Vasárnap, vagyis ma ünnepli hetvenedik születésnapját Fazekas László olimpiai bajnok labdarúgó, az Újpest 92-szeres válogatott csatára.
Budapesten született 1947. október 15-én. Jóllehet gyermekkori példaképe Albert Flórián volt, mégis a Megyeri úton kötött ki. A Kapa vagy Fazék becenéven ismert focista az Újpesti Dózsa saját nevelésű játékosaként 18 évesen már az első osztályban szerepelt.
Az Újpesten töltött 15 esztendő alatt 408 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, az első meccsét 1965-ben, az utolsót pedig 1980. június 14-én játszotta.
A hatvanas évek végén minden idők egyik legjobb magyar csatársora, a legendás Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Zámbó Sándor ötösfogat tagja volt, klubcsapatában összesen 254 gólt szerzett.
A lila-fehér együttessel kilenc bajnoki címet szerzett, ebből hetet megszakítás nélkül. Háromszor volt kupagyőztes (1969, 1970, 1975), háromszor lett magyar gólkirály (1976, 1978, 1980), a harmadik alkalommal 36 góllal európai ezüstcipőt nyert. 1970-ben az év legjobb labdarúgója, 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnoka lett.
Pályafutása egyik legemlékezetesebb meccse 1976 tavaszán a 8:3-as Újpest–Ferencváros volt, amelyen öt gólt lőtt, és a szaklaptól a legmagasabb, 10-es osztályzatot kapta.
A legenda szerint amikor már 6:3 volt az állás, a ferencvárosi Nyilasi Tibor odament a Dózsa csatárához, Fekete Lászlóhoz és megkérdezte: “Megőrültetek? Álljatok már le!” Mire azt a választ kapta: “Kapának szólj, ő rugdossa a gólokat.” A nagy verés ellenére a bajnokságot abban az évben a Fradi nyerte.
Fazekas nagy szívfájdalma volt, hogy sohasem játszhatott az Üllői úton, mert abban az időben minden Fradi–Dózsa meccset a Népstadionban rendeztek.
A válogatottban nem sokkal az 1968-as mexikói olimpia előtt mutatkozott be, az ötkarikás játékokon pedig már aranyérmet szerzett. Két világbajnokságon – 1978-ban Argentínában és 1982-ben Spanyolországban – volt tagja a nemzeti tizenegynek.
A másodikon, a Salvador elleni – a lőtt gólokat és a legnagyobb különbségű győzelmet tekintve ma is rekordnak számító 10:1-es – győzelemből két góllal vette ki a részét.
Sokak számára fájó emlék, ahogy 1982-ben az utolsó csoportmérkőzésen 1:0-s magyar vezetésnél a belga kapus, Jean-Marie Pfaff legázolta a kiugró Fazekast. A kapus büntetlenül megúszta tettét, a belgák később egyenlítettek, és ezzel ők jutottak tovább.
Fazekas László 1968 és 1983 között 92 alkalommal húzta magára a magyar válogatott mezét (ezzel az ötödik helyen áll Dzsudzsák Balázzsal holtversenyben), a nemzeti tizenegyben 24 gólt szerzett. A válogatottól hivatalosan 1983. március 27-én, a Luxemburg elleni 6-2-es Európa-bajnoki selejtezőn búcsúzott el.
1980-ban – a fradista Bálint László után – második magyar játékosként szerződhetett a hazai szövetség (MLSZ) engedélyével külföldre, Belgiumba ment. Négy éven át volt a Royal Antwerpen csatára olyan játékosok mellett, mint Simon Tahamata, Wlodzimierz Lubanski, Grzegorz Lato, és minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon.
Az aktív labdarúgást a St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben, a belga élvonalban 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.
A technikás és kiváló játékintelligenciával megáldott csatár veszélyes volt a kapura, és jeleskedett a helyzetek megteremtésében is. UEFA-diplomás edzőként több belga csapatnál dolgozott, 1994-ben egy évig a magyar válogatott pályaedzője volt Mészöly Kálmán mellett. Bár a neve többször felvetődött az Újpest és a válogatott edzőjeként, komoly ajánlattal sohasem keresték meg, amit a mai napig fájlal.
Családjával Belgiumban él, 1996-tól sportmenedzser, és sporttal kapcsolatos reklámokkal foglalkozik. 2001-ben megkapta az MLSZ jubileumi emlékérmét.
Az Újpesti Torna Egylet és az UTE Baráti kör vasárnap 17 órától köszönti az olimpiai aranyérmes Fazekas Lászlót az Újpesti Polgár Centrumban.
