Az Eb-selejtezők legnagyobb negatív szenzációját Hollandia szolgáltatta. A 2010-es világbajnoki ezüstérmes, amely négy ével később harmadik helyen végzett Brazíliában, a két vb között alaposan leégett az ukrán-lengyel rendezésű Európa-bajnokságon – de legalább ott volt. Amikor az Eb-n háromból három meccset veszítő Oranje élére kinevezték Luis Van Gaalt, a válogatott ismét életre kelt és többek között a világbajnoki címvédő Spanyolország legyalulásával (5-1) meg sem állt a bronzéremig a vb-n.
A következő Európa-bajnokságon viszont ott sem lesz: Guus Hiddinkkel kezdték a sorozatot, aki menet közben lemondott, ám a helyére érkező Danny Blind sem tudta megállítani a mélyrepülést. Óriási meglepetésre Hollandia – 1984 után először! – lemarad a kontinenstornáról. Szinte megmagyarázhatatlan kudarc ez egy olyan csoportban, amelyből harmadik helyen is tovább lehetett volna jutni, és amelyben Izland verte oda-vissza (és előzte meg) Hollandiát.
Magyarázat persze lehet, nem csak szakmai: a narancsosokat utolérte a futballtornák egyik leghihetetlenebb átka: a vb-bronzérmesek végzete. Amióta ugyanis a jelenlegi rendszerben, tehát csoportkörrel, egy országban játsszák a kontinenstornát, két kivétellel mindig lemaradt róla az azt megelőző világbajnokság harmadik helyezettje! A két kivételt pedig, szinte magától értetődően, Németország jelenti…
1982-ben kezdődött: a spanyolországi világbajnokságon a lengyel válogatott szerezte meg a bronzérmet. Egy nagy lengyel generáció utolsó sikere volt az, Deyna, Lato, Smolarek nevével fémjelzett, remek csapat – de a 84-es franciaországi Eb-re már nem értek oda. (Igaz, nem az övék volt a legnagyobb bukta, mert a világbajnok Olaszország is lemaradt.) Ki hitte volna, hogy ezzel egy sorozat kezdődik?
1986-ban Mexikóban a Platini, Giresse, Tigana-féle korszakos francia válogatott, azt aranyérem egyik fő esélyese végül a 3. helyen végzett, miután az elődöntőben megállította őketaz NSZK. A franciák csalódottsága hatalmas volt – akkora, hogy a jelek szerint az Eb-selejtezőkre sem tértek magukhoz. Még az NDK válogatottja is megelőzte őket – így a nyolc csapatos Eb-k történetének legjobb tornáját nélkülük rendezték az NSZK-ban.
1990-ben ismét nagy csalódás és bánat kísérte a világbajnoki bronzérmet: a házigazdát, az elődöntőig gólt sem kapó Olaszországot nem vigasztalta az angolok ellen megszerzett 3. hely, miután az elődöntőt elbukták 11-esekkel Argentína ellen. Az „átok” pedig megfogant rajtuk is: többek között egy budapesti döntetlennek köszönhetően (1-1) nem tudtak továbbjutni az Eb-selejtező csoportjukból a 92-es sorozat előtt. Így Svédországban nem róluk, hanem a dánokról szólt a mese.
Újabb vb, újabb megátkozott bronzérmes: 1994-ben a remek svéd csapat 4-0-ra legázolta Bulgáriát az Egyesült Államokban rendezett torna bronzmérkőzésén. Brolinéknak alig volt gyenge meccsük az amerikai hőségben – aztán a következő Eb-selejtezőn nekik is mi lettünk a vesztük: egyrészt Thomas Brolin ellenünk törte el a lábát (és ketté a karrierjét) a stockholmi meccsen, másrészt Budapesten megvertük őket 1-0-ra. Volt vb-bronz, nincs Eb-szereplés – zsinórban negyedszer!
És még hol a vége? 1998-ban Franciaországban a horvátokat zárta szívébe a világ, Sukerék csodás focival meneteltek a bronzig – naná, hogy ki se jutottak a 2000-es Eb-re. Csoportjukban ott volt még Jugoszlávia (az önálló Szerbia még nem létezett), és a pikáns párosításból nem a horvátok jöttek ki jól. A holland-belga Eb-n, minden idők egyik legjobb tornáján Szlovénia és Jugoszlávia képviselte a Balkánt, Horvátország otthon maradt.
Újabb vb-bronzérmes, újabb csalódás: 2002-ben Dél-Koreában Hakan Sükür 10 másodperc után betalált a bronzmeccsen a házigazda ellen, a törökök végül 3-2-re nyertek. Volt is hatalmas öröm, majd nagy nekibuzdulás az Eb-selejtezők előtt – aztán jött az átok és a pofára esés. Igaz, Sükürék legalább a pótselejtezőig eljutottak, ott azonban az abszolút esélytelennek tartott Lettország (az első meccsen 0-2 után felállva) kicsapta őket. Várható volt…
És itt megbicsaklott a fátum, merthogy Németország nem hagyta magát (nem az a fajta). 2006-ban és 2010-ben is ők lettek a vb-harmadikok, de nem tették meg azt a szívességet a babonát mindennél erősebbnek gondolóknak, hogy kiessenek az Eb-selejtezőkön. Mi az, hogy: egyenesen döntőig, illetve elődöntőig meneteltek az ominózus két Eb-n.
De aki azt hitte, hogy ezzel a vb-bronz rossz szelleme duzzogva visszavonult, nagyot tévedett: alighanem csak arra várt, hogy a germánoknál sebezhetőbb „áldozata” legyen. És íme, a generációváltással küzdő, Robbent nélkülöző, motiválatlan és széteső Hollandia, egy évvel a remek világbajnoki szereplés után máris tökéletes áldozat lett.
Ezek után természetesen az a jó kérdés, folytatódik-e a sorozat – mindenesetre, ha az oroszországi világbajnokság bronzérmesét nem Németországnak hívják majd, az adott válogatottnál gyorsan elkezdhetnek imádkozni egy mindennél könnyebb selejtezőcsoportért. Vagy egy újabb UEFA-reformért, ami esetleg eltörli a selejtezőrendszert…
