Aki csak az internetes fórumokat olvasva követte a tegnap esti, párhuzamos felvonásokból álló drámát, melynek passzív szereplője volt a magyar válogatott, az is remekül szórakozhatott. Az internet népe természetesen nem fogta vissza magát: a törökök gólja után, majd a lefújást követően jöttek szép számmal a nekikeseredett, ironikus vagy önmarcangoló megjegyzések.
A szint alatti vagdalkozás, trágárság természetesen szót sem érdemel, de találhattunk jónéhány találó kommentet, amik arra is rámutatnak: stzurkolói reményvesztettség ide vagy oda, a humorát sosem veszti el a magyar.
Az egyik legnépszerűbb és kommentjeiben legszínvonalasabb – mert nem csak indulattól vezérelt – hazai futball-blog, a Nou San Trafford kommentjeiből válogattunk.
Kezdjük a szimplán szakmázókkal, illetve tanulságot levonókkal:
Amúgy a legszörnyűbb ebben, hogy novemberig kellene találni egy épkézláb szövetségi kapitányt. Bevallom, naivan hittem abban, hogy kijutás után a Hertha egy nyárra “kölcsönadja” Dárdait, akivel a legtöbb esélyünk lett volna helytállni, így viszont jól rábasztunk, vagy a semmiből hoz valakit Csányi, aki egy hónap alatt csodát tesz (…), vagy marad ez a kókler Storck, akinek semmi elképzelése nem volt felfedezhető az elmúlt 4 meccsünkön.
Nem kell ezt túlmisztifikálni. Jó csapatnak szerencséje is van –> mi szarok vagyunk, szerencsénk sincs. Ha ki tudunk jutni a pótselejtezőn keresztül akkor megérdemeljük, hogy kinn legyünk, ha meg nem, akkor mindegy is.
Igazából a nagy egészt tekintve ez a lehető legjobb eredmény. Az Eb-re kijutást tekintve nyilván nem, de így valóban igazi pluszt kell hozzáadnia a válogatottnak a kijutáshoz, nem elég a nálunk gyengébbek lepofozása, és a többi csoport szerencsés alakulása.
A nekikeseredettek között akad azért plasztikusabb képet felvázoló is:
Na, asszem hozzávágom a behűtött pezsgősüveget a falhoz és a darabkáival felvágom az ereimet. További kellemes estét nektek is.
Illetve a filozofikus:
Sajnos a futball humorérzéke sem annyira abszurd, hogy ilyen könnyen kiengedjen egy világtornára egy olyan gyenge csapatot, mint a magyar válogatott…
És a gyakorlatias:
Az izlandi kapuban nem De Gea áll. Ő tegnap az ilyent kiszedte.
Aztán persze a felelősöket tágabb értelemben megnevező kommentek sem hiányozhatnak, olykor egymással vitatkozva:
A magyar futball és a belőle élők megérdemelték a pofont, én csak magamat sajnálom, hogy valószínűleg sosem fogok magyar csapatot látni egy világversenyen. :(
Sajnos a magyar futballból élők pofáján elég vastagra kérgesedett már a bőr ahhoz, hogy meg se érezzék az újabb kudarcot.
Szép komment, de még ha jönne is egy újabb 1-7/5-0, akkor sem lenne itt lófasz reform sem, ne áltassuk magunkat.
Akad, aki személyes síkra tereli az elégtétel kérdését, nem lennénk a célszemély helyében:
Nem eszek többet a törököknél a körúton. Ez az én bosszúm.
A megoldási javaslatok pedig jobbára már a nettó akasztófahumor jegyében születnek:
Viccet félretéve, remélem a pótselejtezőkön Csank János fog szakérteni az M4 stúdióban.
Egy Zimány Linda örökbérletet még fel lehetne ajánlani Preetznek, vagy Bora Milutinovicsnak…
És ha honosítanánk gyorsan 11 keresztény koszovói albánt?
Vissza az Osztrák–Magyar Monarchiát!
Végére hagyjuk a két legdrasztikusabb megoldás gránitszilárdságú igazságát, egyik a politika horizontjára tekint:
Remélem az illetékesek levonják a megfelelő konzekvenciát. Több stadiont és pénzt a magyar fociba.
A másik meg a pótselejtezőkre:
Pinyő szabad!
