Bernd Storck és Dárdai Pál munkájának köszönhetően Magyarország 1972 után ismét kijutott a kontinensviadalra. Dárdai azóta már a Bundesliga csapatainak okoz komoly fejfájást a jelenleg harmadik helyen álló Hertha BSC edzőjeként, míg Storck a sikeres szereplés után egy új, a hírek szerint minden eddigi magyar szövetségi kapitányénál jövedelmezőbb szerződést kapott az MLSZ-től.
Színes a mezőny
Az idei Európa-bajnokság a kapitányok terén is rendkívül színes, akadnak a trénerek közt igazi nagyágyúk, de feltörekvő tehetségek is. Egyesek igazi világsztárok voltak játékosként, míg mások soha nem játszottak profi szinten. Van, aki már egy évtizede irányítja a válogatottját, és van, aki alig egy éve. Vannak bukottak, csodatevők, nagy visszatérők, idősek és fiatalok. Az alábbi gyűjtésünkben a 24 kijutott csapat 25 szövetségi kapitányát elemezzük és mutatjuk be.
Ketten egy csónakban
Kezdjük talán a nyilvánvalóval: eggyel több kapitány van a mezőnyben, mint ahány nemzeti csapat, ketten tehát ugyanazon gárdát próbálják majd meg sikerre vezetni. Ez a csapat Izland, a magyar válogatott egyik csoportellenfele, akiket Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímson jelenleg közösen, társkapitányként irányít. Lagerbäck 2011-ben vette át a szigetország legjobbjait, két évvel később pedig mellé emelték addigi segédedzőjét, Hellgrímsont is, aki a svéd mester torna utáni távozása miatt ősztől egyedül viszi majd az izlandiakat.
Lagerbäck egyébként egyike azon hat szövetségi kapitánynak, akik nem a saját szülőhazájuk válogatottját vezették ki az Európa-bajnokságra. A svéd mellett ilyen kapitány még a Svájcot irányító bosnyák Vladimir Petkovic, vagy az albánokkal csodát tevő, az országot első nemzetközi tornájára kivezető olasz Gianni De Biasi is, bár ők ketten kettős állampolgárok, tulajdonképpeni második otthonukat irányítják tehát. Rajtuk kívül a magyarok egy másik csoportriválisát, az osztrákokat vezető svájci Marcel Koller, az északírként Írországot vezénylő Martin O’Neill és persze Bernd Storck jutott ki idegen ország válogatottjával a kontinensviadalra.
Bár nem ez a döntő tényező, de folytassuk az összehasonlítást a korral. A mezőny rangidőse az angolokat irányító Roy Hodgson a maga 68 életévével, utána jön a 67 éves Lagerbäck és az őt két hónap lemaradással követő ukrán Mikhail Fomenko alkotta duó. A legfiatalabb kapitány a májusban 45. életévét betöltő orosz Leonyid Szluckij, akit Wales szövetségi kapitánya, a 46. születésnapját pont az Európa-bajnokság első meccsnapján, június 10-én ünneplő Chris Coleman követ. Ha Dárdai Pál maradt volna a magyar csapat kapitánya, akkor egyértelműen mi lennénk a legfiatalabbak a “padon”, Storckkal viszont a középmezőnybe “olvadunk”: a kapitányok átlagéletkora valamivel 56 év felett van, a mi németünk pedig januárban lett 53 éves.
Nézzük a lovét
A múlt szerdán nyilvánosságra hozott adatok szerint a kapitányok átlagos éves jussa 1.3 millió euró körül mozog, és bár a mezőnyben egyedüliként Storck fizetéséről nem nyilatkozott az MLSZ, a hírek szerint a német nagyjából egymillió eurót, azaz körülbelül 312 millió forintot kereshet évente. A rekorder egyébként az ötmillió eurós bevétellel bíró Hodgson, míg a legkevesebb pénzt az ingyen tevékenykedő Szluckij teszi zsebre.
Az érdekességek után nézzük, ki mennyire sikeres. Itt természetesen az sem mindegy, hogy ki hány éves, több év alatt több sikert lehet elérni, így talán nem véletlen, hogy a lista élén idősebb edzők találhatóak. A spanyol Vicente Del Bosque kétségkívül ott van a legjobbak, sőt talán minden idők legjobbjai között is, hiszen a bajnoki címek mellett a Real Madridot kétszer is Bajnokok Ligája-győzelemre vezette, 2002-ben Európai Szuperkupát és Világkupát is nyert a királyiakkal, a spanyol válogatott élén pedig a 2010-es vébén és a 2012-es Eb-n is diadalmaskodott. Érdemes megemlíteni, hogy Del Bosque az egyetlen edző a futballtörténelemben, aki mind az öt említett elsőséget megszerezte. Más BL-győztes edző nincs a mezőnyben, vébét viszont már Joachim Löw is nyert. 2014-ben sikerre vezette a német válogatottat, 2008-ban pedig egy Eb-ezüstöt is szerzett.
A nagy öregek közül az egykor a Milant is irányító, a Galatasaray-jal UEFA-kupát nyerő török Fatih Terim, vagy a szaúdi klubokkal két alkalommal is Ázsia Bajnokok Ligája elsőséget bezsebelő román Anghel Iordanescu emelhető még ki. A fiatalabbak közül a Juventusszal nemrég triplázó olasz Antonio Conte és a Monacót 2004-ben BL-fináléba vezető, majd a Marseille csapatával francia bajnoki címet szerző Didier Deschamp a két leghíresebb, de a Shamrock Roversszel első északír csapatként Európa Liga-csoportkörbe jutó, Észak-Írországot története során először nemzetközi tornára vezető Michael O’Neill és a Viktoria Plzennel többször is csodát tevő cseh Pavel Vrba is említést érdemel.
Milyenek voltak játékosnak
A 25 kapitányból 13-an jutottak felnőtt válogatottságig, további ketten utánpótlás-válogatottságig, hatan viszont nem futballoztak profi szinten. A két véglet között kisebbségben, de vannak olyanok is, akik hazájuk élvonalában játszottak ugyan, de klasszis játékosnak semmiképpen nem nevezhetjük őket. De Biasi, Petkovic, Vrba és a portugálokat irányító Fernando Santos sorolható ebbe a kategóriába.
A legjobb játékos címet nehéz egyvalakinek odaítélni. A Juventus-legenda Conte, a belga válogatott vébé-gólrekorder Marc Wilmots, a Galatasarayban és a török válogatottban majd egy évtizeden át csapatkapitányként funkcionáló Terim, és a Realban 445 meccsen pályára lépő Del Bosque is megérdemelné. A közép-európai térségből az 1978-as vébé-álomcsapatba kerülő lengyel Adam Nawalka, az 1980-as vébén bronzérmet szerző szlovák Jan Kozák, vagy a Steua Bucuresti-legenda Iordanescu sem szégyenkezhet azért amit a pályán elért. Ha azonban mégis döntésre szánjuk magunkat akkor a legjobb játékos talán Didier Deschamp volt. A Marseille-ben, a Juventusban, a Chelsea-ben és a Valenciában is játszó egykori középpályás a rengeteg megnyert bajnoki cím és kupa mellett kétszeres BL-győztesnek, a francia válogatottal pedig vb- és Eb-győztesnek is mondhatja magát.
Nem a játékosmúlt teszi a mestert
Hodgson, Lagerbäck vagy épp a svéd csapatot vezető Eric Hamrén sem tudhat magának jelentősebb játékos-pályafutást, mindhárman helyi kiscsapatoknál futballoztak. A horvát vezetőedzőn, Ante Cacicon viszont egyikük sem tesz túl, a 62 éves mester ugyanis semmiféle játékosmúlttal nem rendelkezik.
Szintén érdekes, hogy a játékosmúlttal rendelkező edzők zöme védőként vagy középpályásként futott be karriert, csak négyen szerepeltek más pozícióban: az egyetlen vérbeli csatár Iordanescu volt a mezőnyből, rajta kívül még Löw és Wilmots volt támadó felfogású játékos, kapusként pedig egyedül Szluckij próbálkozott, amíg egy komoly sérülés idejekorán véget nem vetett a pályafutásának.
Akik dolgoztak már más csapatoknál is
Öten vezettek korábban már legalább egy másik nemzeti csapatot is: Lagerbäck (Svédország, Nigéria), Santos (Görögország), Iordanescu (Görögország), Hodgson (Svájc, Egyesült Arab Emírségek) és Storck (Kazahsztán). A jelenlegi csapatát Löw irányítja a leghosszabb ideje, ő 2006 óta van a német válogatott élén, de már két évvel ezt megelőzően is segédedzőként dolgozott Klinsmann mellett. Összességében nézve 10 évet töltött el török kapitányként Terim is, aki harmadik alkalommal ül Törökország kispadján, mellette csak Iordanescu húzott le több ciklust hazája válogatottjánál, a román szintén harmadszorra vezeti keleti szomszédainkat. A kapitányi szék a 2015 szeptemberében Niko Kovac helyett kinevezett Cacic, az augusztusban Capellót váltó Szluckij, és a Dárdai helyére júliusban beugró Storck alatt a legfrissebb. Hármukon kívül csak Iordanescu és Santos nem dolgozhat együtt a kerettel a selejtezősorozat elejétől kezdve, előbbi a Szaúd-Arábiába távozó Piturkát váltotta a harmadik kör után, míg utóbbi Paulo Bento helyére került a nyitófordulóban Albániától elszenvedett 1-0-s vereség után.
