Németh Krisztián ösztönös zseni, a „magyar” szó pedig új értelmet nyert az amerikai labdarúgásban – mondja Urbányi István. Az egykori válogatott labdarúgó, később NB I-es edző a Maldív-szigetek szövetségi kapitánya is volt, jelenleg pedig a Sporting Kansas City utánpótlásában dolgozik, Németh mellett legutóbb Sallói Dániel odaszerződését is segítette. Családi okokból tartózkodik pár napig Magyarországon, a Rangadó.hu ebből az alkalomból kereste meg és kérdezte az elmúlt évekről.
Belehalt az Újpestbe
– Lassan hat éve, hogy a Kecskemét edzőjeként utoljára dolgozott itthon, előtte Újpesten volt tréner. Emlékeink szerint nem túl jó szájízzel hagyta itt a magyar futballt.
– Újpesten öt fordulóval a vége előtt a második helyen álltunk, három pontra a listavezetőtől, a második legtöbb rúgott góllal, amikor elküldtek. Persze, ha ma megkérdezi az embereket, biztosan azt mondják, Urbányival a kiesés ellen küzdött a csapat. Akkor én ebbe a történetbe belehaltam. Nem ábrándultam ki a magyar fociból, hiszen neki köszönhetem, hogy az lettem, aki vagyok. Joe Böröcz volt a klubelnök, de nem akarok már senkire rosszat mondani. Amikor a Maldív-szigetekre mentem, úgy mondtam, nem csak földrajzilag kerültem nagyon messze a magyar futballtól.
– A Maldív-szigetekre sokan legyintenek itthon.
– Nem csak arra. Amerikára is legyintettek, amikor oda kerültem. A Maldív-szigeteken nagyon jól éreztem magam, tiszteltek, szerettek, később emiatt is mentem vissza másodszor. Sok elismerést és barátot szereztem ott szövetségi kapitányként. Persze ott is voltak, vannak problémák. Helyi szinten sok gond van, de a válogatott edzőjeként a dél-ázsiai térségben mozogtam, a helyi problémákkal nem sokat kellett foglalkoznom.
– Hogy jött a képbe az amerikai munka?
– A gyerekeim úgy döntöttek, hogy Amerikában fognak tanulni. A kislányom ott is született. Egy családi élethelyzet volt, ami miatt mennem kellett, Vermes Péter pedig már akkor segített, végül személyes kapcsolatok révén kerültem Kansasba.
Amerikában nem építenek csak úgy stadionokat
– Teljesen más világ az amerikai labdarúgásé, a liga irányításától kezdve a klub franchise-okon át a játékosok státuszáig. Mi az, ami működhetne ebből Európában is?
– Mindjárt az első felvetés az szokott lenni, hogy ott sokkal több pénz van a sportra. Valóban, de nem a pénz felől közelítenek a futballhoz. Maga a franchise-rendszer a meghatározott kondícióival is ezt jelzi. Minden centralizált, a Major League Soccer-franchise központilag szabályozott, előírások mentén működik. Ezeket a szabályokat a tulajdonosokon keresztül a liga hozza létre és érvényesíti. Hogy a saját példánkat mondjam: a Sporting Kansas City tulajdonosainak sokkal több pénzük van annál, mint amit a focira költenek, a húszezres stadion kétszeresét is fel tudnák építeni. Folyik is egyébként a nemzeti edzőközpont építése, ami egy high tech, hipermodern bázisa lesz az egész amerikai futballnak. De ameddig a tulajdonosok nem látják indokoltnak, addig nem kezdik el bővíteni a húszezres stadiont…
– Ön az utánpótlásban dolgozik, pontosan mi a feladata?
– Az akadémián az U18-as csapat vezetőedzője vagyok, illetve a most induló tartalékcsapat egyik másodedzője leszek. Ez egy különálló franchise-ként indul, Swope Park Rangers néven. Ez volt a hiányzó láncszem az akadémia és a felnőtt csapat között, most már egy komplett profi klubról beszélhetünk.
– Idehaza az „akadémia” szó volt a varázsige az elmúlt tíz évben. Az akadémiai képzés Amerikában is azt jelenti, amit nálunk?
– Talán még fontosabb a szerepe. Amerikában a foci rendkívül népszerű, nemrég nyilatkozta egy játékos, aki az egyetemi bajnokságból most kerül át a profi ligába, hogy igazából a tudás hiányzott eddig az itteni futballból – de nem jól fogalmazott, mert a tudás megvan. Csak ami még fontosabb: az a képesség is megvan bennük, hogy nem félnek máshonnan adoptálni a tudást. A Double Pass nálunk is átvizsgálta a kiemelt utánpótlás-bázisokat, az ajánlásainak pedig mindenki örült. Egyszerűen nyitottak mindenre. Amit én tudtam odavinni, adni a rendszernek, azt is örömmel fogadták. Vermes Péter pedig szakmai igazgatóként tulajdonképpen egy klubkultúrát épített fel az elmúlt hét évben.
Németh zsenialitása és négy kulcsfogalom
– Vermes, Urbányi, Németh Krisztián: három magyar is dolgozik Kansasban. Van ezáltal valamilyen nimbusza a klubnál a magyar futballnak?
– Péter New Jersey-ben született, de gyerekkorát Kispesten töltötte, nagyon közeli kapcsolatban a magyar futballkultúrával. Ismeri az értékeit. A maga módján igyekszik erősíteni ezt a kötődést, ennek köszönhetően vagyok én is a klubnál. Úgy fogalmazott, hogy mint barátjának nyújtott segítséget nekem, de a rendszerben csak a szakmaiság tarthat benn, ez a záloga az előrelépésemnek. A protekció nem tud benntartani. A magyar futball értékeit igyekszik beépíteni a klubba – azokat az értékeket, amikről mindannyian tudjuk, hogyan sérültek meg az elmúlt időszakban a magyar fociban.
– Németh Krisztián remek szezonja mennyire volt meglepő az önök számára?
– Számomra egyáltalán nem volt az. Nem titok, nagy szerepem volt abban, hogy ide szerződött. Három évig voltam az edzője az MTK-nál. Mindig is hittem benne. Nem túlzok, ha azt mondom, hiszek a zsenialitásban, ami benne van. De az is egyértelmű, hogy a tehetség kibontakoztatásában óriási szerepe van a környezetnek. Ez mindannyiunkra vonatkozik, szerintem önre is. Krisztián ösztönös zsenialitása, amit a Portland ellen lőtt gólja is bizonyít, a megfelelő környezetben tudott kijönni. A magyar foci legnagyobb problémája éppen az, hogy ezt a környezetet nem tudja megteremteni.
– A környezet nyilván önt is inspirálja, ezért tudja megvalósítani, amit itthon nem sikerült.
– Ebben a rendszerben, itt Amerikában nem vagyok idegen test. Odahaza sokszor a fejemhez vágták, hogy túl pozitív vagyok, meg rózsaszín szemüvegben látom a dolgokat. Miközben én elég kemény edzőnek tartom magam, igaz, nem rugdosom a játékosaimat. Talán négy kulcsszóval tudnám legpontosabban kifejezni, mi inspirál itt és mi hiányzott otthon: bizalom, elismerés, megbecsülés, és egy nagyon profán dolog, amit sokan talán nem értenek: szeretet. Ezek mentén igyekeztem dolgozni, az újpesti U12-es csapatimtól kezdve az MTK korosztályos csapatain át az NB I-ig. A Maldív-szigeteken és Amerikában is ezt igyekszem képviselni.
Storck nem a “szakmaiságtól” jobb edző
– Magyar edzőként igyekszik az értékeket képviselni külföldön. Fordítsuk meg a kérdést: mit gondol a külföldi edzőkről, akik Magyarországon sikeresek? És itt a magyar, ám szakmaiságban német értékrendet képviselő Dárdai Pálra is gondolok, ahogy Storckra, Dollra, Carrillóra is például.
– Elengedhetetlen volt, hogy a külföldi hatás elérje a futballunkat. A legnagyobb félreértés szerintem ezekkel az edzőkkel kapcsolatban, ami odahaza elterjedt – nem megbántva a magyar edzőket, hiszen én is az vagyok – hogy ezek az emberek „szakmailag” ilyenek vagy olyanok. Holott ők nem elsősorban a szakmaisággal hoznak újat, hanem azzal a szemlélettel, azzal a kultúrával, amivel belépnek a rendszerbe. Ön is nyilván sokszor találkozott olyan szöveggel, hogy „de hát mi is ugyanezeket a gyakorlatokat csináljuk”. Persze, csak nem ez a lényeg. Egy játékossal nem csak úgy kell kommunikálni, hogy elmondod az öltözőben, mit kell csinálnia. A kommunikáció ennél sokkal több. Az egész személyiségeddel kell üzenned a közegnek, mondhatni, az egész országnak. Bernd Storck nem biztos, hogy jobb edző egy hazainál, olyan tekintetben, hogy ő is meghatározott gyakorlatokat végeztet, de hogy más szellemiséget közvetít emberileg, mint ez vagy az a magyar tréner, az – hogy stílusosan fejezzem ki magam – kurva élet. Belép a képbe az a kifejezés, hogy hitelesség. És ez létrehozza a bizalmat a játékosok részéről, annak pedig az eredménye a pályán látszik. Ezért és csak ezért van szükség külföldi szakemberre: ha a saját kultúráját tudja közvetíteni. És persze, ha neki pedig van érzéke az itthoni kultúra értékeinek elfogadására. Ha nincs, akkor az illető legfeljebb egy kalandor, aki a saját ambíciói szerint használ ugródeszkának minket. Ami persze nem okvetlenül baj. De amennyire én láttam kívülről Storck munkásságát, nála nem erről van szó.
– Dárdai Pálról mit gondol?
– Ő a legtökéletesebb példája a kultúrák megfelelő ötvöződésének. A józan magyar paraszti ész kombinálva egy cél és eredményorientált német gondolkodásmóddal, nem akarok túlzásokba esni, de képes világmárkát létrehozni.
Akár úszva is…
– Az Eb-selejtezőket figyelve és a torna sorsolását ismerve mennyire lehetünk bizakodóak?
– A magyar futballban van potenciál, vannak értékek. Nagyon nem mindegy, ki adja át az értékeket a játékosoknak. Ismét a hitelességről beszélhetünk, ami Dárdai Paliban megvan. A személyes kisugárzását is idevehetjük. Én nem tudok annyira hiteles lenni, mint ő, mert a játékos múltam, az eddigi pályafutásom nem tesz arra a szintre. Én úgy tudok hiteles lenni kifelé, hogy a közvetlen munkatársaimnál, a játékosaimnál az vagyok. Ami Bernd Storckot illeti, ő a döntésein keresztül lett hiteles, hiszen jöttek az eredmények. Hogy ez mire lehet elég például a portugálok ellen, nem tudom, hiszen ellenük a magyarnál sokkal magasabban jegyzett csapat sem mehetne biztosra. De a futball megtanulható részeit, úgy látom, maximálisan igyekszünk megtanulni.
– Ugyanezt szokták mondani az amerikai futballistákra is.
– Pontosan. Köztük sincsenek tízmillió dolláros játékosok, viszont van egy szervezettség és van mögöttük egy nagyon komoly kondicionális bázis. És ezért nem könnyű legyőzni őket. Ha a magyar válogatott mentálisan és fizikailag megfelelően lesz felkészítve, őket sem lesz könnyű legyőzni.
– Önre visszatérve: nem tudom, Kansasban vannak-e kaszinók, de jelen pillanatban mennyi pénzt merne feltenni rá, hogy lesz még egyszer Magyarországon is edző?
– Kansasban nincsen kaszinó, de Missouriban igen… Én magyar vagyok Amerikában is, nagyon örültem, hogy segíthettem Németh Krisztiánnak, ahogyan Sallói Daninak is, de a legjobban annak örülök, hogy Krisztián tavalyi szezonja után a „magyar” szó az MLS tulajdonosai, játékosai, szurkolói körében új értelmet nyert. És talán annak kapcsán is, amit és ahogy én dolgoztam eddig. A hazatérés? Utalnék ismét a fentebb említett négy kifejezésre. A legfontosabb számomra közülük a szeretet. Ha a magyar fociban lesz ismét szeretet, akkor minden pénzem feltenném rá, hogy hazatérek. De akkor akár úszva is jövök.
