Muhamed Besic 23-szor lépett pályára első Premier League-idényében az Evertonban. A szám nem alacsony, de nem igazán tudott berobbanni új csapatában. Olyannyira nem, hogy a Chelsea elleni szeptemberi győzelemkor elszenvedett 9. perces sérülése óta egész a december 26-i, Newcastle elleni sikerig nem is lépett pályára bajnokin. A hétvégén a Tottenham ellen aztán ismét beállt és annyira biztatóan játszott, hogy Roberto Martínez, a csapat menedzsere külön kiemelte a meccs végén.
Ennek köszönhetően a Manchester City elleni Ligakupa-elődöntőn már a kezdőben találta magát a bosnyák – a Guardiant pedig meggyőzte a teljesítménye.
– Ha ideges is volt, jól leplezte. A bevonulás közben, még a folyosón állva ásított – kezdte cikkét a neves angol lap.
– Legjobb teljesítményét nyújtotta az Everton mezében, a mindig stabil és kevéssé mozgékony Gareth Barryt remekül kiegészítette. Az elődöntő sok pozitívummal szolgált a liverpooli szurkolók számára, de semmi sem annyira, mint Besic teljesítménye. Egyedül Barry ért többször labdához, mint ő és különösen feltűnő volt meccsvégi higgadtsága, amikor az Everton 10 emberre fogyatkozott Seamus Coleman sérülése miatt. Nagy tapsot kapott, amikor lassította a játékot és megvárta, hogy tér nyíljon egy fontos passzához. Fantasztikus futballintelligenciáról tett tanúbizonyságot abban az emberhátrányos 10 percben – méltatta a korábbi ferencvárosit a lap.
A statisztika is előkerült.
– Hat szerelés (ez öttel több, mint bármely Everton-kezdőé!) és egy labdaszerzés állt a neve mellett. Minden szerelése a saját kapujától nagyjából 25 méterre történt, viszont a szélrózsa minden irányába passzolt – elsősorban a jobbszélre Gerard Deulofeu felé – szakmázott a Guardian.
Besic persze már Magyarországon sem számított könnyű személyiségnek, ezt is felidézték az angolok.
– 14 évesen kitiltották berlini ificsapatából, de sértődötten csak annyit mondott édesapjának, hogy akkor is ő lesz a világ legjobb játékosa. A bosnyák média annyit emlegette a történetet, hogy könnyen lehet, hogy csak egy legendáról van szó, de mindenképpen jól jellemzi a mentalitását. 2012-ben hamburgi edzőjével, Thorsten Finkkel is összekapott, ami odáig fajult, hogy a szakember fojtogatni kezdte. Ezt követően igazolt a Ferencvároshoz – emlegette fel hazánkba érkezésének előéletét a Guardian és hozzátette még azt is, amikor szeptemberben egy Andorra elleni Eb-selejtezőn rágójával arcon köpte ellenfelét, aki keményen alárúgott neki (a dolog pikantériája, hogy nemcsak hogy kiállították, de még csak nem is azt a játékost köpte le, aki szabálytalankodott vele).
Roberto Martínez már 2014 nyári átigazolása után is dicsérte Besicet, többek között azt mondta, hogy “természetes érzéke van ahhoz, hogy megtalálja az egyensúlyt a kemény, fizikális játék és a finom megmozdulások között, így képes felvenni a Premier League öldöklő iramát és meg tudja őrizni remek passzkészségét is”.
A cikk azzal zárul, hogy megállapítja: egy 90 perces meccs és egy jó becserélés még nem elegendő bizonyíték arra, hogy kiváló játékos lesz belőle, de a jelek több mint biztatóak, így Besic előbb-utóbb legalább edzőjétől megkaphatja majd a “világ legjobb játékosa” titulust, hiszen komoly értékké válhat az Evertonnál.
