Rokob Péter beszélgetése Király Józseffel, az MTE 1904vezetőedzőjével, abból az alkalomból, hogy a mosonmagyaróvári csapat az NB III Nyugati-csoportjából hosszú idő után visszajutott a másodosztályba.
– Tíz évvel ezelőtt játékosként, az idén pedig edzőként sikerült az NB II-es induláshoz segítenie az MTE-t. Lassan legenda lesz Mosonmagyaróváron?
– Dehogy leszek legenda! Akkor is és most is a klub, a közösség és a csapat érte el a sikert. Boldog és büszke vagyok, hogy részese lehettem és ezzel örömet szereztünk a városnak. Köszönettel tartozom az MTE vezetőinek, a munkatársaimnak, a játékosaimnak és a szurkolóknak, hogy hosszú idő után ismét NB II-es tagságnak örülhetünk. Mosonmagyaróvár és a klub az életem részévé vált, mert itt élek és dolgozom. Számomra a család és a labdarúgás a legfontosabb. A két kisfiam is itt focizik, ebben a klubban, és ahogy a többi gyerek, ők is az MTE felnőtt játékosait tartják a példaképeiknek. A családi napunkon aláírásokat gyűjtöttek tőlük a karjukra és azóta alig tudjuk rávenni őket a feleségemmel az alapos fürdésre – mesélte Király József.
– Ebben a szezonban dolgozik először vezetőedzőként a nemzeti bajnokságban. Számított ilyen sikeres bemutatkozásra?
– Vezetőedzőként eddig valóban csak a megyei bajnokságban és utánpótlás korosztályokban dolgoztam. A nemzeti bajnokságban Soós Imre, Csank János és Sisa Tibor pályaedzője voltam Gyirmóton és ezt a szezont is így kezdtem Vágó Attila mellett itt az MTE csapatánál. Tavaly nyáron ő alapozta meg ennek a csapatnak a sikerét elsősorban azzal, hogy remek labdarúgókat igazolt Mosonmagyaróvárra. A távozása után, az őszi szezon hajrájában vettem át a vezetőedző-szerepet, és szerencsére a labdarúgóink ezt zökkenőmentesen elfogadták. Változtattam néhány taktikai elemen és a játékrendszerünkön, de igazából a téli felkészülés során formáltam a saját képemre a csapatot. Az élet alakította így, hogy most vezetőedzőként dolgozom, de ettől nem lettem más ember és más edző sem.
– A szakmában azt tartják Király Józsefről, hogy nagy alázattal játszott és most edzőként is ugyanígy dolgozik. Honnan ez az erő és elhivatottság?
– Még nem voltam 17 éves, amikor bemutatkozhattam az élvonalban az UEFA Kupában menetelő Videoton csapatában, amelyet Kovács Ferenc irányított. Én tehát egy jó iskolából kerültem ki és játszhattam több száz mérkőzést az élvonalban és a másodosztályban. Sikerült az olimpiai válogatottban is bemutatkoznom és labdarúgóként mindezt elsősorban a felkészültségemnek, a munkabírásomnak köszönhettem. Úgy gondolom, hogy ilyen „munkás” edző is lett belőlem, mert szeretek a pályán lenni és dolgozni. Az NB III csapatoknál több helyen öt-hat edző is foglalkozik a felnőtt kerettel, mi pedig hárman csináljuk végig a tavaszi szezont a kapusedző Boros Lukáccsal és Szitás László erőnléti edzővel. Az viszont példaértékű, ahogy a klub mögöttünk áll, mert minden segítséget megkapunk a vezetőktől, a technikai és az edző kollégáktól.
– Egyértelműen a feljutás volt a klub célja, de ehhez képest nagyon csendesen, szerényen érkeztek a hírek a klubról. Szándékos volt ez a visszafogottság?
– Eleinte bántott bennünket, hogy velünk nagyon keveset foglalkoztak a Győri ETO FC gárdájához képest. Később viszont már a hasznunkra vált ez, mert motiválta a csapatot. De továbbra is inkább a pályán akartuk megmutatni, hogy felvesszük velük a versenyt. Azt pontosan tudtuk, hogy a labdarúgó akadémiai és a szakmai hátterükkel nem lehet felvenni a versenyt, ezért inkább csendesen dolgoztunk és mindig a soron következő mérkőzésre készültünk. Soha nem kételkedtünk abban, hogy sikerül feljutnunk a második vonalba. Azt gondolom, hogy az eredményeink pedig igazolják, hogy egyenletesebb volt a teljesítményünk a nagy rivális győri gárdánál.
– Nagyon ritka, hogy egy bajnokság során ne legyen egy rosszabb periódusa, hullámvölgye egy csapatnak. Az MTE gárdája hogyan tudta elkerülni ezt?
– Valóban sikerült egy-egy döntetlen vagy vereség után már a következő mérkőzéseken javítanunk és így gyűjtenünk tovább a bajnoki pontokat. Ez a csapatunk, a játékosaink mentális erejét bizonyítja azt, hogy leginkább akarati tényezőkben tudtuk felülmúlni a vetélytársainkat. Minden játékosunk hozzá tudott tenni a sikerhez és szerencsére a komolyabb sérülések is elkerültek minket. Sikerült az edzésmunkát is optimálisan beállítanunk és az eltiltások miatt hiányzó labdarúgóinkat is pótolnunk. Mindent elmond a keretünkről, hogy nagyon nehéz volt nekem kijelölni a kezdő-tizenegyet, mert a játéklehetőséget mindenki megérdemelte volna.
– A hazai labdarúgásban már az is jó aránynak számít, ha az új igazolások fele megfelel. Az MTE csapatához ebben a szezonban érkező labdarúgók viszont mindannyian maradéktalanul beváltak.
– Nagyon alaposan átgondoltuk, hogy milyen kerettel dolgozzunk és valóban sikerült jól választanunk. Nagyon jó képességű és beállítottságú játékosok érkeztek hozzánk a nyáron és a télen is. Mindannyian nyerő típusú labdarúgók és az arány is jó a csapatban, a rutinosabb és fiatalabb labdarúgók tekintetében. Soha nem egyszerű egy csapat keretét összeállítani, mert abban egyensúlyban kell lennie a szakmai elképzeléseknek és a lehetőségeknek. Nálunk ez most sikerült és ez elsősorban az elnökünk Drescher Ottó érdeme, aki maximális partner volt ebben. Mindent megtett azért, hogy a bajnokság során nyugodtan dolgozhassunk és így nekünk csak játékra, a feladatunkra kellett koncentrálnunk. A mai labdarúgásban alapvető feltétel ez, mert jó játékosokat lehet igazolni, de később egyáltalán nem mindegy, hogy milyen társaságot, közösséget alkotnak, hogyan motiváljuk és tartjuk tűzben őket.
– Az eredményességet tényleg nem kell megmagyarázni a labdarúgásban. Viszont az egy másik kérdés, hogy mennyire volt elégedett az edző a csapata játékával?
– A téli felkészülésünk után érezhető volt, hogy tudjuk alkalmazni azt a taktikát és stílust amit elterveztünk és gyakoroltunk. A tavaszi rajtunk is jól sikerült és később sem maradt bennem hiányérzet a játékunkat illetően. Mindvégig csapatként működtünk és a nehezebb szakaszokon pedig átlendítettek a már említett kiváló egyéni képességek. Volt olyan mérkőzésünk, amikor a cél érdekében kicsit vissza is kellett fogni a csapatot. Nem mondtunk le a bajnoki címről, de a feljutást jelentő helyünket nem akartuk kockára tenni.
– Nagy kihívás lesz az NB II a klub és a csapat számára. Mi lehet a reális elvárás az MTE 1904 számára abban a mezőnyben?
– A nemzeti bajnokság második vonalában nagyon erős lesz a mezőny. Rengeteg mérkőzés, kemény erőpróbák és sok utazás vár itt ránk. Az első évben nem lehet más a célunk, minthogy megragadjunk ebben az osztályban. Ehhez szükséges egy megfelelő, legalább 22 játékosból álló keret és alapos szakmai, orvosi és rehabilitációs háttér. Ha ezt sikerül felállítanunk és okosan tudjuk hasznosítani majd a tapasztalatinkat, akkor lépésről, lépésre haladva, stabil másodosztályú csapat lehetünk. A létesítményünk folyamatosan szépül és szerencsére a szurkolónk száma is emelkedik. Nagy feladat lesz helytállni ebben a bombaerős NB II-es mezőnyben és ehhez meg kell őriznünk az értékeinket. Elsősorban a hitelességre, a kiszámíthatóságra és arra az őszinte és családias légkörre gondolok, amely ebben a bajnokságban kialakult a csapatunk körül – mondta végül Király József.
