Az NB II őszi idényének utolsó mérkőzésén az MTK Budapest 1-0-ra legyőzte idegenben a Ceglédet, így pedig öt ponttal a Kisvárda, tizenöt ponttal pedig a Békéscsaba előtt telel az élen. A találkozó azonban nem csak emiatt marad emlékezetes a kék-fehérek vezetőedzője, Feczkó Tamás számára, hanem azért is, mert múlt hét vasárnap ült le a századik alkalommal a kispadra az NB II-ben.
A Balmaz Kamilla Gyógyfürdő korábbi trénere remek mutatókkal rendelkezik, száz összecsapásából ugyanis hatvanat megnyert, a Rangadónak adott interjújából pedig az is kiderül, melyik számára a legemlékezetesebb diadal, és mennyire beszédtéma a klubban az élvonal közeledése.
– Gratulálok a századik meccséhez és a hatvanadik győzelméhez. Emlékszik az első NB II-es találkozóra?
– Köszönöm szépen, természetesen emlékszem. Az is hasonlóan dolgos meccs volt, mint a múlt heti ceglédi, és a Balmazújvárossal ott is 1-0-ra nyertünk az Ajka ellen a 2014-15-ös szezonban – kezdte Feczkó, aki Supka Attila Szegedről való távozása után a legrégebb óta egyhuzamban az NB II-ben dolgozó tréner a jelenlegi mezőnyben. – Akkor az nagy szó volt, mert egészen az érkezésemig nullapontos volt tavasszal a csapat, az előtte lévő tizenkilenc meccsen pedig összesen két győzelmet aratott.
– És mi jut eszébe akkor, amikor megpillantja a száz meccs, hatvan győzelem mutatót?
– Hogy azon a másik negyven találkozón mi történt? A viccet félretéve, jól néz ki, hogy ennyi meccset megnyertünk a csapataimmal, de azt már több fórumon is elmondtam, szerencsés helyzetben vagyok, hogy Balmazújvárosban és az MTK-nál is remek játékosokkal dolgozhattam, dolgozhatok együtt Szergej Pacaj segítőmmel és a stábbal karöltve.
– Melyik a kedvenc a száz meccs közül?
– A századik, mindig az utolsó a legkedvesebb, főleg azért, amilyen körülmények között megszereztük a győzelmet, és ahogyan küzdött a csapat, ez nagyon pozitív volt. De természetesen emlékezetes a Balmaznál töltött első évemben a döntetlen, amivel bennmaradtunk, valamint a Kisvárda elleni hazai győzelem az előző szezonban, amivel feljutott a csapat az élvonalba, és az MTK-nál aratott első diadalt sem felejtem el.
– Vezet statisztikát a meccseiről?
– Nem igazán, de azt tudom, hogy a Nagyecsed edzőjeként az NB III-ban az első száz meccsemből ötvenötöt nyertem meg. Erre is nagyon büszke vagyok, de ott még egyedül dolgoztam, az pedig sokkal nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy már évek óta ilyen remek szakmai stábom van.
– De azért feltételezem az a cél jelenleg, hogy 117-nél több NB II-es meccs ne jöjjön össze egy darabig.
– Ez így van, ha lehet, ettől több ne legyen jövő nyártól, hiszen akkor az azt jelenti, hogy feljutottunk az MTK-val az élvonalba. De ha már a céloknál tartunk, bízom benne, hogy 117/77-es győzelmi mutatóval búcsúzok a másodosztálytól.
– Nagy esély mutatkozik a feljutásra, hiszen tizenöt pontra vannak a harmadik helyezettől. Most már azért feltételezem egyre hangosabban, bátrabban mernek beszélni a az NB I-ről?
– Valóban, a tabella nem hazudik, de azért tizenhét nagyon kemény mérkőzésünk van hátra. Nagy a tizenöt pontos előny, de nagyon sokat is dolgoztunk érte, ahhoz pedig, hogy ezt megtartsuk, még több munkára lesz szükség. Ha pedig sikerül a feljutás, fontos, hogy a következő szezonra is kitartson ez a lendület.
– Az előző szezonban a Balmazzal 73 pont elég volt a feljutáshoz. Ehhez most már csak 21 pontot kell gyűjteni, de valószínűleg kevesebb is elég lesz. Szokott számolgatni?
– Én személy szerint nem, de Zakor Sándor vezérigazgató hetente megemlíti, hogy hány pontra van még szükségünk ahhoz, hogy biztosan feljussunk, így naprakész tudok lenni.
– A játékosok között szóba jön az NB I?
– Nem igazán, csak is a heti munkával és a mérkőzéssel foglalkozunk. Majd ha elértük a célunkat, akkor tudunk erről bővebben beszélni. Szerencsére okos és motivált játékosaim vannak, akik csak a következő cél érdekében dolgoznak, a távolabbi célokat e mögé tudják helyezni.
– Hogyan telik majd a téli szünet? Szabadságon van már a csapat?
– A záró vacsorát a Cegléd elleni találkozó utáni este megtartottuk, ez nagyon jó hangulatban telt. Szerencsére egy kezdőcsapatnyi játékos maradt a buli végéig, és ahogyan a pályán közösen érik el a célokat, itt is közösen indultak haza. Két hét pihenő következik, ezután pedig egyénileg kezdenek el dolgozni a játékosok, hogy januárban ott tudjuk folytatni a munkát, ahol befejeztük.
– Tavaly decemberben az angol Premier League-ben szerplő West Bromhoz utazott tanulmányi útra Szergej Pacajjal, valamint az orosz FK Rosztov szakembereivel is sikerült találkoznia önnek és stábjának. Ezúttal tervez hasonló utat?
– Igen, szervezés alatt van, hogy meglátogatunk egy spanyol élvonalbeli csapatot, valamint nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a kazah Asztana hogyan tud évek óta ilyen sikereket elérni, valószínűleg a dubaji edzőtáborukba januárban ki tudunk utazni.
