Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Dzsudzsák Balázs megnézte egy bizonyos csapat edzését a két szemével – videó!
Dzsudzsák Balázs galambokat etet X. város főterén – katt a képre!
Dzsudzsák Balázs ma elutazott valahová, de nem azért, hanem csak úgy – friss fotók!
Az ilyen híreket ma már nem kell elképzelni vagy kitalálni, régen túl vagyunk rajtuk (elég a Kapcsolódó cikkek című összeállításunk címeit megnézni). Az online média itt és most világában nem az a kérdés, hol van most Dzsudzsák Balázs, hanem hogy hol lesz, mire ez a mondat a végére ér (hazament ebédelni – kattintson a felvételért!)… Ami a magyar válogatott szélsőjével, a jelenlegi legértékesebb magyar labdarúgóval történik, az semmi más, mint a holtszezon igazi sportja, a kattintásvadászat csimborasszója. A nem hír is hír, ha főcímben, megfelelően tálaljuk, kattints, olvasó és aztán kapj a fejedhez. Dzsudzsák Balázs most éppen az Y. tenger partján – áll és néz!
Szerződése fél év múlva lejár, klubja szabadulna tőle
A probléma ezzel persze nem az, hogy a semmit adja el valaminek (ez a dolga), hanem hogy kénytelen ezt tenni, mert másról nem tud beszámolni. Dzsudzsák Balázs belekerült abba a helyzetbe, amibe sok más piacképes futballista is bele szokott: szerződése fél év múlva lejár, klubja szabadulna tőle, mert nem hajlandó hosszabbítani – csak hát egy januárban ingyen megszerezhető futballistáért nem fog súlyos milliókat fizetni komoly klub.
Már persze, ha nem egy nettó világsztárról van szó. Vagy legalább olyan játékosról, aki top-ligában, számokkal igazolhatóan klasszisteljesítményt nyújtott az elmúlt években. Persze, ha így lett volna, akkor meg azért nem lenne miről beszélni, mert mostani klubja már rég zsíros szerződést rakott volna elé – ha meg az sem elég neki, lett volna bőven jelentkező, aki azonnal kipengeti érte a transzferdíjat. Dzsudzsák Balázs azonban nem ez a kategória.
Sokat kell beszélni a pénzről
Kicsit sokat kell beszélni a pénzről ebben az ügyben és kevesebbet a szakmáról. Dzsudzsák – ismételjük, vitathatatlanul a legértékesebb és alighanem legjobb magyar labdarúgó jelenleg – pályája abban a pillanatban indult el a futball pénzügyi értelmezési tartománya és nem a valódi karrier irányába, amikor a holland bajnokság kvázi sztárjaként, piacképes, csúcsligákban nyilvántartott fiatal szélsőként úgy döntött (a menedzserével nyilván egyetértésben), hogy a mahacskalai dollárkötegek megfelelő kihívást jelentenek szakmailag. Majd egyszer nyilván megírják valahol, voltak-e valóban más európai lehetőségei az akkor 24 éves, tehát ideális korban lévő ballábas szélsőnek, ma már felesleges a múlton rágódni. Dzsudzsák sem teszi, folyamatosan nyilatkozza, hogy nem bánta meg, ahogy a Dinamo Moszkvát sem, bár már nagyon eljönne.
Megint a pénzről van szó, de most máshogy, Dzsudzsák azt mondja, ő nem pénzéhes, a Herthához kevesebbért is elmenne. Van ebben a történetben azért egy emberi vonal a profi futballistasors szokásos automatizmusai mellett: Dárdai Pál, aki a magyar futballban jelenleg nagyjából egyedüliként jelenti a támadhatatlan pozitívumot, „szárnya alá vette” Dzsudzsákot is, ahogy a válogatottat. Ma úgy fest a helyzet ugyanis, hogy akinek Dárdaihoz némi köze van a magyar futballban, az mentesül az egyéb nyaggatások alól, a volt szövetségi kapitány hitelessége őt is hitelesíti. Dzsudzsáknak elég annyit mondania, hogy ő a Herthát akarja, Dárdai pedig őt, és ezzel máris százezernyien szurkolhatnak nekik, hogy összejöjjön.
Nem lett volna jobb, ha kevesebbet pörög a téma?
Holott a dolog onnan indult, hogy Dzsudzsákot már az előző szezonban összeboronálták szóban a Lazióval, az Interrel, a Liverpoolal, Bundesliga-csapatokkal, aztán görög, majd török élklubokkal. Nyilván ugyanaz a menedzser, aki annak idején szemrebbenés nélkül nyilatkozta, hogy Mahacskala a lehető legjobb választás (fél évet töltött ott), most a jelek szerint valódi csúcsligák világhírű csapatainál látja jó helyen ügyfelét. Kérdés: mi alapján? Ki vette ezt komolyan? És nem lenne-e jobb Dzsudzsáknak is, ha kicsit kevesebbet pörgött volna ez a téma, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna az igazi átigazolási időszak?
Huszonnyolc évesen, nemzetközi pályafutással a háta mögött nyilván lesz klubja előbb-utóbb, ha Moszkvában kell maradnia még félévig, akkor is. Azt se zárjuk ki, hogy egyszer csak ismét a Dinamo és az orosz liga lesz a legtökéletesebb választás a karrierje szempontjából (a kommunikációs szintjén) – egyet azonban tényleg sajnálhatunk a globális futball-és médiapiac által most virtuálisan ide-oda dobált játékossal kapcsolatban. Illetve kettőt.
A válogatottat mindig komolyan vette
Egy: Dzsudzsák Balázs a magyar válogatottat mindig komolyan vette. Amióta beindult felnőtt karrierje, a 2007-es válogatottbeli debütálása óta alapember a nemzeti csapatban és bárki volt a kapitány, bármilyen harmatos eredmények is születtek, sosem csinált ebből a kérdésből cirkuszt. Most pedig, pályafutása során először, egy valóban kijutásra esélyes válogatottban szeretne megfeszülni a sikerért – és közben azzal telik az ideje, hogy ide-oda röpköd európai városok között (vagy ő, vagy a neve), egyre alacsonyabban jegyzett csapatok miatt. Ha valamikor, az őszi Eb-selejtezők előtt ez tényleg senkinek se hiányzott.
Kettő: még mindig várunk és a jelek szerint várhatunk tovább, hogy Détári Lajos alig harminc éves nekifutása óta először ne csak hitegetés, hanem tény legyen, van az európai elit-szinten is piacképes, keresett, netán sztárként kezelt magyar labdarúgó. Dzsudzsákon kívül más ennek a lehetőségnek a közelében sincs és aligha lesz a közeljövőben. Nem jó szembesülni vele, hogy az ő esetében is egyre inkább illúziónak tűnik mindez.
Legalábbis, amíg a hírek arról szólnak (kattintson!), hogy még mindig a galambokat eteti és várja, hogy hátha a Hertha elad valakit, aki jelenleg az ő helyét foglalja. Augusztus vége még arrébb van, reménykedjünk.
