Az angol kiscsapat, a tavalyelőtt még másodosztályú, tavaly ilyentájt kieső helyen álló Leicester City öt pont előnnyel vezeti a Premier League táblázatát. Úgy tűnik, ha az égieken múlik, a Rókák megkapják a segítséget, hiszen a nagycsapatok egész szezonban botladoznak, a közvetlen riválisok pedig akkor is pontokat vesztenek, amikor Claudio Ranieri csapata sem tud éppen nyerni. Hétvégén a két üldöző, a Tottenham és az Arsenal egymással ikszelt, előtte mindketten kikaptak – mi ez, ha nem remek esély a Premier League történetének egyik legnagyobb csodájára?
Igen ám, de sokan mégsem fogadnának a Leicester bajnoki címére, és nem azért, mert a Manchester United vagy az Arsenal feltámadását várják – az ok az edző személye. Bármennyire is szimpatikus sokaknak az olasz tréner, van rajta egy bélyeg: Ranieri köztudottan a „lúzer” edzők közé tartozik, akik ott állnak a nagy siker kapujában a csapatukkal, aztán mindig elbotlanak a küszöbben. Volt ezüstérmes a Romával, bukott BL-elődöntőt a Chelsea-vel, Monacóban sem tudta megelőzni a PSG-t, a Juventustól és az Intertől pedig kirúgták – hogy megtörik-e az átok, nem tudjuk. Mellesleg a futball ilyen igazságtalan: bárki más esetében egy esetleges angol bajnoki ezüst- vagy bronzérem a Leicesterrel hatalmas siker lenne, de ha Ranieri lemarad az aranyról, megint lúzerként emlegetik majd.
Valencia, Fiorentina: akikkel sikerült
Pedig volt ő győztes is régen: a Valenciával 1999-ben Spanyol Kupát, 2004-ben pedig európai Szuperkupát nyert. A Fiorentinát visszavezette a Serie A-ba, majd megnyerte velük az Olasz Kupát (kevesen emlékeznek rá, hogy Gabrel Battistuta vele szerezte első nagy trófeáját); A Monacót pedig szintén visszavitte az élvonalba Franciaországban, igaz, ez kötelező győzelem volt. A hatvannégy éves olasz edző játékosként semmilyen trófeát nem nyert, másod- és harmadosztályú csapatokkal ünnepelhetett feljutást – szövetségi kapitányként pedig hatalmasat perecelt a görögökkel, közvetlenül a leicesteri meló előtt.
Szóval, a kérdés: lúzer edző-e a mindenkinek szimpatikus „tanár bácsis” imázsú olasz, vagy sem? Angol futball-szakértőnk, Kele János annak tartja, de ettől függetlenül most már komoly esélyt ad a Rókák bajnoki címére.
Nem csak az edző, a csapat is lehet lúzer
– Az eddigi karrierje alapján megállja a helyét a nem túl jóindulatú jelző, hiszen Ranieri sok csapatnál, ráadásul kimondottan jó csapatoknál dolgozott, mégsem nyert semmit. A Roma edzőjeként nagyon közel állt a nagy, Mourinho-féle, triplázó Inter megelőzéséhez a bajnokságban, de végül ott is és a kupadöntőben is kikapott tőlük, a Juventusnál és az Internél is megbukott. Pedig jó edző, nem lehet az ellenkezőjét állítani. A Leicesternél remek munkát végzett: amikor odakerült, gyorsan belátta, hogy nincs szükség nagy átalakításokra. Taktikailag annyit tett hozzá a játékhoz, amennyit kellett, belátta, mik a keret erényei. És nagyon jó a háttércsapata, akik remekül igazoltak neki.
– Az a helyzet, hogy az ún. nagycsapatok konstans gyengélkedése miatt most már nem lehet megkerülni a kérdést: hatalmas esélye van a Leicesternek a bajnoki címre. Ha a hátra lévő kilenc meccsükből csak ötöt vagy hatot megnyernek, akkor megnyerhetik a PL-t. Ugyanakkor van valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: nem csak Ranieri „lúzer”, de az egész csapatra igaz, hogy amikor nagy lesz a nyomás rajta, hajlamos összecsuklani. Tavalyelőtt, a feljutás idényében is végig vezették a másodosztályt, majd amikor közel került a siker, elkezdtek botladozni, majdnem el is rontották a végét. Tavaly pedig pocsékul álltak, mindenki elkönyvelte őket biztos kiesőnek – ezzel lekerült róluk a teher és egyből megvertek mindenkit, aki szembe jött – emlékeztetett Kele János.
Az aranyos bácsi válasza Mourinhónak
Az olasz futball ismerője, Mártha Bence, a Digisport szakértője szerint is van némi igazságuk a Ranierit vesztes típusnak nevezőknek, ugyanakkor igazságtalan is a kitétel.
– Valóban sok jó csapata volt, amelyekkel nem nyert címet, de Olaszországban olyan igazán erős, kiváló csapata, amivel mindenképpen nyernie kellett volna, nem volt. A Romával állt hozzá legközelebb, ott tényleg ellúzerkedték a végét, hiszen egy nagy tavaszi menetelés végén egy Sampdoria elleni vereséggel bukták el az esélyt az Inter megelőzésére. De az akkor frissen feljutott Juventus, majd a teljesen szétesett Internazionale közel sem volt annyira erős együttes, hogy címeket nyerjen. Azt pedig ne feledjük, hogy Ranieri, még az Abramovic pénzéből éppen nem felpumpált Chelsea-t bevitte a négy közé a Bajnokok Ligájában kétezer-négyben – tette hozzá Mártha Bence, akit Ranieri edzői erényeiről is kérdeztünk.
– Amiben nagyon jó: remekül meglátja a jó játékosokat. És itt nem csak arra gondolok, hogy jól igazol, hanem csapaton belül is képes új posztokon, új pozícióban felépíteni egy-egy régebbi játékost. Amúgy meg egy úriember, egy „cukorfalat” olasz bácsi, akinek lehet szurkolni. Például azért, mert mekkora visszavágás lenne a részéről José Mourinhónak, ha megnyerné a Premier League-t. Mourinho Olaszországban annak idején porig alázta őt egy nyilatkozatában, amikor a Interrel éppen a csúcson volt: Ranieri egy senki, aki hol van őhozzá képest, hiszen ő negyven évesen több címet nyert, mint Ranieri bármikor fog, ilyesmiket mondott. Ranieri úriember módra nem ment bele üzengetésbe – de ha most ő nyerné a PL-t egy kiscsapattal, miközben a címvédő, milliárdos Chelsea-től szezon közben rúgták ki a majdnem kieső helyen álló portugált, az nem akármilyen válasz lenne…
