalékuk, hogy hasonlóan visszajöjjenek, ahogy a Juve ellen tették.
Kele János: Első blikkre ez a legegyértelműbb párosítás, de a Benficát nem szabad lebecsülni, főleg, hogy pontosan emlékszünk a bajorok Porto elleni vereségére tavalyról. És ez a Benfica jóval erősebb annál a tavalyi Portónál, most épp 17 győzelemnél tartanak a legutóbbi 18 meccsükön, és a Zenit elleni idegenbeli 2-1-es sikerük azt is bizonyította, hogy a rázósabb kirándulásoktól sem csokizzák össze a nadrágjukat. Gaítan és Jonas személyében ráadásul van két zseniális támadójuk, szóval akár azt a hendikepet is elbírhatják, hogy Mitroglu-szintű centernél jobbat nem képesek kiállítani. A toronymagas esélyes persze így is a Bayern, Coman elképesztő formában játszik, a visszatérő Ribéry csodagólt rúgott a hétvégén, és Thiago is felépült a sérüléséből.
Barcelona – Atlético Madrid
Rangadó.hu vélemény: Játszhat-e egymás után kétszer kifejezetten gyengén a Messi-Suárez-Neymar hármas? Az El Clásicó előtt értelmetlen lett volna feltenni a kérdést, mert addig jóformán egyetlen gyenge meccsük sem volt, nemhogy kettő. De látva, hogy a legkevésbé sem a szervezett és gyilkos védekezéséről híres Real Madrid hogyan tudta takarékra tenni a félelmetes triót, elgondolkodtató, mire számíthatnak a köztudottan “vérszívásban” jó másik madridi csapat ellen. Ám az idei egymás elleni eredményeik azt mutatják, csak kicsit kell aggódniuk a Barca híveinek. Azt nem mondanánk, hogy egy meccs alatt lerendezhetik a továbbjutást, de hazai pályán mindenképpen ők az esélyesek. És a minimálisnál kisebb sanszot látunk rá, hogy négy napon belül kétszer gólképtelen marad az MSN, igaz, a madridi Griezmann is remek formában van, Simeone paklijában pedig egy idegenben lőtt gól adu ásszal érhet fel. Csak hát a PSV ellen két meccs alatt sem jött össze az az egy találat…
Szabó Christophe: Eddig arról olvashattunk, hogy az Atletico az egyetlen, amely meg tudja fékezni az eszeveszett Barcát. Ez most az El Clasico után felerősödött. A francia frontot követve Griezmann óriási formát ért el tavaszra, ha mögötte kitart a csapat, okozhatnak kellemetlen perceket a Barcának. Az MSN formáját és a Tico védelmét látva még egy izzadtságszagú 0-0-át is el tudok képzelni, de ilyenkor szoktak jönni a megmaradt büszkeségüket újjáélesztő hősök, úgyhogy inkább nem tippelek.
Kele János: A 2013/2014-es szezon kezdete óta összesen tizenkétszer találkozott egymással a két csapat: ezek közül az első hat meccsen veretlen, a következő haton viszont nyeretlen maradt az Atlético. Az éles határvonal nem véletlen, a 2013/2014-es szezon tiki-takázó Barcelonája ellen még kifejezetten működőképesnek számított Diego Simeone középre koncentráló, a végletekig fizikális és defenzív
stílusa, mióta azonban a Barca egyre kevésbé foglya saját dogmatikus stílusának, megfordult a két csapat közötti erőegyensúly.
Luis Enrique irányításával a katalánok sokkal inkább koncentrálnak a szélekre, mint korábban, ez pedig nehéz helyzet elé állítja Simeonét, aki jellemzően a pálya középső területét próbálja uralni az Atléticóval. Összességében jóval esélyesebbnek tűnik a Barcelona, érdekes módon az a benyomásom, hogy ez egy sokkal nehezebb párharc lenne, ha még a Guardiola-féle irányvonal élne Katalóniában.
