Noha kedd este nem bírt a West Brommal (2-2), továbbra is vezet az angol élvonalban a Leicester. Pedig a Premier League megkezdése előtt inkább a kiesésre tartották esélyesnek Claudio Ranieri csapatát, mintsem a bajnoki arany megszerzésére: 5000-es oddsszal adták az első helyét. A Népszavaösszegyűjtötte azokat a csapatokat, melyek mindenki meglepetésére értek fel a csúcsra.
Brian Clough már azzal is nagy feltűnést keltett, hogy megnyerte a Derby Countyval az 1971-1972-es bajnokságot. 1975-ben a Nottingham Forest trénerévé nevezték ki, úgy tűnt azonban, nem les sok sikerélménye, mivel 1977-ben majdnem kiestek az első vonalból. Egy évvel később azonban minden összejött. Nem elég, hogy hét ponttal végzett a Forest a Liverpool előtt a bajnoki tabellán, s lett bajnok, a Ligakupában is diadalmaskodott. „Szórakoztatni akarjuk az embereket” – fejtette ki ideológiáját Clough.
1964 után az Ajax, a Feyenoord, valamint a PSV monopolizálta a bajnoki aranyat. 1981-ben azonban a Georg Kessler által irányított AZ nemcsak duplázott, az UEFA Kupa fináléjába is bejutott, ahol csak az Ipswich Town tudta útját állni. „1978-ban egy átlagos csapattal kezdtem, három év alatt építettem egy ütőképes gárdát” – mondta Kessler. Több mint három évtizednek kellett eltelnie, amíg a csapat megszerezte újabb bajnoki címét: 2009-ben a Manchester United jelenlegi trénere, Louis van Gaal volt a siker kovácsa.
Az együttes 1982-ben került fel a Serie A-ba, s már az első években meglepetést szerzett negyedik helyével, valamint a Coppa Italia fináléjába való bekerüléssel. Az azonban szenzációval ért fel, hogy sikerült megnyernie az 1985-ös bajnokságot. Az aranyéremhez egyebek mellett a kegyelmet nem ismerő német védő, Hans-Peter Briegel, illetve a remekül cselező dán támadó, Preben Elkjaer Larsen segítette a csapatot. Utóbbi egyszer azt mondta, „sosem sajnáltam, hogy nem szerepeltem igazán nagy csapatban. Számomra mindig a Verona volt a legnagyobb”.
Egy mérkőzéssel a vége előtt biztosította bajnoki aranyérmét a görög Lárisza csapata. Ez akkor is szenzáció volt, s ma is annak számítana, hiszen a második világháború óta ez volt az egyedüli alkalom, hogy nem athéni, vagy szaloniki együttes végzett a görög bajnoki dobogó legmagasabb fokán. A csapat lengyel edzője, Jacek Gmoch akkor elmondta, kilenc játékost sikerült beépíteni a csapatba.
Már a bajnokság kezdetén óriási meglepetést szerzett a pfalzi együttes az 1997-1998-as bajnokságban a Bayern München 1-0-s legyőzésével. Otto Rehhagel csapata – soraiban a magyar válogatott Hrutka Jánossal – azonban nem érte be ennyivel, a svájci Ciriaco Sforza vezérletével rendre energikus, látványos támadójátékot mutatott be, melynek ellenszerét nem találta a többi csapat. Rehhagel is elismerte, „ez olyan, ami csak egyszer történik meg”. Ezt azonban pár évvel később saját maga cáfolta meg: 2004-ben Európa-bajnoki címre vezényelte a görög válogatottat, minden előzetes várakozásra rácáfolva.
Az együttes 1988-ban jött létre két belga csapat fúziójából. 1996-ban került fel a első osztályba. A tréner, Aimé Antheunis nagyon összetartó társaságot alakított ki, itt védett a magyar Brockhauser István. Óriási meglepetésre az 1999-es bajnoki címet meg is nyerte az együttes. Antheunis 2011-ben, amikor a Genk már harmadik bajnoki címét ünnepelte, azt közölte, a siker kulcsa a folyamatosság, mert sokan még a klubnál dolgozunk azok közül, akik még akkor az első aranyérem részesei voltak.
Összesen 55 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Belenenses bajnoki aranyérme után egy újabb együttesnek sikerüljön megtörnie a három nagy, az FC Porto, a Benfica, illetve a Sporting hegemóniáját. A bravúr a portói Boavistának sikerült. Jaime Pacheco remek együttest épített, amely futómennyiségéről, s jó értelemben vett agresszivitásáról volt ismert. Mindenki rendkívüli alázattal játszott, focistái nem ismertek elveszett labdát. Sokan máig emlegetik a városi rivális, az FC Porto ellen elért 1-0-s győzelmet, amely utat nyitott a bajnoki cím felé.
Itthon Dzsudzsák Balázs révén vált ismertté a török együttes, amely nem is olyan rég még a török labdarúgás meghatározó gárdái közé tartozott. 2010-ben 16 év után sikerült elhoznia Isztambulból a bajnoki aranyat, s véget vetnie a Besiktas, a Galatasaray és a Fenerbahce megtörhetetlennek hitt hegemóniájának. A „krokodilok” akkori sztárjait, Pablo Batallát, Volkan Sent, Sercan Yilridimet és Ozan Ipeket ma is hősnek kijáró tisztelettel emlegetik a Bursa szurkolói. A bajnoki címet a Besiktas elleni történelmi diadallal sikerült megszerezniük a zöldeknek.
A francia bajnokságot előzőleg már háromszor is megnyerte az előző évben még a másodosztályban vitézkedő csapat, így a Bordeaux (1950), St. Étienne (1964), valamint a Monaco (1978). A legváratlanabb azonban mégis a Montpellier bajnoki címe volt 2012-ben. Annál is inkább, mert ekkor már özönlött a pénz a katariak által 2011-ben megvásárolt Paris Saint-Germainbe. „Az első hely megmutatta, hogy nem kell félni senkitől, s a boldogságot nem lehet pénzre váltani” – nyilatkozta a tréner, René Girard. Itt tűnt fel az Arsenalba került támadó, Olivier Giroud.
A spanyol bajnoki cím általában a Barcelona és a Real Madrid között dől el. Tíz éven át folyamatosan a királyi gárda és a katalán csapat uralta a hispán pontvadászatot, az Atlético Madrid sikere előtt 2004-ben fordult elő az, hogy nem a két gigaklub közül került ki a győztes, akkor a Valencia diadalmaskodott. A matracosoknak 18 évet kellett várniuk, hogy 1996 után ismét magasba emeljék a bajnoki serleget. „Ez a legfontosabb nap a klub történelmében” – fogalmazott a győzelem után Diego Simeone, a madridi alakulat vezetőedzője. A csapat 90 pontot gyűjtött, hárommal többet, mint a Barcelona, emellett pedig bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol egészen a 93. percig úgy tűnt, a legrangosabb európai kupasorozatban is csúcsra érnek, ám ekkor Sergio Ramos góljával kiegyenlített a Real, s a hosszabbításban 4-1-re diadalmaskodott.
