Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szombaton az év egyik legjobban várt mérkőzése következik, a Bajnokok Ligája döntője. Néhány óra erejéig egész Európa, de talán az egész világ Berlinre figyel, ahol a Barcelona és a Juventus csap össze a kontinens legrangosabb serlegéért. Papíron talán a katalánok az erősebbek, de nem szabad leírni az olaszokat, hiszen a fociban egy meccsen bármi előfordulhat. A torinóiak újból visszatértek Európa vérkeringésébe, ami az egész itáliai futballnak nagyon jót tehet. Mint ismert, utoljára öt éve volt csapatuk a fináléban, ami elég nagy fricska csizmaország futballjának.
A Rangadó.hu összeállításában összehasonlítottuk a két klubot a Bajnokok Ligája-történelmük alapján, illetve a két vezetőedzőt az eredményeik szerint.
Egy kis történelem
A Barcelona legutóbb 2011-ben nyert Bajnokok Ligáját, még a Guardiola-korszak idején. Mivel nem kell olyan sokat visszautazni az időben, nem meglepő, hogy a jelenlegi keret fele a Wembleyben is pályára lépett a Manchester United ellen. A katalánok sikeréhez nem is férhetett kétség, hiszen sokkal jobban játszottak, mint a vörösök. A frissen hosszabbító Pedro szerezte akkor a gránátvörös-kékek első találatát, erre azonban Rooney révén még a szünet előtt volt válaszuk az angoloknak. A második félidei rohamokat azonban már nem tudta állni a szigetországi együttes, Messi és Villa pedig eldöntötte a finálét. Erre a találkozóra a magyarok is büszkén gondolhatnak vissza, mert az összecsapás játékvezetője Kassai Viktor volt.
A Juventus legutóbbi döntője viszont 13 évvel ezelőtt volt. A 2002–2003-as idényben az olaszok uralták a kontinenst, ez abból is látszott, hogy az Old Traffordon a Juventus és az AC Milan feszülhetett egymásnak. A találkozó igazi itáliai stílusban zajlott, vagyis taktikusan, keveset kockáztatva játszottak a csapatok, ezért a rendes játékidőben és a hosszabbításban sem született gól, tehát jöhettek a tizenegyesek. Buffon megfogta Seedorf és Kaladze büntetőjét is, így a zebrák értek fel Európa csúcsára. A Bianconerinél a veterán olasz kapus az egyetlen, aki pályára lépett azon az összecsapáson, illetve Pirlo, de ő akkor még a milánóiakat erősítette.
Legutóbb egyébként a 1997–1998-as szezonban fordul elő, hogy egy spanyol és egy olasz csapat mérkőzött egymással a döntőben. Akkor a Real Madrid és a Juventus mérte össze az erejét, és végül a spanyolok 1-0-ra a nyertek.
A két fiatal stratéga párharca
Ezúttal nem rutinos rókák, hanem viszonylag fiatal vezetőedzők csapatai néznek egymással farkasszemet a döntőben. Az idény elején egyszerre kaptak lehetőséget, hogy egy topklub élén is megmutathassák tudásukat, de a kinevezéskor egyik trénert sem fogadták szívélyesen. Mindkét szurkolótábor úgy érezte, hogy Massimiliano Allegrinek és Luis Enriquenek is megfekszi a gyomrát ez a nagy falat. Ám végül erre hamar rácáfoltak, és jelen pillanatban ki lehet jelenteni, hogy az egyikük idén triplázni fog a csapatával, ugyanis a bajnokságot és hazai kupát már mindkét klub sikeresen abszolválta.
Massimiliano Allegri előnye lehet, hogy régebb óta van a pályán, mint a Barcelona trénere, továbbá négy évig volt az AC Milan vezetőedzője, amely akkor élklubnak számított Itáliában, ellentétben a mostani gárdával. Legnagyobb sikere kétségkívül az, hogy a milánóiakkal megnyerte a Serie A-t 2011-ben. Az európai kupasorozatokban viszont nem alkotott maradandót. Allegrit 2014 januárjában menesztették a piros-feketék éléről, mert huzamosabb ideig képtelen volt meggyőző teljesítményt nyújtani. A 47 éves trénernek azonban komoly hátránya lehet, hogy nem is játszott, és nem is edzősködött Itálián kívül.
Luis Enrique edzői szinten még nem ért el komoly sikereket, persze az ideit leszámítva. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is űzi olyan régóta a szakmát. Három évet edzősködött a Barcelona B-nél, majd 2011-ben az első felnőtt csapatához, az AS Romához szerződött. Érdekes, hogy a két edző már találkozott egymással, amikor a Roma a Milannal játszott a bajnokságban. Nagy reményekkel érkezett az olasz fővárosban, de finoman szólva sem váltotta meg a világot, a csapat pedig csak a hatodik helyet szerezte meg.
Talán több időt kellett volna neki adni, de a római publikumnak nem erénye a türelem. A tavalyi szezonban a Celta Vigónál kisebb sikereket ugyan elért, de ez mindössze annyi volt, hogy stabil középcsapatot csinált. Amikor a Barcelona élére kinevezték, először nem ment minden simán. Sokszor lehetett hallani, hogy összebalhézott a csapat legnagyobb sztárjával, Lionel Messivel. A végére viszont Enrique megbirkózott a feladattal, a szurkolók és a játékosok is elfogadták, az eredmények pedig jöttek.
