Hét győzelemmel, 2 döntetlennel és hat vereséggel az NB II negyedik helyén telel a Szeged 2011-Grosics Akadémia együttese. A szegediek az élvonalbeli klubok példáját követve a törökországi Belekben edzőtáboroznak, a Rangado.hu pedig a szállodában beszélgetett a csapat nyáron kinevezett vezetőedzőjével, a korábbi 27-szeres magyar válogatott csatárral, Klausz Lászlóval.
– A negyedik helyről várják a folytatást, bizonyára elégedett az őszi szerepléssel…
– Újonc edzőként nagy reményekkel vágtam neki az egész szezonnak. Elég jól kezdtünk, odahaza a bajnokesélyes Gyirmót ellen sok kihagyott helyzettel, jó játékkal gólnélküli döntetlent játszottunk. A második forduló is kecsegtető volt a későbbiekre nézve, hiszen nyerni tudtunk Siófokon, ahol előtte a Dunaújváros például kikapott. Ezt követően jött egy kisebb hullámvölgy, két nagyobb arányú vereségbe szaladtunk bele. Akkor kezdtem észrevenni, hogy a csapatnak kicsit mást kellene játszania, , és akkor visszahúztam a karmaimat a támadójátékot illetően. Utána kialakult a játékunk, amit folyamatosan tudtunk hozni. Elégedett vagyok az őszi szezonnal, de van bennem egy kis hiányérzet, mert ha egy picit még jobban koncentrálunk, akkor még előrébb lehetnénk a tabellán. Persze az is igaz, hogy nagyon sűrű az NB II mezőnye. Három pontra vagyunk a feljutó helytől, de ha három-négy ponttal kevesebbet gyűjtöttünk volna, akkor a tíz-tizenegyedikek lennénk – kezdte Klausz László.
– A törökországi edzőtábor azt sejteti, hogy Szegeden komoly célokkal várják a tavaszt…
– Köszönöm a vezetőségnek, mert tényleg minden feltételt megpróbálnak biztosítani. Itt van ez a törökországi edzőtábor, valamint a két igazolás, a román Andrei Ion Coroian és a nigériai Samuel Obot. Úgy gondolom, hogy mindketten erősségei lesznek a csapatnak. Nem tervezek további erősítést, véleményem szerint jó keretünk van, ezt a srácok bizonyították az ősz során.
– A jól sikerült ősz után kitűzött cél a feljutás?
– Evés közben jön meg az étvágy, de kimondottan nem utasítottak arra, hogy fel kell jutni. Természetesen azon vagyok, hogy ezt el tudjuk érni. Elsődleges célunk, hogy az akadémiáról kikerülő játékosokat szépen-lassan beépítsük a csapatba.
– 2016 őszére tervezik az új szegedi stadion átadását, de addig is mekkora hátrány, hogy nem Szegeden, hanem Gyulán vívják a hazai mérkőzéseket?
– Nem voltam akkor még a klubnál, amikor Szegeden játszott a csapat, ahol állítólag mindig három-négy ezer szurkoló látogatott ki a meccsekre. Szerintem nem az a legnagyobb motiváció egy játékosnak, hogy mennyi pénzért játszik, hanem a közönség. Elég nagy hátrány, hogy nincs néző.
– Mit gondol a jelenlegi másodosztály színvonaláról?
– Úgy gondolom, hogy nagyon sok egyforma képességű csapat van. Nagyon nehéz emiatt minden egyes mérkőzésen pontot, vagy pontokat kicsikarni.
– Visszagondolva ilyen bemutatkozásról álmodott felnőtt vezetőedzőként?
– Nem vagyok nagy álmodozó, mindig a realitás talaján állok. Sablonosan hangzik, de mindig a következő mérkőzésre koncentrálok, és ha az megvan, akkor lehetőség szerint lépegetünk előre. Persze az ember mindig szövöget álmokat, de azt gondolom, hogy lassan kell feljutni a hegy tetejére.
– Hosszútávon milyen ambíciói vannak edzőként?
– Ez folyamatosan érlelődik bennem, mert négy-öt évvel ezelőtt még edző sem akartam lenni. Aztán Bozsik Péter megkeresett, és akkor az előkészítőtől kezdve ifi csapatokon keresztül értem el a felnőttek közé. Igazából csak négy éve vagyok az edzői szakmában. Nem akartam edző lenni, de most már egyre többet gondolok arra, hogy később az NB I-ben is dolgozhatnék.
