Véget ért az OTP Bank Liga 2016–2017-es idénye. A Bp. Honvéd megnyerte a bajnokságot, míg szintén kilépett a nemzetközi porondra a Videoton, a Vasas és a Ferencváros, ugyanakkor az MTK és a Gyirmót kiesett a legmagasabb osztályból. A Rangadó.hu az idény zárásaként állandó szakértőjét, Glázer Róbert korábbi szövetségi kapitányt kérdezte a szezon tapasztalatairól.
A kétrészes sorozat második felében az ötödik helyen, illetve alatta végző csapatokról esik szó.
– Nagyon tetszett a Haladás és a Paks játéka, jó mérkőzéseket játszottak, ezek közül többet is láttam. Két remek edző, sok magyar játékos, bár Szombathelyen vannak külföldiek is a keretben. Sok tehetséges fiatal van a Haladás bő keretében, biztos vagyok benne, hogy akik eddig kevesebbszer jutottak el az NB I-ig, azok is lehetőséget kapnak a közeljövőben. A Paks egyértelműen pozitívum; ugyan voltak hullámvölgyei, volt olyan, hogy megcsapta a kiesés szele, de érezhető, hogy egységes a csapat, stabil védekező futballra alapoz, de tavasszal is látható volt, hogy helyenként már kimondottan támadófocit játszott – vélekedett Glázer Róbert az ötödik Paks és a hatodik Haladás játékáról.
Hetedikként zárt az Újpest, amely a szezon elején még az élbolyban szerepelt, az idény második felében azonban már inkább hátrafelé kellett figyelnie.
– Az Újpest hol látványos, hol kevésbé látványos futballt játszott. Sokszor említették, hogy nem tudtak igazolni, ez nyilvánvalóan behatárolta a lehetőségeket, a modern futballban egy-két játékos mindig kell „vérfrissítésnek”. Voltak viszont nagyon gyenge mérkőzéseik is. Azt soha nem éreztem, hogy az Újpest kiesne, annál szebb futballt játszik, viszont ezzel a játékosállománnyal csalódás a helyezésük – a dobogó közelébe vártam volna a csapatot.
Éppen a vonal fölött szerepelt a Debrecen és a Diósgyőr az utolsó forduló előtt. A debreceniek végül az egymás elleni mérkőzésen aratott 3-1-es sikerükkel a nyolcadik helyre léptek fel, a DVTK viszont így maradt tizedik, éppen bennmaradó.
– A Debrecen és a Diósgyőr helyezése kimondottan csalódás. Sokszor írták a Diósgyőrről, hogy ilyen-olyan változások jönnek. Az ígért letámadásos játék, aminek magam is híve vagyok, megvalósult, a megszerzett labdákkal viszont kevésbé játszott jól. A kiesés fenyegette a csapatot. Horváth Ferenc idejében is volt, hogy ódákat zengtek az együttesről, aztán meg elküldték a vezetőedzőt – számomra érthetetlen módon. Bódog Tamás érkezése után a letámadásos játékot játszották, ezen kívül viszont nagy változás nem történt az együttesnél. Az MTK eredményén múlt a bennmaradásuk. A DVSC szereplése azzal a háttérrel, azzal a stadionnal, a fantasztikus, ám egyre fogyó szurkolótáborral szintén csalódás. Erre az együttesre is érvényes, amit korábban mondtam, hogy nem vagyok híve a középszerű külföldi labdarúgók szerepeltetésének. Furcsa dolog volt az is, hogy az utolsó, döntő bajnoki előtt váltottak edzőt, de ebből jól jöttek ki – Herczeg András felrázta a csapatot, és simán legyőzték a Diósgyőrt.
A DVSC és a DVTK közé a kilencedik helyre a Mezőkövesd „ékelődött be”.
– Friss feljutóként fantasztikus lendülettel kezdett az NB I-ben a Pintér Attila vezette együttes. A trénerről köztudott, hogy nagyon kemény, következetes, taktikus szakember – ez az NB II-ben és utána az NB I-ben is látszott. Télen edzőváltás történt, de annak ellenére, hogy egy szintén remek edző került oda Szivics személyében, a csapat megtorpant. Csak a híreket követtem én is, az öltözőbe én sem láttam be, nem tudom, hogy mi történhetett. Azok a játékosok, akik ősszel fantasztikusan mentek előre, tavasszal bizony – az első három meccs kivételével – gyenge teljesítményt nyújtottak. Ismét edzőváltás jött, ami annyi változást hozott, hogy az első félidőket megpörgették, jól is játszottak – például a Honvéd és a DVTK ellen –, de aztán a második játékrészben visszaestek. A tavaszi gyengécske szereplést is figyelembe véve nagy szerencsével maradtak bent.
Kiesett az MTK és a Gyirmót.
– A két kieső csapatról el tudom mondani, hogy a búcsú ellenére szép futballt játszottak. Urbányi Istvánnal többször beszéltem, elmondtam neki is, hogy a Haladásnál volt velem ilyen: szép futballt játszottunk, de sokszor kikaptunk egy góllal, mindig kifelé pattant a labda, vagy éppen a tizenegyest nem rúgtuk be. Ugyanez a helyzet az MTK-val is: sokpasszos, kényszerítős játékot játszottak, de Torghellén kívül más nemigen rúgott gólt, ez pedig befolyásolta a helyzetüket. Véleményem szerint a két együttes ugyanolyan képességű játékosokkal rendelkezik, mint azok, akik közvetlenül fölöttük végeztek a tabellán. Sok szép emléket adtak nekem ebben az idényben, sajnálom a kiesésüket.
Több csapat lehetne
A következő idény is tizenkét csapattal indul – a Puskás Akadémia már biztos feljutó –, a korábban a többi között Újpesten, Kispesten, Zalaegerszegen és a Haladásnál is megfordult szakember szerint azonban el lehetne gondolkozni a létszámbővítésen.
– Soha nem látott izgalmakat hozott a mostani bajnokság, a középcsapatok felléphettek volna a dobogóra egy-két sikerrel, de ugyanennyi vereség akár kiesést is jelenthetett volna. Ennek ellenére nekem nem tetszik a tizenkét csapatos NB I, sokkal inkább a tizenhat csapatost favorizálnám, meggyőződésem, hogy Magyarország ezt elbírná. A meccsek látogatottsága sajnos nem emelkedett, de ha egy-két olyan frekventált város, mint Békéscsaba vagy Nyíregyháza felkerülne, akkor nagyobb lenne a nézettség – az infrastrukturális fejlődésnek és a támogatottságnak köszönhetően ez szerintem kivitelezhető lenne – jelezte Glázer Róbert, aki a 33 mérkőzéses rendszert sem igazán érti, hiszen az utolsó 11 körben a korábbi bajnoki eredmény határozza meg, hogy ki hányszor lesz pályaválasztó a hajrában, ami előnyt jelenthet adott kluboknak, míg a többieknek hátrányt.
