A szezon előtt talán nem sokan gondolták volna, de az NB II 19. fordulójának egyik rangadója – a két csapat formáját és tabellán elfoglalt helyezését tekintve – a vasárnap 14 órakor kezdődő Siófok–Kisvárda találkozó lesz.
A házigazda balatoniak a fordulót megelőzően a tabella hatodik, a keletiek pedig a hetedik helyén tanyáztak. Előbbi 28, utóbbi 27 pontot gyűjtött, vagyis látótávolságban van számukra a dobogó. A mindkét csapat számára nagy téttel bíró találkozóról és az eddig remekül alakuló idényükről kérdezte a Rangadó.hu Goran Kopunovicsot a Siófok, illetve Soós Imrét a Kisvárda vezetőedzőjét.
– Mit vár a vasárnapi tévés meccstől?
Goran Kopunovics: – Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a három tavaszi idegenbeli siker után hazai pályán szinte már elvárják a csapatomtól a győzelmet. Ez egyrészt hízelgő, másrészt viszont felesleges teher, mert minden mérkőzés más és más. Attól, hogy az előző fordulókban kijött nekünk a lépés, még nem szabad azt gondolnunk, hogy egy kész csapat vagyunk, sőt mi több, a Kisvárda a favorit. Nagyon jó ellenféllel játszunk vasárnap, akik remekül erősítettek a télen. Az esélyeket illetően szeretek óvatosan nyilatkozni, de bízom benne, hogy nem csak nevében, hanem színvonalában is rangadó lesz a meccs.
Soós Imre: – Nagyon jó összecsapásra számítok, hiszen remek formában lévő két csapat találkozik. A Siófok egyedüli csapatként százszázalékos a tavaszi idényben, de mi is veretlenek maradtunk a téli szünet óta eltelt három fordulóban, amire rajtunk és persze a Siófokon kívül csak a Gyirmót és a Csákvár volt képes. Valóban rangadót játszunk tehát vasárnap, ennek ellenére – a taktikai felkészülést leszámítva persze – ugyanúgy készültünk a héten, ilyen tekintetben nem teszünk különbséget ellenfél és ellenfél között.
– Mit gondol, mi a legnagyobb erőssége csapatának?
Kopunovics: – A legnagyobb erősségünk az állandóság. Sok csapattal ellentétben nálunk nem volt nagy jövés-menés, mi nyár óta ugyanazokkal a játékosokkal dolgozunk, az összeszokottság pedig kezd látszani a csapaton. Hihetetlenül kemény munka van mögöttünk, a téli alapozást is teljes erővel végignyomtuk, ennek köszönhetően taktikai és erőnléti téren is rengeteget tudtunk fejlődni.
Soós: – Mindenképpen erősségnek mondanám, hogy a télen a csapat gerince együtt maradt, sőt olyan remek játékosok is érkeztek, mint Délczeg, Bagi vagy Ribánszki. Jól működő rövidpasszos játékot játszunk, azt gondolom, hogy a támadófoci az erősségünk, amit talán a bajnokság holtversenyben szerzett legtöbb gólja is alátámaszt. A drukkerek is hatalmas lökést adnak a csapatnak, valószínűleg mi rendelkezünk a második liga legtöbb szurkolójával, akik ráadásul még idegenbe is elkísérik a csapatot. Az ő segítségükre nagy szükségünk lesz a Siófok ellen is.
– Mit tart az aktuális ellenfél erősségeinek és gyengéinek?
Kopunovics: – A Kisvárda már egy kész csapat, nagyon jó játékosok alkotják a keretét. Rajczi Pétert senkinek sem kell bemutatni, de a télen is remek játékosok érkeztek, posztra igazoltak. Ez mutatja, hogy anyagilag is erősek, náluk valószínűleg egy másik koncepció, egy másik filozófia szerint építik a csapatot, mint mi itt, Siófokon. Gyengeséget nem igazán emelnék ki, de mindenképpen hátránynak mondanám, hogy nehéz a sorsolásuk, sorozatban negyedszer játszanak idegenben. Sokat utaznak, ez pedig rengeteg energiát tud felemészteni.
Soós: – Több rutinos játékos is van a keretükben, ebből egyértelműen profitálnak. Ivancsics, Tamás, Nagy Dániel és Mogyorósi is kiváló labdarúgó, hogy csak néhányukat említsem. A gyengéjükről egyelőre nem mondanék semmit, természetesen elemeztük a játékukat, kerestük a gyenge pontjaikat, a mérkőzésen majd kiderül, hogy ezeket mennyire tudjuk kihasználni.
– Elég erősnek látja csapatát a feljutáshoz? Cél-e az élvonalba kerülés?
Kopunovics: – Nem, egyértelműen nem. Természetesen maximalista vagyok, de fontos, hogy két lábbal álljunk a földön, és tudjuk, hogy pontosan hol tartunk. Az idei cél a biztos bennmaradás, ezt megszerezve pedig a minél jobb középmezőnybeli hely volt, ezt – azt hiszem – eddig sikeresen teljesítettük is. Veszélyes szakma a miénk, mert bár most jól megy a csapatnak, elég két-három rosszabb mérkőzés, és máris négy-öt hellyel lejjebb találhatjuk magunkat, ezért nem is nézem szezon közben a tabellát. Meccsről-meccsre készülünk, megpróbálunk minél jobban teljesíteni a soron következő fordulóban, aztán megyünk tovább.
Soós: – Úgy mondanám, hogy nem elvárás. Egyelőre a játékosokkal és a vezetőséggel sem beszélünk a feljutásról. Kisvárdán sosem mondtuk, hogy a feljutás a cél, ezt csak Gyirmóton, Mezőkövesden és talán Zalaegerszegen jelentették ki. Nálunk a szezon előtt a hetedik-tizenegyedik hely megszerzése volt a kitűzött cél, ez a jó eredmények után a dobogóra módosult, nagyszerű lenne érmet szerezni, de semmiféle teher nincs a csapaton ezzel kapcsolatban.
– Ha az első két hely valamelyikén végeznek, vállalják az NB I-es indulást?
Kopunovics: – Ha úgy alakul, vállaljuk, ez száz százalék. Ha ez sikerülne, én lennék a legboldogabb ember, de még egyszer: jelenleg ezt nem tartom reálisnak, és különben is korai még matekozni.
Soós: – Ha odaérünk a feljutást érő helyek egyikére, az egy új helyzetet teremt. Nem a játékosoknak, hanem a vezetőségnek. Ha ez a helyzet áll elő, akkor az ő dolguk lesz a lehetőségek mérlegelése és a feltételek megteremtése, de szerintem nem bánnák ezt a feladatot.
