Már rég túl vagyunk azon az időszakon, amikor csak az amerikai ligákban számolták gondosan az összes statisztikai mutató között a gólpasszokat is. Nem csak kosárlabdában vagy hokiban, a labdarúgásban is elismerik, olykor díjazzák a legjobb előkészítőket, akik nélkül a világ legjobb, „önerőből” is számtalan gólt szerző csatárai is kevesebbszer lettek volna eredményesek. A sok futballstatisztikával foglalkozó portál közül a whoscored.com az egyik leglátogatottabb és legmérvadóbb – az ő mutatói alapján számították ki, 2009/2010 óta kik voltak a világ legjobb és legönzetlenebb kiszolgálói.
Talán látatlanban is sokan kitalálnák, hogy a világ egyik legjobb gólpassz-gyárosa nem más, mint Angel Di María, a madárcsontú argentin klasszis. A hattüdejű, fáradhatatlan szélső a Real Madridban, a Manchester Uniteben és a Paris Saint Germainben is szórta az asszisztokat. A spanyol liga legjobb kiszolgálója is volt, nyert spanyol és francia bajnoki címet, Bajnokok Ligáját, spanyol kupát (természetesen a két utóbbi fináléban is adott gólpasszt), megszámolni is nehéz lenne, hány gólt lövetett például Cristiano Ronaldóval… Di María a tökéletes „unterman”, mindkét lábával remekül cselez és passzol, a kapu elé is odaér. Ehhez képest a Real Madridnál simán lemondtak róla, amikor kellett a pénz James Rodriguezre.
Di María 2010 óta átlag 174,8 percenként, tehát kevesebb mint két meccsenként ad egy asszisztot – félelmetesen jó mutató. Viszonylag magasan vezeti a listát, mert a soron következő klasszis 187,6 percenként rúgat gólt a társakkal. Ő nem más, mint Mesut Özil, az Arsenal német világbajnoka (a válogatott mérkőzések nem számítanak bele ebbe a listába). Özil idén az Arsenalban legszebb napjait éli, tizennyolc gólpasszal messze a legjobb kiszolgáló a Premier League-ben. Mindezt huszonkilenc meccsen szállította… De anno a Real Madridnál is ő volt az egyik legnagyobb fazonszabász – aztán jött a Perez-effektus, Özilnek speciel Gareth Bale százmilliós megvétele miatt kellett mennie.
A Real Madrid azóta sem nyert bajnokságot, messziről üldözi idén is a Barcelonát, közben James Rodriguez és Bale eladása is kis túlzással havonta felmerül – vajon Florentino Pereznek megmutatja valaki ezeket a statisztikákat, amikor az újabb és újabb bevásárlási őrület rátör…? Az biztos, a két fenti klasszis és jelenlegi csapataik nem jártak rosszul, de mire ment a Real Madrid nélkülük?
A harmadik helyen a franciák varrott arcú sztárja, Franck Ribery áll, akiről a sok sérülés és a Guardiola-éra mellőzöttsége miatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig a földkeregség egyik legjobb kiszolgálója volt az elmúlt években. A Bayern München klasszisa mindent megnyert ez alatt az idő alatt a csapattal, Robbennel sokáig felülmúlhatatlan árost alkottak, Ribéry összességében 195 percenként adott egy gólpasszt.
Őt a Manchester City belga középpályása, Kevin De Bruyne követi, de már jócskán 200 perc fölötti átlaggal. Idén kilenc gólpassznál jár a január vége óta sérült ex-wolfsburgi, ezzel is a negyedik legjobb a PL mezőnyében. Asszisztjai zömét ugyanakkor a Bundesligában osztogatta, egy olyan csapatban, amelyik a nemzetközi mezőnyben nem számít a legnagyobbak közé. Hetvenöt milliós vétel volt a Citynél, amit nem utolsósorban tavalyi húsz gólpasszával érdemelt ki, amivel a német bajnokság magasan legjobb előkészítője volt.
Az első ötbe még a Barcelonában Messi árnyékában kiteljesedni nem tudó (így is klasszis kiszolgálást produkáló), de a Premier League-ben tavaly ismét szenzációs szezont hozó Cesc Fabregas fért be a számítások szerint. Nyilván nem idei halvány produktuma a mérvadó, tavaly „özili” magasságokban szárnyalt, a bajnok Chelsea és a Premier League assziszt-királya lett (igaz, tizennyolc gólpasszát Özil az idén már kilenc fordulóval a vége előtt leszállította). Idén mindössze négynél tart, ami a kékek helyezésén és játékán is erősen meglátszik.
És még egy játékos van, aki a 250 perces átlagnál gyorsabb ütembe termeli a gólpasszokat: ő „természetesen” Lionel Messi, aki ebben a kategóriában ugyan nem csúcstartó, és jelenleg Suárez és Neymar is előtte van a sorban, de hát a Barcában az opciók tetszés szerint cserélhetők. Ha nem Messi szolgál ki, akkor őt szolgálják ki – arról nem beszélve, hány „gólpasszt” adott saját magának, amikor egyszerűen bevitte a kapuba a labdát…