Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Tizenkilencből mindössze öt meccset nyert meg az AC Milan az olasz liga idei szezonjában – nem is csoda, hogy a Sassuolo elleni 4-3-as zakó után Massimiliano Allegrinek nem volt tovább maradása. Utódja az a Clarence Seedorf lett, aki korábban a csapat játékosa volt – ennek apropóján íme 10 személy, akik pályafutásuk befejezése után edzőként is visszatértek a már jól ismert közegbe.
Carlo Ancelotti (AC Milan, játékosként: 1987-92, edzőként: 2001-2009)
Azon kevesek egyike, akik mind a pályán, mind a kispadon BL-t nyertek. Összesen 17 címet nyert a Milánóban töltött öt plusz nyolc éve alatt, ebből négyszer emelhette magasba a legrangosabb európai kupát – kétszer játékosként, kétszer edzőként.
Fabio Capello (AC Milan, 1976-80, 1991-96/1997-98; AS Roma, 1967-70, 1999-2004; Juventus, 1970-76, 2004-2006)
A Milannál edzőként eltöltött első időszakában BL-t nyert. Ami viszont nagyobb siker, hogy minden együttesével megnyerte a Serie A-t legalább egyszer – bár a Juvéval szerzett bajnoki címeit a calciopoli miatt eltörölték.
Antonio Conte (Juventus, 1991-2004, 2011-)
13 évig robotolt a középpályán zebracsíkos mezben, csapatkapitánya volt a szinte mindent bezsebelő Juvénak. Amikor azonban 2011-ben visszatért, a torinóiak nem nagyon találták a formájukat. Az azóta eltelt két és fél évben ez megváltozott, két scudettót és két Szuperkupát nyertek, előbbiből pedig idén összejöhet zsinórban a harmadik. Erre Torinóban 79 éve nem volt példa.
Kenny Dalglish (Celtic, 1969-77, 1999-2000; Liverpool, 1977-90, 1985-91/2011-2012)
A Celticnél egyetlen Skót Szuperkupa-siker áll a neve mellett, nem is csoda, hogy a Vörösöknél emlékeznek rá szívesebben. Első liverpooli edzősége alatt három bajnoki címet és két FA-kupát nyert, majd a második korszakában sem távozott üres kézzel, Ligakupát emelhetett a magasba.
Didier Deschamps (Olympique Marseille, 1989-90/1991-94, 2009-2012; Juventus, 1994-99, 2006-2007)
Egy másodosztályba visszasorolt és a bundabotrány után összetört Juventust vett át a francia, és egyetlen ott töltött évében vissza is vezette őket a legjobbak közé. Marseille-ben aztán három Ligakupa és egy bajnoki cím után távozott, hogy Laurent Blanc utódja legyen a szövetségi kapitányi poszton.
Rudi García (Lille, 1982-88, 2008-)
Edzőként jobban megy neki, mint anno játékosként. Előbb felvezette a Dijon együttesét a Ligue 2-be, majd meglepetésre 2011-ben duplázott a Lille-lel.
Pep Guardiola (Barcelona, 1990-2001, 2008-2012)
Nem sok újat mondhatunk róla. 11 évet töltött a katalánoknál játékosként, majd négyet edzőként. A világ egyik legjobb trénerként tartják számon, sikerei magukért beszélnek.
Jürgen Klinsmann (Bayern München, 1995-97, 2008-2009)
Nagy álma volt, hogy visszatérjen Münchenbe, de mégsem sikerült ez úgy, ahogy eltervezte. Esélye sem volt, hogy rendbe szedje klubját, és már a szezon vége előtt ajtót mutattak neki a Säbener Straßén.
Bernd Schuster (Köln, 1978-80, 1998-99)
A kölniek történetük első kiesése után hívták vissza Schustert, akivel mindössze 10. helyen végeztek a Bundesliga 2-ben. Annyira elégedetlen volt játékosaival, hogy nem volt hajlandó velük bemenni az öltözőbe a félidőben. Nem ez volt a legfényesebb szezonja a kölnieknek.
Fatih Terim (Galatasaray, 1974-85, 1996-2000/2002-2004/2011-2013)
Minden idők egyik legjobb török játékosának tartják, de nem volt kupákban gazdag karrierje: a Galatával egyszer sem lett bajnok. Ezt aztán bepótolta a kispadon ülve: három időszaka alatt hat bajnoki címet, két kupát, sőt, UEFA-kupát is nyert.
