Az ötödik helyen vette át a télen a Mezőkövesd-Zsóry FC-t Tomiszlav Szivics, távozásakor pedig a kiesőhely közelében állt az együttes. Az edző a Rangadó.hu-nak elárulta, melyik játékosaiban csalódott ‒ egyikük teljesítményéről videót is küldött ‒, és vállalna-e munkát a jövőben az NB I-ben.
‒ Megbánta?
‒ Meg, természetesen. Nem alakult jól ez az időszak, egy sportembernek ezt sosem könnyű feldolgozni. Utólag már nem vállalnám. A szerb U21-es válogatottal készülhetnék most az Európa-bajnokságra, ehelyett… De ez van, az én döntésem volt, nem lehet visszacsinálni. Az életben az hibázik, aki dolgozik. Én most rosszul döntöttem ‒ kezdte Tomiszlav Szivics.
‒ Átgondolta már, hogy milyen hibákat követett el Mezőkövesden?
‒ Sokszor gondolkodtam már ezen. Sajnos a szerencse nem állt mellénk. Az első négy fordulóban nem védhetett az első számú kapus, Tujvel, és így olyan volt, mintha nem állna senki a kapuba. Dombó a Paks ellen tíz perc alatt három gólt kapott szögletből, mit tehet az edző ilyenkor? Öt játékost igazoltam, ezek közül mindenki megsérült. Kimaradt ziccerek, ellenünk jogtalanul megítélt, számunkra pedig elmaradt tizenegyesek. És még sorolhatnám, a baj sosem jár egyedül…
‒ Csalódott a játékosaiban?
‒ Igen. Sokkal többet vártam néhány játékostól. Rendkívül gyenge produkciókat láttam, hogy miért, azt nem tudom, de sejtem… A legjobban azonban a mezőkövesdi szurkolókat sajnálom, nem ezt érdemelték.
‒ Szándékosan ön ellen játszhattak?
‒ Ezt nem jelentem ki. Csak azt mondhatom, amit a saját szememmel láttam, és amiben biztos vagyok. A gyenge teljesítményeket bizonyítani tudom videófelvételekkel – például Marek Strestík esetében ‒, az edzőbuktatást nem tudom megerősíteni. Ha így volt, akkor ez az ő szégyenük. Tény, hogy voltak érdekes pillanatok… Bántó, ha azt látom a meccsen, hogy elviszik a játékosom mellett a labdát, ő pedig sétál. Strestíket kineveztem csapatkapitánynak, és ezt a hozzáállást kaptam vissza tőle, ez egy kicsit furcsa. A képek nem hazudnak…
‒ Közös megegyezéssel távozott Mezőkövesdről. A lemondáson nem gondolkodott?
‒ Megfordult a fejemben, voltak nehéz pillanatok. De aztán mindig bíztam abban, hogy jó útra lépünk. Olykor akadtak is bíztató jelek, a Vasas elleni kupameccsen például egészen jól játszottunk, nem érdemeltünk vereséget. Lazar Veszelinovics is felépült időközben, ő nagyon fontos játékos volt, az ő játékára építettünk támadásban. Úgy számoltam. és biztos vagyok benne, hogy az utolsó négy meccsből kettőt megnyertünk volna vele.
‒ Látta a csapat Honvéd elleni 5-1-es vereségét?
‒ Láttam, természetesen. Sokan kritizálták a csapat erőnlétét, na, ők nem értenek a focihoz. Nem fáradtak el a játékosok a második félidőre, csupán a Honvéd belőtte a helyzeteit, amik már az első játékrészben is ugyanúgy megvoltak, csak akkor még kimaradtak. Radványi Miklós azt mondta, hogy látta a csapat meccseit, mielőtt a helyemre jött. Ha valóban gyenge lett volna az erőnlét, akkor miért vállalta volna el a munkát?
‒ Hogyan tovább?
‒ Húsz éve edző vagyok, először voltam sikertelenül, ezt bárki megnézheti. Először fordult elő velem ilyen, ezt természetesen még fel kell dolgoznom, de ezáltal még nagyobb bennem most a bizonyítási vágy. Valami itt Mezőkövesen nem volt tiszta, szívesen visszatérnék az NB I-be megmutatni, hogy nem felejtettem el a szakmát és képes vagyok sikereket elérni.
