Herjeczki Kristóf nevét nem sűrűn hallhattuk eddig, de az biztos, ezután annál többet fogjuk. Az első fordulóban a 19 éves játékos kezdő volt az NB I-es címvédő Honvédban. Nem is akármilyen előélet után.
– Hálás és boldog vagyok azért, hogy lehetőséget kaptam, és szeretnék is élni vele. Mondhatnám, hogy négy éve, amióta az akadémián vagyok, ez az álmom és ezért dolgoztam, de ez a harc egészen kicsi koromig visszanyúl – mesélte a Borsnak még a 2. fordulót megelőzően Kristóf, aki a Diósgyőr ellen (2-2) csereként szűk fél órát kapott. Ahogy sokak sztorija, Kristófé sem volt gördülékeny.
– Pár éve voltak problémáim. Koncentrációs zavarral küzdöttem, néha össze-vissza beszéltem, és volt, amikor egyszerűen csak bebambultam – mesélte. – Mindez csupán másfél évvel ezelőtt volt. Édesanyámék aggódtak értem, elvittek orvoshoz, akik megállapították, hogy probléma van a fejemben. Daganat. Azonnal műteni kellett.
Az orvosok nem sok jót jósoltak neki. Azt mondták a családnak, hogy a fiú valószínűleg soha többet nem futballozhat, így másban kell gondolkodnia.
– A műtét sikeres volt, ezután az orvosok véleménye is megváltozott. A sikeres beavatkozás után azt mondták, felejtsem el, hogy feladom az álmaimat.
Sokáig lábadozott, hónapokkal később kezdett el kocogni, majd több, mint fél év elteltével edzhetett újra a csapattal. Tavaly télen lépett ismét pályára, akkor még fejvédő sisakban. Ma már azt is elhagyhatta, teljes körű munkát tud végezni, de ő természetesen még annál is többet dolgozik.
– Elképesztő érzés volt ott állni az NB I-es csapattal és a Himnuszt hallgatni. Rengeteget köszönhetek az edzőknek, akik foglalkoztak velem, de igazán a családomnak vagyok hálás, anyukám és húgom lelkileg is támogatnak, sőt apukám szakmailag is. A családom nélkül nem lennék itt.
