Francesco Totti valószínűleg pályafutása utolsó Bajnokok Ligája-mérkőzésén lépett pályára kedden este Madridban. A Real Madrid-AS Roma összecsapás utolsó negyedórájára beküldött római ikont a madridi közönség felállva tapsolta, hatalmas ovációban részesítette. Totti fénykorában, a 2000-es évek elején simán befért volna a galaktikus Real Madridba, többször szóba is került a leigazolása, ám ő hű maradt Rómához, soha nem játszott másik csapatban. Nagyságát most a Real-tábor is elismerte, de ha valaki azt gondolja, ez egy könnyű szívvel ajándékozott gesztus volt a már úgyis legyőzött ellenfél „ártalmatlan” ikonjának, az téved.
https://www.youtube.com/watch?v=4nLcLcnv0ao
Ugyanis épp a madridi publikum a példa, hogy amennyire kritikus és kegyetlen tud lenni a szurkoló a saját csapatával, annyira elismeri az ellenfelet, ha az egyértelműen jobb. Persze, az ilyen ováció rendszerint a legnagyobbaknak jár. Például Ronaldinhónak, az egyik leghíresebb „hódítónak”. A Barcelona brazil zsenije 2005-ben állította talpra a Bernabeu közönségét és még csak nem is le- vagy becserélése után. Amikor káprázatos szólója során átment a teljes védelmen, mint kés a vajon, Casillas kapujába lőtt, és ezzel végérvényesen eldöntötte az El Clásicót, a madridi szurkolók felállva ünnepelték. Tulajdonképpen egy bekapott gólt éltetett elismerően a hazai közönség, no meg persze a zsenit, aki szerezte.
Ugyancsak a Real Madrid „kivégzője” volt 2008 novemberében Alessandro Del Piero, a Juventus már nem fiatal extraklasszisa. A Bajnokok Ligája-csoportkörben Madridban nyert 2-0-ra a Juve, két remekbe szabott Del Piero-lövéssel. A mindig sportszerű, emberként is példakép olasz klassist a második gól után lecserélték, a madridi publikum pedig tudta, mi a kötelessége…
És hogy néha nem csak a nagy csillagok, hanem a hősiei kiscsapatok is kiérdemlik az ovációt, arra nekünk, magyaroknak szívmelengető emlékünk is van. A Videoton az 1985-ös UEFA Kupa-döntő visszavágóján nyerni tudott a Bernabeuban, összesítésben viszont a Realé lett a kupa. A százezer ünneplő néző nem engedte le a számukra korábban teljesen ismeretlen magyar kiscsapatot a pályáról, Csongrádiéknak ugyanúgy tiszteletkört kellett futniuk, mint a Real játékosainak a trófeával. Felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak, még egyszer, utoljára a sorozatban.
A szurkolói Fair Play persze Angliában is jól ismert fogalom és tapasztaltuk is ennek gesztusait. Del Pierót annak idején az Old Trafford közönsége is megünnepelte, de az angolok minden idők egyik legemlékezetesebb BL-meccsén is megmutatták, milyen az igazi futballünnep a lelátón. A 2003-as negyeddöntő-visszavágón mesterhármast szerző brazil Ronaldót az Old Trafford standing ovation-je kísérte le a pályáról, a végül 4-3-ra nyerő, de kieső manchesteri szurkolók így ismerték el, hogy a legnagyobb csatár ütötte ki őket.
https://www.youtube.com/watch?v=MI7H-8F1Rm8
Manapság Lionel Messié ez a büszke cím, nem lehet vitás. Őt speciel ritkábban ünneplik látványosan Madridban, de a Barcelona csapatát legutóbb így is megtapsolták. Ősszel Messi nélkül mosta fel saját pályáját a Real Madriddal a Barcelona és Neymarék varázslatát elismerően nyugtázta a hazai közönség – igaz, ilyenkor a látványos gesztus nyilván legalább ennyire szól a saját vezetőségnek is. Florentino Perezt alighanem kevesebbszer tapsolták állva az elmúlt években a Bernabeu lelátóján, mint egyik-másik vendégjátékos klasszis teljesítményét.
Címlapfotó: talkingbaws.com
