A Futballforradalmak című könyv szerzője, a világszerte elismert szakíró, Jonathan Wilson külön cikket szentelt a magyar válogatottnak a Guardianban vezetett rovatában. A magyar labdarúgás futballtörténelmi szerepét népszerű műveiben is gyakran hangsúlyozó szerző a harminc év után ismét világversenyre jutó magyar csapat Norvégia elleni mérkőzéseiből kiindulva méltatja Bernd Storck szövetségi kapitány remek döntéseit.
„A kockázat kifizetődött, Storck bizonyította érdemeit” – állapítja meg Jonathan Wilson az írásban. A norvégok elleni visszavágó lefújásának pillanatait idézi, amikor véglegessé vált, hogy Magyarország 1986 után ismét kijutott egy világeseményre. Az este hangulatát leírva megemlíti, hogy nagyon szomorúan indult, hiszen az első mérkőzés napján elhunyt Fülöp Mártonra és Várhidi Pálra emlékeztek a magyar szurkolók és a játékosok.
Bernd Storck háromszor is hatalmasat kockáztatott a párharc során – elemez Wilson. Először, amikor néhány nappal a pótselejtező előtt lecserélte a szinte teljes szakmai stábot – amelyet még Dárdai Páltól kapott „örökül” – a saját embereire, köztük a világszerte ismert Andreas Möllerre. Storck azt hirdette, hogy egy profi stábban nem lehetnek félállású szakemberek, írja a cikk, valamit kissé elszigeteltnek érezte magát, mivel kizárólag magyar edzők vették körül.
A második nagy és kockázatos húzása Kleinheisler László beállítása volt az oslói meccs előtt, állapítja meg a brit szakíró. Kleinheislerről annyit ír, amennyit feltétlenül tudni kell róla: megemlíti, hogy állítólag a magyar miniszterelnök kedvenc játékosa, és hogy az elmúlt fél évben nem lépett pályára felnőtt meccsen. A magyar harmadosztályból berakott középpályás fordulásból, váratlanul leadott lövése volt a norvégok végzete az első mérkőzésen.
Végül a harmadik nagy húzás: Priskin Tamás elővétele a visszavágón. Jonathan Wilson kiemeli, hogy Priskin először került a kezdőcsapatba Storck alatt, és 14 hónap után első gólját lőtte a válogatottban – kihasználva, hogy Högmo, a norvég kapitány offenzív felállásban küldte fel csapatát, a négy védő nagyon feltolva játszott és mögöttük veszélyesen nagy terület maradt a kapuig, ebbe futott be Priskin a gólja előtt. Storck elismerte, a csatár fejjátéka miatt is döntött mellette a visszavágó előtt, elsősorban a védekezést figyelembe véve.
„Sok játékosunk nem játszik rendszeresen a klubjában” – idézi a cikk a német szakembert – „azt mondtam nekik, játsszanak félelem nélkül és akkor meglesz a siker.” Jonathan Wilson ebben a hozzáállásban látja a siker titkát, és így összegez: „Továbbra is átlagos játékosok alkotják a magyar csapatot, egyikük sem kap rendes szerepet az öt európai topligában. De egy kis szervezettséggel és inspirációval messzire lehet jutni a nemzetközi porondon és most az a legfontosabb, hogy Magyarország csapata ott lesz jövő nyáron Franciaországban.”
