Tischler Patrik 2013 óta erősíti a Puskás Akadémia együttesét. A 25 éves csatár tavaly ősszel nem volt valami jó formában, ezért a felcsútiak kölcsönadták a Videotonnak, ahol a tavaszi szezon végére többé-kevésbé belelendült a játékba. Kölcsönszerződése június 30-ig érvényes volt és szokatlan módon egészen addig a napig a fehérváriakkal edzett, nem tért vissza korábban az akadémiára. A Rangadó.hu a nyaráról és csapata gyenge NB II-es rajtjáról kérdezte a támadót.
– Miért töltötte ki fehérvári kölcsönszerződését az utolsó napig?
– A Videoton és jómagam is szerettük volna meggyőzni a Puskás Akadémiát, hogy a fehérváriaknál maradhassak, de mindenképpen szerettek volna visszahívni. Bognár Györggyel is leültünk beszélgetni. Mivel a szerződésem még két évig érvényes, nem igazán volt más választásom, mint az NB II-ben játszani.
– Tehát nem arról volt szó, hogy Bognár György meggyőzte, hogy Felcsúton játsszon?
– Nem. Minden játékos szeretne az első osztályban futballozni a második vonal helyett, ez ellen nem igazán lehet érvelni. Elmondta, hogy szüksége van rám és mivel szerződés is köt hozzájuk, ez az opció maradt.
– Így arról is letett, hogy a nyár folyamán más csapatba igazoljon?
– Puhatolózások voltak, külföldi és magyar csapat is keresett, de ezek a menedzseremen keresztül történtek és nem is igazán konkretizálódtak, mivel a Puskás Akadémia nem szeretne megválni tőlem, ezt Bognár György és a vezetőség is egyértelműen kijelentette. Jó volna az élvonalban szerepelni, de ha itt kell helyt állnom, akkor itt szeretném gólokkal segíteni csapatom, hogy minél hamarabb meglegyen a feljutás.
– Melyik csapatok érdeklődtek még a Videotonon kívül?
– Felesleges volna nevekről beszélni, hiszen mindössze tapogatózások voltak, amelyek hamar elhaltak.
– Tagja volt annak a 2011–2012-es idényben az MTK-nak, amely a másodosztályban szerepelt. A feljutás után gondolt arra, hogy karrierje során még kénytelen lesz visszatérni az NB II-be?
– Legfeljebb a pályafutásom vége felé számítottam rá. Nem hittem volna, hogy még egyszer kiesek a csapatommal. Persze, őszintén szólva az említett NB II-es szezon talán még jót is tett a fejlődésem szempontjából. Még nagyon fiatal voltam, de szinte az összes meccsen szerepet kaptam, szoktam a felnőtt futballt.
– Merész volna azt kijelenteni, hogy a Puskás Akadémia jelenlegi kerete – több válogatott játékossal és kipróbált NB I-es labdarúgóval – az elmúlt évek legerősebb NB II-es csapatát alkotja?
– Egyáltalán nem. Már csak a nevekre rápillantva is látszik, hogy remek futballisták alkotják a PAFC-ot. Ez viszont nem azt jelenti, hogy egyenes út nyílik az első hely felé, hiszen minden rivális „az életéért játszik” ellenünk. Csúsznak-másznak, rúgnak-csípnek. Ez természetes is, hiszen úgy vannak vele, a miénk NB I-es szintű keret és igyekeznek felnőni hozzánk. Tudnunk kell kezelni ezt. Minden meccsünk rangadó lesz, nem mindig érvényesül a papírforma – lásd például a szerdai, Kozármisleny elleni találkozót, ahol vereséget szenvedtünk.
– Ha már vereség: mi a gyengébb kezdés oka? Három fordulót követően mindössze négy ponttal rendelkezik a PAFC.
– Pillanatnyi forma kérdése. Hétvégén megvertük a Szolnokot, most a Szolnok megverte a Kisvárdát. Körbeverések vannak és lesznek is. Jobban kell koncentrálnunk, egy NB II-es meccs mást követel meg, mint egy élvonalbeli. A lehető leggyorsabban be kell fejeznünk a helyzeteinket, hogy eldöntsük a mérkőzést, mert minden eltelt perc az ellenfél malmára hajtja a vizet. Emellett a pontrúgásokra is kiemelten figyelnünk kell, nagy hangsúlyt fektetnek rá a csapatok. Szinte minden kapott gólunk ebből született.
– Lesz gondja a feljutással a szezon végén a Puskás Akadémiának?
– Úgy érzem, nem. Bízom magamban és a csapatban. Nem lesz egyszerű, hullámhegyekkel és völgyekkel is számolni kell, de remélem, érvényre tudjuk juttatni a pályán azt, amit szeretnénk.
– Bognár György szakmai igazgató mennyire szól bele a csapat életébe?
– Nap, mint nap ott van, valamennyire bele is szokott szólni. Elmondja a véleményét és azokat a dolgokat, amiket ő lát. Edzéseken legtöbbször csak figyel, de ha van észrevétele, megosztja velünk is. Az öltözőbe is bejön, igyekszik beszélgetni a játékosokkal a problémákról, a helyzetről. Szinte olyan, mintha edző lenne, szerintem remek meglátásai vannak. Több szem többet lát, nagy segítség a jelenléte.
