Nemzetközi foci

Valaha oktattuk, nemrég meg csak bámultuk a norvégokat

A mi focink süllyedt, a norvég erősödött. De ők is régen jártak nagy tornán.

Végül is a történelem mellettünk van. Már amennyiben a kifejezés alatt a régmúltat értjük: a magyar és a norvég válogatott első két egymás elleni meccsét összesen 11-0-s különbséggel nyertük. Árnyalja a képet, hogy a két találkozó között 43 év telt el: 1912-ről és 1955-ről beszélünk. Olyan korszakokról, amikor a magyar futballt a világ élvonalában, a norvégot pedig még az egzotikumok között se nagyon jegyezték.

Az utolsó borzalmas emlékek

A két ország futballjának alakulását mi sem jelzi jobban, mint a két első és a két utolsó találkozóik közti különbség: a hőskor kiütéses magyar győzelmei után a közelmúlt két utolsó tétmeccsét 4-1-re, illetve 4-0-ra nyerte Norvégia (és akkor a 2012-es barátságos 0-2-őt nem számoljuk bele)… Király Gábor aligha emlékszik szívesen arra a Megyeri úti meccsre, mindjárt a 2008-as Eb-kvalifikáció elejéről, amikor 40 perc alatt hármat gurítottak az északiak. A visszavágó pedig már jelentéktelen formaság volt a számunkra, ott 4-0 lett a vége, nem ide.
Nem elhanyagolható részletkérdés, hogy az akkori, norvég sújtotta magyar csapatból Királyon kívül Juhász Roland, Gera Zoltán, Tőzsér Dániel és Priskin Tamás ma is kerettag, Vanczák Vilmos is az lehetne – nyolc év alatt finoman szólva sem változott meg gyökeresen a helyzetünk. Igaz, Norvégia sem jutott ki arra az Európa-bajnokságra, ahogyan a közelmúlt egyetlen világversenyére sem.

Mészöly Kálmán legendás szavai

De vissza a régmúltba! Európa-bajnoki kvalifikációban többször is összefutottunk az északiakkal, és régen ez nem jelentett problémát. 1958-ban ugyan – meglepetésre – kikaptunk tőlük idegenben, az volt az első győzelmük ellenünk, itthon ellenben egy ötöst gurítottunk nekik. 1972-ben ismét az akkor még más lebonyolítású Eb első szakaszában (az akkori kvalifikációban) került össze a két csapat, laza 7-1 lett összesítésben a mieink javára, de hát akkoriban mások voltak az erőviszonyok: Magyarország az Eb négyes döntőjében is ott volt…
A legemlékezetesebb párharcunkra a még mindig jóval alacsonyabban jegyzett Norvégia ellen az 1982-es világbajnokság selejtezőcsoportjában került sor: Mészöly Kálmán csapata Oslóban 0-1-ről fordított Kiss László két góljával, az átemelős találata része lett a magyar futball legendáriumának. Ahogyan a visszavágó is, mert 1981 őszén a Népstadion 75 ezer nézője előtt azzal a 4-1-es győzelemmel biztosította helyét a világbajnokságon a magyar válogatott. Mészöly Kálmán kockás zakója a róla készült filmen örökre megragadt az emlékezetben, a kapitány szenvedélyes és nem nagyon megválogatott verbális megnyilvánulásaival együtt. Persze ma már mókásnak hat az akkori felháborodás pár káromkodás miatt – ha Bernd Storck a német és magyar nyelv összes létező trágárságát premier plánban zúdítja majd a visszavágón a kamerába, ellenben kijutunk az Eb-re, senkit sem fog érdekelni a stílus.

A kudarcos 0-0-tól a sima zakókig

Aztán szép lassan változtak az idők – és eljött az a kor, amelyben már nem mi voltunk a jobbak. Igaz, ezt eleinte nehéz volt feldolgozni. 1984 és 1991 között zsinórban négyszer játszottunk gól nélküli döntetlent az északiakkal – amikor a 92-es kvalifikációban sem tudtunk nyerni Norvégiában és Knézy Jenő némileg éles hangion bírálta a csapat játékát, Mészöly Kálmán (a visszatérő kapitány) üzengetésbe torkolló sértődősdit játszott. Végül a tévé nyilvánossága előtt békültek össze.
Az idő pedig utólag Mészölyt igazolta, mert Norvégia szépen elment mellettünk – mire a 98-as vb-kvalifikációban találkoztunk velük, már egyértelműen jobbak voltak, a hazai pályán elért 1-1-et ünnepelni kellett, az Ullevaal stadionban meg a 83. percig tartottuk a hősies 0-0-át, hogy aztán Rekdal hét perc alatt lőjön egy mesterhármast.

Azóta pedig csak a már fent említett két négyest szedtük be ellenük – vegyük ide a Rosenborg többszöri sima továbbjutását bármilyen klubtorna selejtezőjében az adott magyar bajnok ellen, és ne csodálkozzunk, ha Norvégiában most esetleg ünneplik a szerencséjüket. Tegyük hozzá, a norvég válogatott is az utolsó körig továbbjutásra állt csoportjában és nem Feröert vagy Finnországot verte meg ehhez, hanem a horvátokat. Ám a remény hal meg utoljára: Oslóban csak egy 0-0-ra futotta nekik Azerbajdzsán ellen – ez az iksz végül a kvalifikációjukba került – a recept tehát nyilván megvan a nekünk kedvező idegenbeli eredményhez. A visszavágó előtt meg Király Gábor csak felhívja a védők figyelmét, hogy az első fél órában nem illik gólokat kapni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.