Szombaton a Puskás Akadémia ellen 2-0-ra elveszített hazai mérkőzés után lemondott a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzői posztjáról és elköszönt a csapattól Mátyus János, miután a klub vezetőségétől a találkozó hetében ultimátumot kapott, miszerint a következő két bajnokin hat pontot kell szereznie a csapatnak. Ez nem sikerült, így nyírségi klub mellett az NB III-ba való kizárás után kitartó fiatal szakember távozni kényszerült. A búcsúzó tréner a Rangadónak adott exkluzív interjút.
– A meccs után még nem éreztem, hogy mi ennek a folyamatnak a vége. Nehéz szívvel búcsúztam el, mert talán mondhatom, hogy nagy dolgokat tettem, és nagy dolgokat szerettem volna még elérni. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtam befejezni. Meg kell emésztenem, és mennem kell tovább – kezdte Mátyus János. – Ez igazából nem az én döntésem volt. Kaptunk egy ultimátumot, amely arról szólt, hogy a következő két meccsen hat pontot kell szereznünk. Mivel nem teljesítettük, tudtam a dolgomat.
– Ez volt életem legszebb időszaka edzőként – folytatta a szakember. – Elmondtam már, hogy szinte napra pontosan két évet töltöttem Nyíregyházán, és az utolsó egy hónapot leszámítva minden a sikerekről szólt. Az elmúlt hónap sajnos gyengébbre sikerült, belekerültünk egy hullámvölgybe, amelyből nem tudtunk kijönni. Nagyon sajnálom, de biztos vagyok benne, hogy néhány hét, néhány hónap múlva nekem ez csakis szép emlék lesz.
– Nagyon csalódott a történtek miatt?
– Természetesen, hiszen elkezdtem itt valamit. Az első évben szerencsére csont nélkül bennmaradtunk az NB I-ben, majd a kizárás után itt maradtam, és simán megnyertük az NB III-at, feljutottunk a másodosztályba. Itt nagy váltás volt, hiszen távoztak a légiósaink. Új kerettel kellett harcba szállnunk, ennek ellenére jól kezdtük ezt a harmadik fejezetet is, de ez már számomra csonka marad.
– A hétvégi sorsdöntő meccs után úgy nyilatkozott, hogy a vezetőség irreális célokat tűzött Ön és a csapat elé…
– Ezzel kapcsolatban fél információk jelentek meg. Úgy fogalmaznék, hogy ez a keret – amit Révész Bálint pénzéből Brekk János segítségével összeállítottunk – alkalmas arra, hogy az NB I-be jutásért küzdjön. Arra, hogy megnyerje a bajnokságot, vagy a második helyen végezzen, azt nem tudja senki garantálni. Aki figyelte a mi életünket az láthatta, hogy a legutóbbi Puskás elleni meccsen Máté Péter és Dvorschák, a két belső védőnk, Tisza és Rudolf, a két kulcsjátékosunk, valamint Dragóner, a legjobb fiatalunk, sérülés miatt nem játszott. A keret alkalmas lenne, hogy küzdjön a feljutásért, de a jelenlegi csapat ennyi sérülttel már nem.
– A vezetőség az említett ultimátumnál nem vette figyelembe a csapatnál kialakult nem mindennapi sérüléshullámot?
– Nyilvánvalóan nem, de ez nem is az én dolgom. Ez az ő döntésük volt, így tették elém.
– Sajnálja, hogy nem tudja betartani a kizárás után tett ígéretét, miszerint visszajuttatja a Nyíregyházát az NB I-be?
– Pontosan ez a legfontosabb, és amit nagyon sajnálok, mert éreztem magamban az erőt, és úgy érzem, hogy meg tudtam volna ezt oldani. A jelenlegi helyzetben a téli szünetig ki lehetett volna tűzni célként, hogy maradjunk lőtávolon belül, és ehhez hozzáteszem, hogy most négy pont a Nyíregyháza lemaradása a második helytől, ami abszolút ledolgozható. Ezt tűztem volna ki reális célként magam és a csapat elé, és ennek mentén próbáltunk dolgozni, de sajnos ez már más edzővel fog zajlani. Ha a Szpari decemberben ott lesz a harmadik-negyedik helyen, maximum négy-öt pontos hátránnyal, akkor a tavasszal, amikor a sérültek visszatérnek, reális esélye lesz a csapatnak a feljutásra.
– Mihez kezd most? Mik a tervei a közeljövőben?
– Egyetlen jó dolog a sok rosszban, hogy többet lehetek a fiaimmal, a héten már visszaköltözök Budapestre. Visszaülök az iskolapadba a Testnevelési Egyetemen, befejezem a mesterképzést, illetve várom, hogy melyik tulajdonos számol velem, érzem magam az erőt, készen állok a következő feladatra. Hétfő van, és már most hiányzik az edzés, nekem ez az életem.
