A Csákvár hazai pályán 2-2-es döntetlenre végzett a Zalaegerszeggel a másodosztály vasárnapi játéknapján. A csákvári klubhonlapról kiderült, hogy nem Kassai Viktornak a szombati Vasas–Ferencváros rangadón kifejtett tevékenysége volt az egyetlen, ami heves vitákat váltott ki az elmúlt hétvégén, hiszen Solymosi Péter produkciója is messze volt a tökéletestől.
„Az első percben olyan szituációt követően került a labda a hálónkba, amilyenre a legöregebb futballrókák sem emlékeznek: Pintér Bence két lépésre az alapvonaltól a saját kapufánkra passzolta a labdát, amely megállt a vízben, így a leggyorsabban észlelő Ekker Milánnak nem okozott gondot a hálóba kotorni.”
„A második Zete-gól tizenegyesből született, és még a vendégjátékosok is lóhalálába megindultak saját kapujuk felé a szögletet követően, amikor felharsant Solymosi játékvezető sípszava. A rutinos bíró mindenki elképedésére olyan esetért ítélt büntetőt a kék-fehérek javára, amelynél a sértett fél, Nagy Tamás el sem esett…”
A szerző rendkívül sportszerűen hozzáteszi, hogy amikor a meccs utolsó percében a Csákvár egyenlített, kapustámadásért akár kifelé is ítélhetett volna a játékvezető. „Sajnos lerontotta a meccs élvezeti értékét a nézők szemében a rutinos Solymosi Péter játékvezető ténykedése. Érthetetlen ítéleteivel, a nevetséges tizenegyessel – végeredményt befolyásoló hiba volt –, az elmaradt sárga lapokkal – amely kiállítást is ért volna – mindkét fél kárára sűrűn tévedett, így a játékosok egy idő után elveszítették a fonalat, mit szabad és mit nem egy-egy ütközés, szerelés alkalmával.”
És végül a lényeg: „a rendkívül nehéz talajú játéktéren, az NB II-ben ritkán látható, remek iramú, élvezetes meccset vívtak a felek; mindkét csapat az utolsó pillanatig győzelemre játszott, így jár a dicséret a játékosoknak.”
