Befutott a labda Remilihez, amellyel múlt szombaton – az élvonalban először – triplázott a Honvéd elleni bajnokin. Erről is szó lesz, akárcsak a csatár származásáról, a koráról és a családja jelentette segítségről. Beszélünk arról is, mi kellene a válogatottsághoz. Remili Mohamedet őszinte válaszokra buzdítottuk, „cserébe” felajánlottuk, két kérdésünkre passzolhat. Ha akar…
– Azt mondta, ha kell, fizet a labdáért, melyet háromszor juttatott a bajnoki címvédő kapujába. Meddig ment volna el a „licitben”?
– Reméltem, hogy nem kér sokat a Budapest Honvéd… Negyven-ötvenezer forintot simán kiadtam volna, de ingyen hozzájutottam, és ezért köszönet jár a két klub vezetőinek. Értékes ereklye ez számomra, hiszen ezzel a labdával szereztem meg életem első NB I-es mesterhármasát.
– Nehéz triplázni a magyar bajnokságban?
– Még szép. Bő tíz évet kellett várnom rá. Érdekes, hogy meccs közben egyáltalán nem jutott eszembe, hogy történelmi mesterhármast jegyezhetek.
– Megvan már a laszti helye?
– Édesapám gyűjti a velem kapcsolatos ereklyéket, ez a labda is megy hozzá Jászberénybe. Hamarosan elkészül a házunk, persze akkor majd igényt tartok rá.
– Mitől jött össze a Honvéd ellen, ami korábban még sohasem?
– Nehéz kérdés. Nem is a futball szakmai részével magyaráznám, hanem a teljesítmény emberi oldalával. Mostanra szépen összeállt körülöttem minden. Sok-sok erőt meríthetek a családomból, úgy látszik, a feleségem, a kisfiam és a kislányom jelentette háttér a pályán is megmutatkozik. A kudarcokat és a sikereket egyaránt ezerszer jobban élem meg a segítségükkel.
– Volt már jobb meccse az NB I-ben?
– Maradjunk annyiban, hogy top hármas a Honvéd elleni játékom.
– Ha már az ellenfelet említette: van kedvenc?
– Úgy tudom, a Honvéddal szemben öt találatnál és négy gólpassznál járok, de nagyon szeretek futballozni a Fradi és a Vidi ellen is.
– Ki az NB I legjobb játékosa?
– A fehérvári Lazovics és a honvédos Lanzafame lenyűgöző tapasztalattal rendelkezik, őket tenném a rangsor élére, ugyanakkor a csapattársam, Kire Risztevszki is hallatlanul stabil teljesítményre képes. Simán el tudnám képzelni valamelyik erősebb bajnokságban.
– Szombat este óta eszébe jutott a válogatottság?
– Nem. Egészen a keddi edzésig, amelyen az edzőm, Michael Oenning megjegyezte, ha tíz évvel fiatalabb lennék, most azt mondaná: „hoppá-hoppá”.
– Az „öreg” Remili esetében már nincs hoppá-hoppá?
– Ő tudja, pontosan mire gondolt.
– Hisz a mesékben? A nagy fordulatokban, a csodás karrierben?
– Hiszek. Sok mindenbe bele tudok kapaszkodni.
– Mit gondol, további hány mesterhármas kellene ahhoz, hogy válogatott lehessen?
– Még néhány, az biztos. Ha egyáltalán elég lenne, ezt a szövetségi kapitánytól kellene megkérdezni.
– Aki, mármint Bernd Storck történetesen kint volt a Honvéd-Vasas mérkőzésen.
– Tudom, de aligha miattam.
– Mi hiányzik ahhoz, hogy felvetődjön a neve a válogatott kapcsán?
– Talán a kiegyensúlyozottság. Az, hogy ne csak két-három jó meccsem legyen, hanem hétről-hétre stabilan hozzak egy szintet. Hozzáteszem, mostanában azt vettem észre, a sajátomnál sokkal jobban izgat az együttes teljesítménye. Örülök, persze, hogy örülök a góloknak, ám a csapat az első. Kapitányként ez természetes, de az is lehet, hogy a korral jár…
– Játszott már a mostaninál erősebb Vasasban?
– Nem. Sőt talán ez a legjobb klub, amelyikben megfordultam. Korábban az Újpestben ragyogó játékosokkal szerepeltem együtt, ám ott inkább peremembernek számítottam.
– Sosem volt légiós. Nem is akarja kipróbálni magát?
– Elképzelhető, a legkevésbé sem zárkózom el. Nem könnyű külföldre menni, már csak a korom vagy a családom miatt sem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgat a téma. Nagyon kíváncsi vagyok, az új ország, az ismeretlen közeg mit hozna ki belőlem.
– Csak jelzem, még egyszer sem passzolt…
– Ilyen vagyok: nyílt és őszinte. Jöhetnek a kérdések.
– Érez, érzett bármiféle negatívumot a neve, a származása miatt?
– Rengeteget. Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor már folyton cigányoztak. Kezdetben nehezen értettem, miért bántanak, nem is nagyon tudtam feldolgozni, de még Jászberényben mondta az edzőm, hogy csak a jó játékosokat szidják. Később megtanultam kezelni, hogy kapok hideget-meleget a szurkolóktól. Most migránsoznak, de voltam én már cigány és a hosszabb hajam miatt indián is.
