Wittrédi Dávid hosszabb pécsi szolgálat után 2015 telén igazolt át Debrecenbe. A Baranyában kitűnő formában futballozó középpályás azonban tavasszal mindössze egy meccsen lépett pályára, jobbára az NB III-as együttessel készült. A nyáron aztán váratlan lépésre szánta el magát: a Pécs közelében lévő, korábban fiókcsapatnak számító, harmadosztályú Kozármisleny ajánlatára bólintott rá. Egyelőre nem bizonyult rossz döntésnek: a Puskás Akadémia után a Diósgyőrt is kiejtették a Magyar Kupából, és vezetik a bajnokságot. A Rangadó.hu Wittrédi Dávidot kérdezte.
– Milyennek látta a kupameccset belülről?
– Vegyes érzések vannak bennem, hiszen részben kiélezettnek nevezném a találkozót, a kilencven perc alatt úgy éreztem, az is volt. Másrészről viszont mégsem, hiszen a DVTK-nak szinte helyzetre sem futotta – ahogy azt Bekő Balázs is elmondta a meccs végén. Jóval veszélyesebben futballoztunk, frissebbek és motiváltabbak voltunk – mondta Wittrédi Dávid.
– Számított arra, hogy a Diósgyőr gyakorlatilag a legerősebb csapatával áll majd ki?
– Igen, gondoltuk, hogy a továbbjutásért jönnek mindenáron. Ez be is igazolódott, de – azt leszámítva, hogy a mérkőzés előtt megbeszéltünk pár dolgot, amire figyelni kell – nem tulajdonítottunk neki óriási jelentőséget. Megvan a kialakult játékunk és azt próbáltuk megmutatni, függetlenül az ellenfél minőségétől. Az viszont jelentős könnyebbséget jelentett, hogy ők természetesen nem bekkelni jöttek, mint a bajnokság zöme.
– Milyen érzés volt ismét NB I-es csapat ellen pályára lépni? Hiányozhatott…
– Így van, nem sűrűn adatott ez meg a közelmúltban. A kupában viszont most már kétszer sikerült és mindkettőt kapott gól nélkül hoztuk le. Gratulálok és egyben büszke vagyok csapattársaimra emiatt.
– Ezek alapján világosnak tűnik: a feljutás a csapat célja a bajnokságban.
– Valóban. Kimondatlanul bár, de mindenki így készült már a nyáron is. Nagyon későn állt össze ugyanakkor a keret, csak két héttel a rajt előtt kezdett körvonalazódni, kire számíthat a csapat; de az utolsó hétre fordulva a játékosok minőségét figyelembe véve egyértelmű volt: a bajnoki cím a cél. Egyelőre jó úton haladunk ezirányban.
– Egyénileg mik a céljai? Maradna Kozármislenyben vagy ez csak átmeneti megoldás?
– A nyáron úgy jöttem ide, hogy azzal a szándékkal fogadtam el az elnök úr ajánlatát, hogy egy évet mindenképpen szeretnék itt nyugodtan eltölteni és minden mérkőzésen pályára szeretnék lépni bajnokságban és kupában egyaránt. Ennek ellenére titkon reménykedem benne, hogy a télen kapok NB I-es megkeresést, azon pedig elgondolkodnék és leülnék velük tárgyalni is. Ha nem, hát nem, az sem volna baj, hiszen jól érzem magam Kozármislenyben is, és csak egy első osztályú ajánlat mozdíthat el innen.
– Debrecenben mi volt a probléma, miért mellőzték?
– Azt még utólag visszagondolva sem tudom megmondani. Csak edzőmérkőzéseken kaptam lehetőséget, a bajnokság kezdetével az NB III-ban játszottam. Úgy gondolom, megtettem a magamét, bár a szerződés felbontása előtt két-három héttel már éreztem, hogy valami változás jön majd, hiszen minden sérülés vagy eltiltás ellenére sem kerültem az első csapat közelébe. Az okát viszont – még egyszer mondom – most sem tudom. Sőt azzal sem vagyok tisztában, hogy a vezetőedző vagy a vezetőség neheztelt rám.
– Haragszik emiatt?
– Senkire sem haragszom, nem tudok arról, hogy bárkinek vaj lenne a füle mögött, de ha mégis, remélem, átértékeli most magában a dolgokat. Szerettem ott lenni, jó embereket ismertem meg a csapattársaimban – épp ma hívtak fel és gratuláltak, mivel látták, hogy a mi kis csapatunk hogyan menetel a kupában. Nem felejtettek el, úgy gondolom, emberileg nem csalódtak bennem abban a pár hónapban, amíg ott voltam.
