NB II

A kezdeti gyengélkedés után talpra állt a Békéscsaba

Zoran Szpisljak vezetőedző szerint csak a tavasszal fog eldőlni, hogy melyik csapatoknak lesz esélye az NB I-be való feljutásra.

Tizenhat forduló után az NB II ötödik helyén áll az élvonaltól búcsúzó Békéscsaba 1912 Előre együttese, amely három ponttal van lemaradva a feljutást jelentő pozíciótól. A viharsarki együttes vezetőedzője, Zoran Szpisljak a Rangadónak nyilatkozott az eddigi szereplésről, és jövőbeli várakozásairól.

– Az első négy fordulóban kicsit gyengébben kezdtük, ami kicsit meg is fogta a játékosokat, de úgy érzem, hogy utána talpra állt a csapat – kezdte érdeklődésünkre Zoran Szpisljak. – Idővel helyükre kerültek azok a tényezők, amiket felépítettünk, és beérett a munka, amit befektettünk. Zsinórban nyertünk hat mérkőzést, aztán beindultak a Magyar Kupa-meccsek is, de azt gondolom, hogy a csapat elég stabil játékot mutatott. Többször is volt, hogy nem szereztünk pontokat, de a csapat jól játszott, sok helyzetet alakított ki. Ezen természetesen javítani fogunk, de nem szabad elfelejteni, hogy új kerettel vágtunk neki a szezonnak, a tavalyihoz képest mindent újra fel kellett építeni. A csapat már elkezdte megmutatni az igazi karakterét, és továbbra is ezen dolgozunk. Jelen pillanatban az a legfontosabb számunkra, hogy a többiekkel versenyben legyünk. Úgyis majd csak a bajnokság második részében fog eldőlni, hogy kinek van nagyobb esélye a feljutásra.

– Mi volt a probléma az első néhány fordulóban?

– Ez eléggé összetett dolog, hiszen abban az időszakban én is betegséggel bajlódtam. Sajnos nem tudtam százszázalékosan a csapat mellett lenni, ez is lehet az egyik része. Az érkező játékosoknak is kellett idő, hogy beilleszkedjenek. Sok apró tényező volt, ami abban a pillanatban még nem állt helyre, de ahogy zajlott a bajnokság, hétről-hétre lehetett látni, hogy a csapat fejlődik.

– Mi az a karakter, amit a csapat már kezd megmutatni a meccseken?

– Ez már a harmadik évem Békéscsabán, és úgy gondolom, hogy már kialakítottunk egy olyan stílust, amelyről tudják, hogy szervezett, agresszív védekezésből indítjuk a támadásainkat. Az alapunk, hogy stabil védekezés legyen az első, és abból kell indítani az akciókat. Ez nem jelenti azt, hogy mi nem akarunk, vagy nem játszunk támadó futballt, hanem a pálya bizonyos részén szeretjük felállítani a védelmünket, és abból akarunk támadásokat vezetni.

– Továbbra is a feljutás a Békéscsaba célja az idei szezonban?

– Jelen pillanatban az a célunk, hogy versenyben tartsuk magunkat a többiekkel. A feljutás majd csak az utolsó hat-hét fordulóban fog eldőlni. Jelenleg versenyben akarunk lenni, mert csak akkor van esélyünk. Hosszú távon gondolkozva természetesen az NB I is a céljaink között van.

– Mennyire figyeli az ellenfeleket, riválisokat? Meglepte a Puskás Akadémia megtorpanása, vagy éppen a Nyíregyháza visszaesése?

– Azok csapatok egytől egyik a felsőházban szerepelnek, akiket a szezon előtt a feljutásra esélyes klubok között emlegettek, szóval nagy meglepetések azért nincsenek. Persze mindenki várta, hogy a Puskás Akadémia simán vezesse a bajnokságot, de eddig a Balmazújváros, aki többet mutatott. A lényeg, hogy a csapatok nagyon közel vannak egymáshoz, rendkívül kicsi a pontkülönbség, már egy-két meccs leforgása alatt is sok minden változhat a tabellán. Természetesen figyeljük a riválisokat, elemezzük, hogy van-e esetleg valamilyen változás a játékstílusukban.

– A hétvégén nem rendeztek fordulót az NB II-ben. Pihenőt kapott a csapat, vagy ez idő alatt is folyt a munka?

– Pénteken kora délután a SZEOL ellen játszottunk edzőmeccset, amely kettő-kettő lett. Az eredmény nem tükrözi, amit mutattunk a pályán, mert sok helyzetet kialakítottunk. Azért volt szükség erre, hogy meccsritmusban maradjunk, illetve saját nevelésű, utánpótláskorú játékosokat akartunk megnézni, hogy jelenleg milyen szinten vannak. Őket is kipróbáltuk, és úgy érzem, hogy hasznos meccset játszottunk. A csapat hétvégére két nap szünetet kapott, meg tudták nézni a válogatott selejtezőjét, aztán hétfőn délután találkoztunk ismét és elkezdtük a heti munkát.

Olvasói sztorik