A matyóvárosiak a rajt előtt úgy gondolták, hogy az ötödik-tízedik hely környékén végezhetnek. Nem emelhették magasabbra a mércét, hiszen a Diósgyőrön és a Nyíregyházán kívül az MTK és az Újpest tartalékcsapatát, valamint a REAC-ot és a Vecsést is jobbnak tartották – írta a Borsod Online.
– Azt mondtuk, hogy a felsoroltak után jöhetünk mi – emlékezett Huszák Géza vezetőedző. – Vagyis óvatosak voltunk, nem tettünk fel rózsaszínű szemüveget, és a szezonkezdés után egyesek meg is ijedtek nálunk. Akkor még meglehetősen rosszul álltunk, én azonban töretlenül hittem a fiúk képességeiben, s mivel tisztában voltam vele, hogy rendezett viszonyok és kiváló körülmények között dolgozhatunk, előbb-utóbb egyenesbe kerülünk, megindulunk felfelé. Nos, az őszi idény már engem és a csapatot igazolta, harminc pont került a tarsolyunkba, amire magunk között megjegyeztük: ez egyszerűen az álmok színháza.
A mester a télen mégis óvatos volt, attól tartott ugyanis, hogy tavasszal nem lesznek képesek az őszi idényhez hasonló teljesítményre. Tudták, hogy minden győzelemért, minden pontért nagy erőket kell mozgósítaniuk, ráadásul néhány hazai meccsükön sem mehettek biztosra, hiszen a Nyíregyháza, a Diósgyőr és a Vác is otthon várt rájuk. A rutinos játékosokból és az ifjú titánokból álló Mezőkövesd azonban nem ismert kegyelmet, hétről hétre remek játékkal rukkolt ki, így már a tavasz elején felcsillant az éremszerzés lehetősége a gárda előtt.
– Focistáinkat igencsak motiválta a dobogó – folytatta Huszák Géza. – A szezon közben fehérek-feketén kiderült, hogy minket nagyon nehéz legyőzni, de az is igaz, hogy nekünk is akadtak nehézségeink. Többször nyertünk mindössze 1-0-ra, sőt olykor szenvedtünk a pályán. Viszont nagyon jó szerkezetű, egységes, küzdőképes csapatot építettünk, és a fiúk bravúrokra is képesek voltak. Gondolok a Cegléd és a Bőcs elleni nagyarányú sikerünkre, a DVTK kétszeri legyőzésére, továbbá arra, hogy meccsenként átlagban csak 0.66-szor rezdült a hálónk, ezzel a legkevesebb gólt kaptuk a Keleti-csoportban. Jöttek az eredmények és egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre nagyobb teher nehezedik ránk. Mindenki ránk fente a fogát, riválisaink kettőzött erővel hajtottak ellenünk, mi azonban felvettük a kesztyűt, és megnyertük a fegyverkezési versenyt. Ez a spirál felszabadította tartalékainkat, és az lett a vége, hogy azt a bizonyos őszi harminc pontot nem csupán megismételtük, hanem kettővel túlszárnyalva 32 egységet termeltünk és végül 62 ponttal ezüstösek lettünk. Tagadhatatlan, hogy boldog vagyok, miként a vezetőink és a játékosaink is azok! Ilyen csodálatos sikert ez a kisváros még nem produkált a futballban. Hiányérzetem csupán azért van, mert nem tudom, hogy a sok-sok kidolgozott helyzetünkből miért nem szereztünk legalább tíz-tizenöt góllal többet?
Ilyen remek idény után a klub vezetői természetesnek veszik, hogy Huszák Géza folytatja a munkát Mezőkövesden.
– Konkrétummal még nem szolgálhatok, hiszen a részletekről még nem tárgyaltunk és megállapodást sem kötöttünk – mondta a tréner. – Így csak annyit mondhatok, ha minden úgy alakul, ahogyan elképzelem, akkor nagy valószínűséggel a soron következő szezonban is én leszek a gárda trénere.
A Mezőkövesd az előírt határidőn belül leadta a nevezését a bajnokságra, a Magyar Kupára, sőt még a Ligakupára is.
